A korai emlőrákról összegzőleg

Gaál Csaba Németországban élő sebész főorvos írása

A Mandiner internetes oldalán 2025. október 14-én jelent meg egy írás Így kerültem el a legrosszabbat címmel, melyben egy fiatal mellrákbeteg számol be hároméves kálváriájáról. Ennyi időbe tellett ugyanis, amíg a 33 éves fiatalasszonynak sikerült eljutnia a diagnózishoz. A kórtörténet olvasása heves szakmai és emberi reakciót váltott ki belőlem. Az előzmények röviden összefoglalva a következők.  

A betegnél ultrahangos szűrővizsgálat során fedezték fel, hogy mellében kis csomó található. A tünethiány és az egyéb körülmények latolgatása alapján azt a tanácsot kapta, hogy nem kell vele foglalkozni. Egy év múlva a vizsgálat már azt is kimutatta, hogy az elváltozás nőtt, az orvos véleménye azonban nem változott: nincs jelentősége.

Újabb év elteltével azonban egy jóval kiterjedtebb „jóindulatú” elváltozást észleltek. A következtetés ugyanaz: nem kell vele foglalkozni. A fiatal nő időközben már zuhanyozás közben maga állapította meg, hogy a daganat immáron tetemesre növekedett és jól tapintható. A kétségbeesett asszony végül a Covid-járvány miatt csak nagy nehézség árán (?) kapott beutalót mammográfiára és újabb ultrahangvizsgálatra, ahol kelletlenül fogadták, holott fájdalmai voltak és a bőr is melegséget sugárzott. Ezután szövettani mintavétel történt, végül a mágneses rezonanciavizsgálattal nem invazív emlőrákot állapítottak meg. 

A szűrővizsgálatok eredményeként egyre gyakoribb a korai, nem tapintható, tünetmentes emlődaganatok előfordulása. A röntgenfelvételek értékelésekor tudni kell, hogy (1) a negatív lelet a carcinoma lehetőségét nem zárja ki, illteve hogy (2) a rák egyik radiológiai jeleként szolgáló mikrokalcifikáció csak az esetek 25-42 százalékában van jelen. Ha a mammográfiát kombináljuk az ultrahangos vizsgálattal, akkor mintegy 90 százalékos biztonsággal diagnosztizálhatjuk a malignus folyamatot – ma a két eljárás együtt rutinvizsgálatnak számít. A legkisebb kétség esetén az elmeszesedett kis gócok tisztázására mintavétel szükséges.  

Fiatalkori emlőrákról beszélünk a szakirodalomban, ha az 40 éves kor alatt jelentkezik. Ez a korosztály nem esik a mammográfiás szűrés korcsoportjába, így a betegek az esetek túlnyomó többségében már klinikai tünetekkel jelentkeznek. Szerencsések azok, akiket ennek ellenére kiszűrtek és ami terápiás következményekkel jár. Ezek a daganatok általában kedvezőtlen klinikopatológiai tulajdonságúak és biológiailag agresszívebbek. Külön csoportot jelentenek a nem invazív emlőrákok. A leggyakoribb és klinikailag a legnagyobb jelentőségű közülük a ductalis forma (lásd a mi esetünket), ami az invazív emlőcarcinoma kialakulása előlépcsőjének tekinthető. A szűrés elterjedésével a korábbi 1 százalékos előfordulással szemben ez a daganatféleség elérte a 20 százalékos gyakoriságot. 

Mi a teendő? Minden, az emlőben található elváltozás, különösen pedig daganat tapintása esetén orvoshoz kell fordulni. Alaptétel, hogy amíg a gyanús képlet mibenléte egyértelműen nem ismert, addig rosszindulatúságra kell gyanakodni, azt ki kell zárni!  

Jóindulatúság bizonyítottsága (!) esetén (pl. fibroadenoma) megengedett a várakozás szoros ellenőrzés mellett. Ha az elmeszesedett gócok mintavétele negatív eredménnyel szolgál, a próba  nem tekinthető reprezentatívnak, ilyenkor ismételt mintavétel, vagy/és képalkotóvezérelt (drót ill. izotópjelöléses) sebészi kimetszés indokolt. A háromszoros értékeléssel (klinikai kép, ultrahangos+röntgen-, valamint szövettani vizsgálat) alig nézhetünk el malignus elváltozást.  

Ha a kezelőorvos vagy a beteg részéről kérdőjelek merülnek fel, akkor a konzultáción kívül lehetőség van az ún. második véleményre (second opinion, Zweitmeinung). 

A fiatalasszony feltehetően nem is tudott erről a lehetőségről, hiszen végülis csak állhatatosságának, kitartásának köszönhető, hogy a dolog egyenesbe került. A beteggel ellentétben számomra alig érthető és elfogadható az olyan ismételten hangoztatott hozzáállás, hogy „nem kell vele foglalkozni” , „nincs jelentősége” és hogy fiatal kora nem ad okot az aggódásra. Az egyéves ellenőrzési idősáv sem fogadható el, ennyi idő alatt egy valóban agresszív daganat megpecsételheti a beteg sorsát. 

Összegzés. Az írás nem csak általános következtetések levonására szolgáló tanulságos esetismertetés, de egyben felvilágosítás és figyelmeztetés a laikus társadalom számára, hogy adott esetben hogyan kell(ene) eljárni. Az emlő elváltozásainak ismerete (beleértve a szaporodó fiatalkori rosszindulatú betegségeket) minden orvos számára kötelezettséget jelent, az általam leírtak nem csak szakmai, eljárásbeli, hanem lelkiismereti gondolatok, alapvető tankönyvi adatok.  

Ha valaki ellentmondást lát az ismertetett eset lefolyása (három évig tartó, bizonytalansággal teli gyötrelmes időszak) és az orvosilag szükséges és valójában történt lépések között, akkor gondolkozzon el rajtuk és vonja le a következtetést.     

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay