Bezzegváros vármegyéje: Győr

Van egy amerikai komédiasorozat, a Városfejlesztési osztály (eredeti címén Parks and Recreation), amely a városi önkormányzatok, unott bürokraták és félnótás lakosok világából csinál szerethető szatírát. A döcögősen működő filmbeli város szomszédja Eagleton, az örök bezzegváros, ahol mindenki jobban öltözik, fittebb, kedvesebb, profibb, a házak csinosabbak, az utcák és parkok rendezettebbek, minden a helyén van a polgári, iparkodó miliőben. Amikor sok év elteltével Győrben jártam – aztán azóta többször is –, ironikusan ez a bezzegváros jelző jutott az eszembe. A mai település láttán mindenki gratulálhat a győrieknek: felújított óvárosával, hangulatos sétálóutcáival, színes kulturális életével és dübörgő iparával igazi mintaváros lett.

De hiába írunk 2026-ot, ha felmegyünk az óváros magjában emelkedő Káptalandombra, s a püspöki várpalota, a kanonokházak és a Szent László hermáját őrző székesegyház között sétálgatunk, mintha időgépbe kerülnénk, megelevenednek a régi évszázadok. Igen, már a régi rómaiak is: Arrabona római határerődje ugyanezen a stratégiailag fontos helyen fekvő, a Rába, a Rábca és a Duna összefolyásánál fekvő dombra települt, körülötte pedig kialakult a polgárváros. Kétezer éve ez határozza meg Győr történetét és városszerkezetét. A Dunántúlt belakó és onnan nyugati hadjáratokat vezető magyarok az új haza egyik védőbástyájának építették ki Győrt, Szent István várispánságot és püspökséget szervezett itt. A székesegyház felépült, a későbbi évszázadokban újabb és újabb formákat öltött, de ma is látható a román kori, félköríves apszis és a déli oldalon álló, gótikus Héderváry-kápolna – benne Szent László hermájával, a felbecsülhetetlen értékű műkinccsel. 

A helytörténet, a magyar múlt s a politikához kapcsolódó örök emberi sorsfordulók, a hősiesség és esendőség példái iránt érdeklődő olvasóknak szívből ajánlhatók Győr 16–17. századi dokumentumai, az ezekről szóló történészi tanulmányok. Rendkívüli részletességgel regélnek a széttépett ország állandóan veszélyeztetett végvárát igazgató politikusok és hivatalnokok, őslakosok és jöttmentek, elvhű és megalkuvó közéleti szereplők örök játszmáiról. 

A török korban sokat látott és még többet szenvedett Győr az 1700-as években kezdődő hosszú békekorszakban újjászületett, és ezen idők látképét őrzi mind a mai napig a gyönyörűen felújított óváros, megannyi sarokerkélyes lakóházával, barokk templomával és középületével. 

A régi, apró Győr vármegye, mondjuk így, fejnehéz volt Győr városával, s manapság autózva hamar kiérünk egykori területéről. A széles vidék legfontosabb kulturális és szellemi központja viszont itt volt e vármegyében, a Győrtől délkeletre kezdődő dombsor tetején. Ahogy Vályi András az 1700-as évek végén országleírásában fogalmazott Győr vármegyéről: „Vidékje kiváltképen termékeny, ’s mind búzát, mind gabonát, mind zabot, mind pedig bort eleget hoz. Fekvése is kies, főképen ha Szent Márton hegyéről szemléltetik, egész gyönyörűséggel legeli az emberi érzékenységet.” 

A monostor gótikus templomával, négyszázezer kötetes könyvtárával, országos hírű gimnáziumával lenyűgöző szellemi fároszként emelkedik a Kisalföld fölé. Az utóbbi húsz évben a hagyomány és a haladás ötvözésével jelentős fizikai és szellemi építkezés zajlott Pannonhalmán – csak remélni tudjuk, hogy a következő ezer év megalapozásaként.

Nyitókép: Pannonhalma
Fotó: Shutterstock