Könnyebb emojit hozzárendelni egy érzéshez, mint átélni – Bereczki Enikő generációs szakértő a Mandinernek

A Facebook nélkül gyakorlatilag nincs élet: a 18-40 év közötti korosztály 90 százaléka használja. A virtuális valóság ereje nagyobb, mint gondolnánk.

Az Y-generáció és valamelyest még az idősebb Z-generációsok (18-23 év) körében a Facebook a vezető közösségi média, hiszen a Snapchathez vagy az Instagramhoz képest korlátlanabb a lehetőség az információk megosztására, népszerűek a különböző szakmai vagy adok-veszek csoportok is, és sok fiatal még a hírekről is itt tájékozódik a különböző hírportálok helyett. A fiatalabb Z-generációsoknál (10-18 év) a Facebook dominanciáját átveszi az Instagram, sokkal erősebb vizuális tartalmú felületeket használnak, és maguk is sokszor képekben fejezik ki magukat, és képekben is kommunikálnak egymással. Az Antall József Tudásközpont és partnerei által végzett 2017-es felmérésből kiderült, hogy

tízből heten pedig naponta többször, akár óránként is ránéznek a képmegosztó alkalmazásra.

A legtöbb fiatal jóval többször használja ezeket a felületeket, mint ahogy szükségük lenne rá. Úgy tűnik, mintha a felületek irányítanák őket, nem ők a felületeket.

Több fiatal jelezte már nekem, hogy nyomasztja az Instagram erőteljes képi világa, ezért átszűrte ismerőseit, hogy olyan tartalmakat lásson, amelyekre valóban kíváncsi. Voltak, akik egy időre digitális detoxot – ha úgy tetszik böjtöt – is tartottak, amikor nagyon elegük lett az Instagramból. Bár ehhez már nagy tudatosság és önismeret szükséges, és éppen ezért érdekes, hogy erre a tizenévesek körében is van példa: a 18 éves Orosz Szilárd például a Carnor című csatornáján készített videót arról, hogy milyen volt egy hónap az élet internet nélkül.

Maradjunk akkor még ennél: mennyire használják tudatosan a fiatalok a közösségi oldalakat?

Az egy dolog, hogy pillanatok alatt letöltenek egy appot, a másik viszont az, hogy a tartalmi részek feldolgozására nincsenek felkészülve. Közöttük is persze nagy a differencia, az egyéni sajátosságok, a neveltetés és egyéb tényezők felülírhatják a generációs karakterisztikákat. A szülők többsége azonban nem tudja, hogyan készítse fel gyerekét a közösségi média használatára. Gyakran még alapvető biztonsági szabályokkal sincsenek tisztában a gyerekek, amikor először felmerészkednek ezekre az oldalakra. Közülük azok a fiatalok tudják kikerülni a csapdákat, akik az online élményeiket meg tudják beszélni felnőttekkel. A Z-generáció esetében egy olyan nemzedék nő fel, amely gyerekkorától hosszú órákat tölt el a képernyő előtt a virtuális világban felnőtteknek szánt tartalmakat fogyasztva, a felnőttek jelenléte nélkül. Ami az adatokat illeti: a Lounge Group nyáron publikált kutatása szerint csetelés közben minden negyedik fiatal kiadja a személyes adatait. Az Y-generációsok láthatóbban óvatosabbak ezen a téren, de az még nem egyértelmű, hogy ez életkori sajátosság, vagy valóban generációs különbség. Sokan vannak, akik a közösségi médiában inkább mellőzik a kommentek írását az esetleges negatív következmények érdekében.  

Vizualitással, rövid, villanó képi üzenetekkel nagy befolyást lehet gyakorolni a fiatalokra. Vagy mondjuk úgy: óriási a manipuláció tere is.

