2017-ben ennek ellenére a Bath Spa angliai egyetema politikai inkorrektségre való hivatkozással utasította el egy hallgatója kutatási témáját: James Caspain a nemváltó műtétet megbánó transzneműekből írta volna dolgozatát.
Interszex-számok
„Magyarországon közel 10 millió ember él. Az ismert adatok alapján a lakosság legalább 1%-a interszexuális, ez 100 ezer embert jelent. Azokat a személyeket nevezzük interszexuálisnak, akik a biológiai nemi jellemzőik alapján nem sorolhatók be egyértelműen sem a nők, sem a férfiak közé. Például méhük és péniszük is van” – írja a Yelon egyik cikke.
Mivel az interszex emberek számát nem mérik statisztikákban, ezért valódi arányukat igen nehéz megállapítani. Kérdésünkre, hogy mire alapozza állítását, Gyurkó Szilvia a WHO egy anyagának linkjével és a United Nations for LGBT Equality egy anyagával válaszolt. Ugyanakkor a WHO ezügyben erősen ideológiailag motivált, az LMBTQ-szervezetek túlbecsléseit fogadja el, s anyagai szerint már 0-4 éves korban testi örömökre kellene tanítani a gyermekeket.
Ugyan „forgalomban van” a gender-elmélet egyik szerzőjeként számon tartott Anne Fausto-Sterling és társainak 1,7 százalékos becslése, de ezt az LMBTQ-körökön túl már kevés helyen tartják helyesnek.
A 2008-ban megszűnt Intersex Society of North America (Észak-Amerikai Interszex Társaság, ISNA) maga úgy becsülte, hogy 1500-2000 emberből egy születik interszexnek, ami 0,05-0,07 százalék; hazánkra alkalmazva ez öt-hétezer embert jelent. Az ISNA azt is hozzáteszi, hogy sok rendellenesség csak pubertás után jelentkezik, ami növeli ezt a számot; de
a százezres becslés így is erősen túlzó.
Egy Fausto-Sterlingnek született válasz szerint pedig a valódi arány valójában tízezerből 1,8, ami azt jelentené, hogy nagyjából 1800 honfitársunk élhet hasonló problémával. (Lásd: Leonard Sax: How Common is Intersex? A Response to Anne Fausto-Sterling. The Journal of Sex Research, 39 (2002) 174-178.). Egy német országos felmérés szerint még ennél is kisebb az interszexek aránya: 10 ezerből 0,7 ember tartozik ebbe a kategóriába.
Megkerestük az ügyben Dr. Laura Hayes klinikai szakpszichológust, az amerikai National Task Force for Therapy Equality és az International Federation for Therapeutic and Counseling Choice egyik vezetőjét. A negyven évnyi tapasztalattal rendelkező szakértő kérdésünkre azt válaszolta: „A valóság az, hogy az emberek 99,98 százaléka egyértelműen férfi vagy nő. A társadalomnak pusztán 0,02 százaléka tartozik abba a kategóriába, amit a közvélemény interszexnek nevez. Ezt az állapotot az Amerikai Pszichiátriai Társaság (American Psychiatric Association) joggal tartja számon a nemi fejlődés rendellenességeként (Disorders of Sexual Development). Az interszex emberek nem alkotnak harmadik nemet. Nincs ugyanis harmadik fajta reprodukciós rendszer, ami alkalmas volna az élet továbbadására. Csak kétféle reprodukciós rendszer van, s ezért csak kétféle nemről beszélhetünk.”
Dr. Paul Hruz gyermekkori endokrinológiára szakosodott orvos, biokémikus és filozófus, aki Washington University Szexuális zavarok multidiszciplináris nyomon követése programjának tagja St. Louis-ban, kérdésünkre arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1 százalékos számításba belevettek olyan állapotokat, „amelyek nem járnak a szexuális identitással, a biológiai nemmel kapcsolatos bizonytalansággal: a Klinefelter- és Turner-szindrómás emberek ugyanis egyértelműen nők vagy férfiak, annak ellenére, hogy rendellenes a kromoszóma-kompozíciójuk”. Paul Hruz a témában ezt a tanulmányt ajánlotta figyelmünkbe.
Akárhogy is, az biztosan kijelenthető, hogy a Hintalovon a legtúlzóbb, csúsztatáson alapuló statisztikákat használta fel, s még csak nem is a középértékes becsléseket. Az is megemlítendő, hogy az interszex embereket a transznemű mozgalom a saját igazolására szokta felhasználni, noha
az interszex mivolt születési rendellenességből fakad, a transzneműek viszont ilyesfajta komplikációk nélkül születnek.
Ha nem Hintalovon, akkor mi?
Felmerül a kérdés, hogy ha gyermekvédelmi ügyben nem a Hintalovonhoz szeretne egy iskola fordulni, akkor mit tehet még. Sajnos elég gyér a hagyományosabb szemléletű kínálat. Mindenesetre 2019 májusában gyermekvédelmi konferenciát tartott a Katolikus Pedagógiai Intézet is.
A marista iskolatestvéreknek van színvonalas gyermekvédelmi programja is, benne bántalmazás-bejelentési útmutatóval. A Marista Rend 2016-tól egy elfogadott és gyakorlatban alkalmazott gyermekvédelmi protokoll alapján végzi munkáját, amely Európa minden marista intézményére vonatkozik. Céljuk, hogy a bántalmazás előfordulása esetén megfelelő választ adjanak. A Protokoll szorgalmazza a kérdéssel kapcsolatos tudatosságot, segíti a megelőzést, ösztönzi az esetek jelentését és megkönnyíti a helyzetek kezelését.
Nemrég a jezsuiták is felülvizsgálták gyermekvédelmi szabályzatukat. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak is van egy, a szolgálat Jelenlét programján belül működő, oktatási intézményekben alkalmazott gyermekvédelmi programja.
Az bizonyos: ma már többféle lehetőség is rendelkezésre áll a bajba jutott iskolák számára.