Megöregedett a háború után született baby boomerek nemzedéke, amely Magyarországon 1948-tól együtt menetel a ratkósokkal. (Ratkó Anna szövőnő, Rákosi egészségügyi minisztere akkor tiltotta be az abortuszt, hogy Sztálinnak legyen elég katonája.) Közülük sokan többé vagy kevésbé láthatóan itt vannak. Itt vagyunk.
Csak a korunk egyesít bennünket. Mi voltunk az 1968-as nemzedék húszévesei. Kínában akkoriban már két-három éve zajlott a kulturális forradalom. Ottani kortársaink Mao kis piros könyvével a kezükben terrorizálták a társadalmat, és bontották a polgári létforma maradványait. Jórészt ők és a dél-amerikai kommunista terrorista Che Guevara inspirálták a jólétre, a fogyasztásra, az apáik dicsőséges világháborús történeteire és új háborúira ráunt nyugati egyetemi diákság mozgalmait. Mao, Che és a bongyor hajú, amerikai fekete kommunista vezető, Angela Davis képei díszítették a kollégiumi szobáikat és a trikóikat. A hatvannyolcasok Amerikában, Woodstock sarában – igaz, jó zenével – a drogok szabadságáért, Párizsban, a Sorbonne-on vicces jelszavakkal („Tilos tiltani!”) a nemi felszabadulásért, a lánykollégiumokba való bejutás jogáért szálltak harcba sok szenvedéllyel, de kevesebb kockázattal.