A tinédzserek rengeteg időt töltenek a vizualitáson alapuló Instagramon vagy a YouTube-on, kutatások szerint ez jelentős hatással van az énképükre, az önértékelésükre, sőt, a testképükre is. Ezek az idők nem múlnak el nyomtalanul,

Pedagógusok, általános iskolai tanítók beszámolnak arról, hogy a hat-hétévesek egészen más tanulási tapasztalattal érkeznek az iskolába, mint a korábbi generációk, sokaknál az ezen csatornákon eltöltött rengeteg idő elveszi a lehetőséget a hagyományos játéktól, amely korábban olyan tanulási tapasztalatot adott a gyerekeknek, amelyre jól tudtak építeni az első osztályos tanítók. Az is nyilvánvaló, hogy a tinédzserek nehezen tudják megítélni a közösségi médián látottak valóságtartalmát, például azt, hogy mennyire mást akarunk olykor ott mutatni az életünkből, mint amilyen az a valóságban.

Minek van a ma legnagyobb manipulációs ereje a tinik körében?

Például a márkaimádat óriási méreteket ölt, és ezt az Instagram-használattól nem lehet különválasztani. A Z-generációs tinik identitása még alakulóban van, és identitás-képzésükben a márkáknak jelentős szerep jut. A kedvenc influenszereik által reklámozott ruhákat, cipőket, élvezeti cikkeket veszik a kortársak, akinek a családja ezt nem tudja megfizetni, azt nem veszik be a körbe. A márkáknak így van egy erős csoportalakító és kirekesztő hatásuk is. Egyébként most egy nagy paradigmaváltásnak lehetünk tanúi, amikor is a hús-vér celebek helyét kezdik átvenni az online világból ismert véleményvezérek. A mai sztárok azok a fiatalokkal teljesen megegyező, és sokszor ugyanolyan életvitelt folytató kamaszok, huszonévesek, akikkel nap mint nap „találkozik” a közösségi médiában, így ezek a sztárok olyanok, mint a srác vagy a lány a szomszédból.

A kapcsolatokra is hatással van ez. A fiatalok nagy része a közösségi oldalakon bejelölt ismerőseinek egy részét nem ismeri személyesen. Egyre személytelenebbek a kapcsolatok?

A közösségi oldalakon kis kortyokban fogyasztjuk az információkat,

A verbális kommunikációhoz hozzátartozik a mimika, a gesztikuláció, minden érzékszervünket felfogható jel a másikról. Ezeket az emojik nem tudják helyettesíteni, bár a kísérlet megvan erre. Ha valaki elszakad a valóságtól a személyes kommunikációban, akkor sokkal könnyebb neki egy emojit hozzárendelni egy érzéshez, mint azt valóban lereagálni vagy felismerni. Nemcsak a baráti, ismerősi kapcsolatok nagy része került át az online térbe, hanem a párválasztás és a párkapcsolat is. A fiatalok számára ma az ismerkedés, az udvarlás is gyakran a virtuális térben zajlik, sőt, egyre többen az első szexuális tapasztalataikat is már itt szerzik meg, például szextingen (szexuális tartalmú csetelésen) keresztül. A Z-generációnál az a nagy kihívás, hogy a fiatal jól tudjon kommunikálni az emberi kapcsolatokban, amikor kilép az online térből. Mivel rengeteg időt töltenek el az online kommunikációval, a korábbi generációkhoz képest sokkal kevesebb tapasztalatra tesznek szert arról, hogy miként kellene kommunikálni az offline világban.

Az Y- és a Z-generáció között különbség van abban, hogy milyen személyes adatokat tartanak szenzitívnek. Miből adódik az, hogy a 18-24 évesek számára a munkahely, az ismerősök, az utazások, a vásárlások, az Y-generációsok számára pedig inkább a fogyasztás és a káros szenvedélyek a kényes témák?

