Vezető elemző: „Az a cél, hogy Magyarországot politikailag ellehetetlenítsék az Európai Unión belül”

Mint megírtuk: a kedden szavazott az Európai Parlament egy állásfoglalásról a magyar jogállamisággal kapcsolatban, miután egy nappal korábban az EP-képviselők megvitatták az erről szóló, Tineke Strik által elkészített időközi jelentést. 

Az állásfoglalás legfontosabb pontja, hogy az Európai Parlament felszólítja a tagállamok kormányaiból álló Európai Unió Tanácsát, hogy folytassa a Magyarország ellen még 2018-ban elindított hetes cikk szerinti eljárást, míg az erről szóló jelentésben bemutatják, szerintük az eljárás megindítása óta hogyan romlott Magyarországon a jogállamiság helyzete. Az állásfoglalásról végül 636 EP-képviselő szavazott, majdnem kétharmados többséggel, 

A szöveg elfogadását támogató EP-képviselők elítélték a bírói függetlenséget érő fenyegetéseket, valamint azt, hogy Magyarország „szisztematikusan elutasítja” az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítéleteinek végrehajtását. Kiemelték továbbá a korrupció és a választási integritás közötti kapcsolatot, beleértve a „klientúrahálózatokat”, valamint a magyarországi korrupcióellenes szerv előtt álló tartós akadályokat, amelyek – véleményük szerint – veszélybe sodorhatják a Magyarországnak járó uniós források teljes összegét.

Kritizálták az Európai Bizottság döntését a kohéziós alapok egy részének felszabadításáráról, és hangsúlyozták, hogy biztosítani kell, hogy az uniós források végső kedvezményezettjei, köztük a civil társadalom, ne maradjanak pénzügyi támogatás nélkül. Az EP kritizálta azt is, hogy – mint írták – a magyar kormány „szisztematikusan meggyengítette” az Országos Bírói Tanácsot, elmulasztja az állampolgárai jogainak védelmét, fenyegeti az akadémiai szabadságot, politikai indíttatású üzleti gyakorlatokat folytat, kormánybarát médiumoknak osztja szét az állami reklámokat,

Az ügy kapcsán Dornfeld László európai uniós szakértőt, az Alapjogokért Központ vezető elemzőjét kérdeztük, aki szerint először is érdemes alaposabban megnézni a jelentést: milyen részekből áll, milyen témákat emel ki. 

„Például külön fejezet foglalkozik a migránsok jogaival. Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy honnan fúj a szél, ezt fontos megemlíteni. Magyarországnak többek között azt is felróják, hogy miért él vétójogával – például Ukrajna ügyében –, így rögtön megjelenik a háborúpárti narratíva is. Emellett külön fejezet foglalkozik az LMBTQ-személyek jogaival. 

– fogalmazott.

Dornfeld szerint azt is látni kell, hogy ebben a kérdésben az Európai Parlament még keményebb álláspontot képvisel, mint az Európai Bizottság: ők azonnal minden forrást megvonnának Magyarországtól, és folytatnák a hetes cikkely szerinti eljárást, amelynek végső következménye a szavazati jog elvétele lehet.

„A Tanács államai részéről világosan látszik a törekvés, hogy Magyarországot politikailag ellehetetlenítsék az Európai Unión belül. Ennek pedig egyetlen oka van: 

– szögezte le.

A vezető elemző kifejtette: ha megnézzük, kik szavazták meg a jelentést, nem ér nagy meglepetés bennünket. Ugyanaz a baloldali–zöld–néppárti koalíció, amely jelenleg uralja az uniós intézményeket, most is teljes mellszélességgel a jelentés mögé állt. „A DK és a Tisza pártcsaládja is megszavazta. Az, hogy a Tisza képviselői látszólag nem vállalják ezt fel, csak belpolitikai trükközés: Magyar Péter akár tiltakozhatna Manfred Webernél, ha valóban úgy gondolná, hogy valami nincs rendben. Ez azonban nem történt meg. 

– jegyezte meg a szakértő.

Dornfeld László szerint Brüsszelben tudják, hogy a jelenlegi magyar kormány soha nem teljesítené ezeket a követeléseket, ezért több úton próbálnak eljutni a célhoz. Egyrészt pénzügyi nyomást helyeznek Magyarországra: az Európai Parlament jelenlegi álláspontja szerint az utolsó eurócentig vissza kell tartani minden hazánknak járó forrást. Emellett politikai nyomás is van, a szavazati jog megvonásának lebegtetésével. „És mindeközben nyíltan támogatják a kormány kihívóját, a Tisza Pártot, amely viszont teljesítené ezeket a feltételeket – ezért is számítanak rá, hogy a következő év változást hozhat a vitás kérdésekben” – tette hozzá.

Dornfeld emlékeztetett, hogy a 7-es cikkelyt a kétezres években találták ki, méghozzá azért, mert az Osztrák Szabadságpárt jól szerepelt a választáson, és bekerült a kormányba. „Brüsszelben azonnal kitört a pánik, hogy »a fasizmus kopogtat az ajtón«, és ennek nyomán az akkori szerződésreform során beépítették a nizzai szerződésbe a hetes cikkely szerinti eljárást. Ennek célja az volt, hogy ha valahol igazolhatóan és súlyosan sérülnek az alapvető európai normák, akkor be lehessen avatkozni, és meg lehessen vonni az adott tagállamtól a döntési jogot” – magyarázta az elemző, aki úgy véli,

Dornfeld hangsúlyozta: a szabályok azonban olyan szigorúak, hogy a jelenlegi politikai klímában továbbra sincs reális esély az eljárás teljes végigvitelére – még úgy sem, hogy Magyarországgal szemben több nyugat-európai fővárosban erős ellenérzések vannak. Ennek pedig sok oka van. „Például a kisebb országok attól tartanak, hogy ha Magyarországgal szemben átmegy egy ilyen politikai eljárás, akkor következőként akár rájuk kerülhet a sor. Ezért olyan államok is óvatosak, amelyek egyébként nem kifejezetten barátiak vagy jobboldali érzelműek” – mondta.

Az Alapjogokért Központ elemzője azt is elárulta: nem volt még példa szavazati jog elvételére. A nehézkes alkalmazhatóság miatt találták ki a kondicionalitási eljárást is, amely pénzügyi nyomást helyez a tagállamokra azáltal, hogy felfüggeszti a forrásokat. „Ez lényegében a szerződések megkerülésével létrehozott új hetes cikkelyként működik. Persze közben továbbra is szívesen lebegtetik a régi eljárást is, hátha egyszer összegyűlik mögé a szükséges politikai többség” – jegyezte meg ennek kapcsán.

Nyitókép: Thierry Monasse / Anadolu Agency / AFP