„Képmutató azon felháborodni, hogy Magyarország a belátása szerint él a szerződésekben elismert jogosítványaival” – olasz sztárügyvéd a Mandinernek

Miközben Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter a Nézőpont Intézet „Jogállamiság: szuverenitás és hatáskörtúllépés az Európai Unióban” című panelbeszélgetésén jelentette be, hogy a magyar kormány átfogó vizsgálatot indít az uniós intézmények hatásköri túllépéseivel kapcsolatban, fontos nemzetközi szakértők is megerősítik, hogy jogos a budapesti álláspont. Az Európai Unió belső működését kitűnően ismerő Stefano Sutti olasz sztárügyvéddel a Nézőpont Intézet éves, „A jogállamiság helyzete az EU intézményeiben” című jelentésének brüsszeli bemutatóján beszélgettünk az uniós jogállamisági ellentmondásokról, a szubszidiaritás felszámolásáról és arról, miért tartja kulcsfontosságúnak a Nézőpont mostani értékelését.

Ön jogászprofesszor, valamint a patinás Sutti Studio Legale ügyvédi irodánál. Elképzelni is nehéz, milyen lehet a munkabeosztása, és mennyire értékes az ideje. Miért fogadta el mégis a Nézőpont Intézet meghívását, hogy részt vegyen az EU jogállamisági helyzetét vizsgáló idei jelentésük bemutatóján?

Amellett, hogy ügyfelekkel foglalkozom és 2017 óta a Studio Legale Sutti vezető partnere vagyok, akadémiai, tudományos munkát is folytatok: kutatóként különösen érdekel a jogrendszerek belső működése – nemcsak a „papíron lévő jog”, hanem az úgynevezett „élő jog” is. Ráadásul mindez a saját praxisomra is kihat, hiszen rendszeresen érintkezünk uniós intézményekkel, köztük az EU különböző bíróságaival. Végül, de nem utolsósorban: európai polgár vagyok, méghozzá „aggódó polgár”. Az uniós intézmények döntései – hibáikkal együtt – egyre közvetlenebbül hatnak a tagállamok népeire. Az EU hatalmi szervezetei viszont rendkívül távol állnak a demokratikus elszámoltathatóságtól.

A Nézőpont Intézet munkáját ezért tartom kiemelkedően fontosnak, mert

• módszertana szigorú,
• tényszerű és
• mélyreható.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy részt vehettem az eseményen, ahol a jelentést a nyilvánosság, a média és az intézmények számára is bemutatták.

Olaszországban régóta közismert, hogy a politikusi, bírói és ügyészi karrierek között egyfajta „vetésforgóként” működnek, amit a Meloni-kormány mielőbb szeretne megreformálni. A Nézőpont-jelentés az Európai Unió Bírósága kapcsán is felvet néhány összeférhetetlenségi problémát. Ön hogyan látja ezeket, különösen jogállamisági szempontból?

Bármely szervezet – legyen politikai vagy más jellegű – pártatlan, hatékony és igazságos működését súlyosan torzítják az összeférhetetlenségek, a szerepek összemosása, valamint a különféle hálózatok és érdekcsoportok befolyása. Ez különösen igaz a bírói testületre, és az olyan esetekre, amelyek nemcsak az alapelveket sértik meg, de a tényleges, írott szabályok megszegését is súrolják. A magánembereknek, a hatóságoknak és az ügyvédeknek egyaránt joguk van ahhoz, hogy érvényesüljön a független és pártatlan bírói fórum előtti igazságos tárgyalás alapelve.

Ön Brüsszelben arról beszélt, hogy a legnagyobb probléma az EU intézményeiben a következetesség hiánya. Mit értett ez alatt?

A politikai vita részben – sőt többnyire – arról szól, hogy milyen szabályoknak és alapelveknek kellene vezérelnie ezeket az intézményeket. A Német-római Birodalom vagy épp a Szovjetunió például egészen más elvekre épült, mint azok, amelyeket az Európai Unióra vonatkozó szerződések, jogszabályok és intézkedések rögzítenek. Ugyanakkor aligha vitathatja bárki, hogy a következetesség – vagyis az, hogy a tettek összhangban álljanak a kimondott elvekkel – egyfajta „metaérték”, amely nélkül bármely rendszer elveszíti a legitimációra való igényét.

Éppen ezért, tekintettel arra, hogy az EU jogrendje és intézményei mennyire hangsúlyozzák a jogállamiságot, joggal várható el, hogy maguk az uniós szervek is a lehető legszigorúbban tartsák magukat ehhez az alapelvhez, anélkül hogy kivételekhez, kerülőutakhoz vagy kényelmi megoldásokhoz folyamodnának, amikor ez számukra vagy bizonyos érdekcsoportok számára éppen előnyösebb lenne.

A beszélgetésen azt is mondta, hogy az EU-ban egyre kevésbé érvényesül a szubszidiaritás elve. Hol látja ennek a jeleit az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága esetében?

A szubszidiaritás nagyon egyszerű alapelv: azt mondja ki, hogy semmilyen döntést nem szabad magasabb szinten meghozni, mint ahol feltétlenül szükséges. Még akkor sem, ha az adott döntés egyébként demokratikus.

A szubszidiaritást ráadásul maga az EU is beleírta a szerződésekbe: a Lisszaboni Szerződés 5. cikkének (3) bekezdése világosan fogalmaz. Az Unió nem is rest ezzel érvelni, ha az egyes tagállamokban élő területi kisebbségekkel való bánásmódot kommentálja, amikor úgy véli, hogy az ellentétes ezzel az elvvel.

Ugyanakkor közismert jelenség – különösen az Európai Bizottság esetében –,

Ez a legtöbb európai polgár és számos tagállami kormány és politikai erő szemében népszerűtlen gyakorlat, de a Bizottság folyamatos nyomást gyakorol, többek közt úgynevezett „puha eszközökkel”, hogy mindenki inkább meghajoljon az akarata előtt.

Magyarországot gyakran állítják be olyan tagállamként, amely akadályozza az „európai érdekeket”, mások szerint viszont épp hazánk az, amely nemcsak saját érdekeit, hanem a szerződésekben rögzített alapelveket, sőt a nemzetekre épülő erős Európát is védi. Ön hogyan látja ezt?

Az Európai Uniót nem valamiféle „isteni jogon alapuló” oligarchiaként vagy bürokráciaként hozták létre, és nem is ilyenhez csatlakoztak a tagállamok.

Egészen addig, amíg ezeket a szabályokat a tagállamok esetleg közösen meg nem változtatják.

Emellett a nemzeti kormányok és az Európai Parlament politikusai nem csupán a saját országuk érdekeit képviselik, hanem joguk és kötelességük véleményt mondani az EU jövőjéről és működéséről is.

***

Fotó: JOHN THYS / AFP