A Z-generációsoknál látszik, hogy a közösségi médiában is egymással akarnak kommunikálni. A közösségi médiaoldalakat is erre használják, ők itt is a haverokkal akarnak kapcsolatot tartani. Ha fent is vannak a Facebookon, akkor is sokszor láthatatlanul vannak fenn, nem feltétlenül akarják, hogy mások lássák a jelenlétüket a felületen. Sokan a privát életük védelmében létrehoznak egy rendes Instagram-profilt, amelyet mindenki lát (a szüleik, a tanáraik), és mellette egy fake Instagram-profilt is, hogy egymással tudjanak kommunikálni. És ezen sokkal szabadabban kommunikálnak, hiszen maguk között vannak. A Z-generációsok talán azért védik magukat jobban, mert hallják a híreket, hogy milyen bajok származhatnak a közösségi médiában történő kitárulkozás eredményeképpen. Például a főnök meglátja, hogy az alkalmazottja feltesz magáról egy medencés fotót, miközben azért nem ment munkába, mert beteget jelentett.

Az interaktivitás, az anonimitás lehetővé teszi a zaklatást, a visszaéléseket is. A fiatalok ötöde már tapasztalt ilyet a közösségi oldalakon, s ez elég nagy arány.

A fiatalabb Z-generációt érintő internetes visszaélések olyan csatornákon esnek meg, amelyeket tényleg csak a fiatalok használnak, mint például a TikTok, ami rövid videók készítésére alkalmas – ez nagy őrület most a tinik körében. A gyerekek akár egy egész napot is képesek készülni egy ilyen produkcióra, és ha már ennyi energiát belefektetnek ebbe, akkor gyakran már nem elégednek meg azzal, hogy 5-10 osztálytársuk látja csak a show-t, hanem fogják és nyilvánosra állítják be a profiljukat.

mivel ez a alkalmazás a pedofil online becserkészők melegágya is. A szülők egyáltalán nincsenek tisztában ezzel, mert sokszor óriási a szakadék a digitális bevándorló szülők és a digitális bennszülött gyerekeik között. Az az alap, hogy szülők tudjanak a gyerekeikkel beszélgetni az internetes biztonságról, de az az általános tapasztalat, hogy nagyon kevés információt kapnak a szülőktől a gyerekek, amikor a kezükbe adják az okostelefont. Az iskolai informatika oktatásban is elenyésző a súlya az internetbiztonsági és a közösségi médiáról szóló ismereteknek, holott óriási lenne erre az igény. A szolgáltatói oldalról nézve is óriási a felelősség, amit több külföldi országban felismertek már, amelynek köszönhetően valamennyire szűrt tartalom árad a gyerekekre.

A kommentelés egy sajátos pszichológiai jelenség. Sokkal nyitottabbak, őszintébbek, ugyanakkor karcosabbak az emberek így, mint szemtől szembe. Miért?

Az online térben, ha valakinek nem kell felvállalnia mondanivalóját arccal, tehát van anonimitás, akkor a felelősség eloszlik az éterben, vagy átruházható. És ilyenkor sokkal gyakoribb az online-agresszió. Van egy „lavina-effektus” is: a civilizálatlan kommentek hatására a többiek is felveszik ezt a stílust. A Guardian végzett ilyen felmérést, 70 millió kommentet figyeltek meg, és azt látták, hogy a bántó kommentek még több bántó kommentet váltanak ki. Ismert még a „nyilvános konformitás” elve is: nyomás alatt az ember hajlamos olyan normákat is helyeselni, amelyeket személyesen nem helyeselne.

nem érzi az illető a veszélyeket, illetve a névtelenségben sokak számára megszűnnek a társadalmi szabályok is.  A közösségi médiában az embert nem éri rögtön szankció, így azonnal következmények nélkül tud például trágárkodni. A gyerekeknél ez még inkább így van, hiszen a személyiségük még alakulóban van. Ha sokat vannak online, akkor nincsenek tisztában azzal, hogy milyen hatással vannak a sértő kommentjeik a sértett félre, mivel nem látják az arckifejezéseit. Sokan az idősebb generációhoz tartozók közül is elfelejtik, hogy aki a vonal másik végén ül, az is egy emberi lény.

Az Y- és a Z-generáció között milyen jellegzetes különbségek vannak?

