Az ország esik szét, a miniszterelnök meg sehol – kiakadt a brit lap
Keir Starmer szerintük a nemzetközi politika kaszása.
Skóciából jött a példa arra, hogy a genderőrület legszélsőségesebb formái már Európában is megjelentek.
Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
Nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem Európa-szerte komoly visszhangot váltott ki tavaly decemberben az a hír, miszerint a skót parlament nagy többséggel elfogadta azt a gender tematikájú törvénymódosítást, amelyre még progresszív körökben is kontinensünk egyik leglazább szabályozásaként hivatkoznak. Mindez nem okozott meglepetést, hiszen a kormányzó Skót Nemzeti Párt (SNP) miniszterelnöke, Nicola Sturgeon által fémjelzett jogi reform többek között olyan, az európai társadalomban „vörös vonalként” emlegetett határt lépett át, miszerint a tizennyolc év alatti,
Mindez annyit tesz, hogy a 16. életévüket betöltött kérelmezőknek a törvény életbe lépése után már nem kell orvosi igazolással alátámasztaniuk a nemváltásra vonatkozó igényüket. Ebből kifolyólag a 2005 óta törvényben lévő, biztonsági szűrőkként is funkcionáló előfeltételeket – egymástól független orvosi szakvélemények megléte, a választandó nemhez kötődő életmód következetes fenntartásának éveken keresztüli igazolása, valamint az új életmód örök érvényűségének eskü általi megerősítése – kivezetik. Így példának okáért az új törvény lehetőséget biztosít az évek során még a nemek közti oda-vissza változásra is.
Dacára a mély társadalmi vitát generáló tavaly decemberi kezdeményezésnek, a skót parlament a rá ruházott jogainál fogva 86-39 arányban elfogadta a reformtervezetet, így annak életbe lépéséről már csak a brit parlament szólhatott bele, amely az Egyesült Királyság politikai sajátosságának köszönhetően akár vétóval is élhet olyan javaslatok kapcsán, amelyek összeegyeztethetetlennek minősülnek a Királyság más országaiban lévő törvényekkel.
Érdekes módon, ami a két kormány közti ideológiai nézeteltérést illeti, éppen e törvényhozási kiskapu jelentette az egy ideje kormányzási mélyponton lévő brit jobboldali kormány menekülési útvonalát, hiszen a Konzervatív Párt már évek óta kénytelen a nyugati politikai korrektség béklyóinak szorítása, valamint a hagyományos választóinak elvárásai között meghasonulni. Ennek tudatában
a Királyság más országaiban lévő honos szabályokkal való összeegyeztethetetlen mivolta miatt . Ez azt jelenti, hogy a jogszabály a jelenlegi formában bizonyosan nem kerül majd a brit király elé felterjesztésre.
Ám a szigetországban potenciálisan egy jogi állóháborúvá fajuló, kiskorúak nemátalakításával kapcsolatos kérdését hiba lenne kizárólag a skót, valamint a brit kormány kötélhúzásának fénytörésén keresztül tárgyalni.
A jelenleg precedens értékűnek tartott jogi vita mögött most is felsejleni látszik az a politikai mintázat, miszerint az elszakadáspárti skót kormány egy újabb próbálkozás keretében próbálja a függetlenségét és egyben a Királyságból való elvágyódását egy Westminsterrel kapcsolatos konfliktuson keresztül bemutatni. Ezen túlmenően a politikai témaválasztás és annak a skót társadalomra való ráerőltetése akár vészjósló idők bekövetkeztét vetítheti előre Európában.
Egyrészt, minden jel arra enged következtetni, hogy a korábban a magyar miniszterelnök által is genderőrületnek nevezett, kifejezetten kiskorúakat megcélzó szexuális lobbi már nem csak a tőlünk több ezer kilométerekre fekvő, hírhedten progresszív amerikai nagyvárosokban lelhető fel. S miközben köztudomású, hogy Európa eddig sem volt védtelen a különböző gender tematikájú térhódításoktól, a skótok kezdeményezése, amely immár kiskorúak előtt is megnyitja a nemváltás veszélyes útját, hűen érzékelteti, hogy
Másrészt, ahogyan az a baloldali és különösképpen progresszív politikával oly gyakran előfordul, úgy e kérdés kapcsán is tisztán kirajzolódik a társadalmi felhatalmazás maximális hiánya. Ugyanis az ebben a témában készített legfrissebb YouGov közvélemény-kutatás adatai szerint a politikai elittel szemben a skótok túlnyomó többsége teljesen ellentétes álláspontot képvisel. A részletek szerint a megkérdezettek 66 százaléka nem ért egyet azzal, hogy 18 éven aluli gyermekek számára is lehetővé váljon a nemváltás; 60 százalékuk úgy látja, nem lenne szabad az orvosi procedúrákat mellőzni az eljárásokból, valamint 59 százaléknyi válaszadó szerint nem lenne szabad csökkenteni a vágyott életmód hivatalosan előírt igazolási idejét.
Jó kérdés, hogy a brit, illetve a skót kormány közti jogi huzavona hosszú távon milyen eredményekkel vagy éppen eredménytelenségekkel zárul. Miközben egy eddig példa nélkülinek számító vétót formált a brit kormányfő ezzel kapcsolatban, addig a Skóciával megbízott miniszter, Alister Jack már valamelyest békülékenyebb hangnemben jelezte, a Westminsterben nyitottság tapasztalható az együttműködésre.
Ugyanakkor arra a kérdésre is hasonlóan nehéz megfelelő válasszal szolgálni, hogy a józan ésszel ellentétes skót reform kapcsán miért hallgat az európai országok nagy része. Talán mégis van igazság abban a brüsszeli folyosókról idézett mondásban, mely szerint Orbánnak akkor sem lehet igaza, ha tulajdonképpen igaza van.
Borítókép: MTI/EPA/Robert Perry