A Z-generáción belül nagyobb a szegmentáltság, más tartalmat fogyasztanak a fiatalabb és az idősebb Z-generációsok, sokkal inkább a vizualitáson van náluk a hangsúly. Több időt töltenek a közösségi oldalakon, netes játékokkal, talán azért is, mert iskolásként még van idejük erre. Sokuk már nem is tudja elképzelni az internet nélküli világot. Egy Y-generációsnak semmit mond PewDiePie neve, a fiatalabb nemzedék körében azonban a svéd sztár youtubernek 101 milliós feliratkozói tábora van. Az Y-generáció már dolgozik, megélhetési gondokkal küszködnek, sokan már szülők, hitelt vesznek fel, komoly pozíciót töltenek be, és így tovább – tehát kevesebb az idejük. Másik elgondolkodtató különbség, hogy felmérések szerint a Z-sek még rövidebb ideig tudnak csak egy dologra összpontosítani, mint az Y-osok. Az oktatás terén a Z-generációnál egy elmozdulás látható a tradicionális oktatási módszerek felől a szabadon megszerezhető tudás felé, ami az internet egy pozitív hozadéka, hiszen a tudás is demokratizálódik.

Miszerint sorolható egy csoport egy nemzedékbe?

A nemzedék koncepciójának megállapításában Mannheim Károly magyar származású szociológus-filozófus 1928-as A nemzedékek problémája című munkája irányadó. Mannheim szerint a generációt maga a változás, az egész társadalmat érintő, lényeges politikai, társadalmi, gazdasági, technológiai és kulturális jellegű átalakulás eredményezi. A fiatalkorban végbemenő változás megélése homogenizálja is a csoportot, és meg is különbözteti őket a korábbi nemzedéktől. Éppen ezért ezeket a folyamatokat és magát a korszellemet is figyelnünk ahhoz, hogy képet kapjunk a fiatal nemzedékek generációs megtapasztalásairól.

Mi jellemző a mai korszellemre?

Erőteljes értékválság van, kevés a kapaszkodó, a tiszta, megkérdőjelezhetetlen minta. A szülők által közvetített értékekben sokan csalódnak, és sok mai fiatal azt látja, hogy az iskolában megszerzett tudás sem feltétlenül biztosítja a boldogulást. Egy Z-generációs fiatal a tiltott – 18 év felettieknek szánt – tartalmakat játszi könnyedséggel megtalálja, nem véletlenül nevezi ezt a korosztályt „pornógenerációnak” a konzervatív amerikai szerző, Ben Shapiro. Egy felmérés szerint

– ennyi idő alatt egy diplomát is meg lehetne szerezni.

Hasonlóan érdekesen alakul a hithez, a valláshoz való viszonyulás? 

James Emery White Meet Generation Z: Understanding and Reaching the New Post-Christian World (Ismerd meg a Z-generációt: Megérteni és elérni az új posztkeresztény világot) című, tavaly megjelent könyvében egyik kihívásként a funkcionális ateizmust jelöli meg. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok nem tagadják Isten létét, de kulturális teljesen figyelmen kívül hagyják. Az amerikai fiatalok tehát nem pusztán szekularizálódtak, hanem egyszerűen nem gondolnak már a hitre. Gene Veith amerikai teológus szerint az értékválságban jelentős szerepe van a vizualizált közösségi médiának: az élményeket, az élvezeteket teszik életcéllá. Ahogy a technológia folyamatosan változik, úgy a jövő is egyre kilátástalanabbá válik, ezért a „most” válik fontossá, az élvezetek felértékelődnek. Az is fontos, hogy sok szakember, aki az agykutatással is foglalkozik, megállapította, hogy az okoseszköz-használat hatására az írásbeliség is változóban van, sőt, maga az agyunk dominanciája is, annak megfelelően, hogy kevesebbet vagy máshogy olvasunk, hiszen a képek átveszik a szöveg szerepét.

Fotók: Szép Zsóka, Gordon Eszter, szakértő honlapja