Az aktuális szelfikirály nem biztos, hogy jó vezető is – az MCC Vezetői Konferenciáján jártunk

Telt házzal vette kezdetét a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Vitorlázás a viharban címre keresztelt vezetői konferenciája, ahol a vezetés művészetének napi irányításon túli, illetve a munkaerőpiac rohamosan változó világába adtak betekintést a terület szakértői, az üzleti, a tudományos, illetve a közélet kipróbált veteránjai.

Hogyan lehet a bizonytalanság között is stabilitást tartani, hogyan őrizhető meg a közösségek egysége, amikor a korábban bevált gyakorlatok már nem működnek.

Nem bürokraták és válságmenedzserek kellenek

– fogalmazott köszöntőjében Orbán Balázs, az MCC kuratóriumának elnöke, a miniszterelnök politikai igazgatója megnyitó beszédében.

Mint fogalmazott: „A kiválóságra való törekvés forrása a magyarság iránti elköteleződés, az a gondolat, hogy nekünk, magyaroknak dolguk van a világban.”

Hozzátette: ha valaki egy szervezet, közösség első számú vezetője, akkor a kvalitásai és a szorgalma miatt láthatja el ezt a feladatot, ami nemcsak közösségi tevékenység, hanem egyéni érdemeken is kell alapulnia. Ám Orbán Balázs szerint ez fordítva is igaz:

Mondanivalóját három idézettel tette szemléletesebbé:

• Nietzsche A tragédia születése című művéből vett gondolatának tanulsága az volt, hogy egyensúlyra kell törekedni a rend és a káosz között, különben tragikus végkimenetel elé nézünk, és beüt a válság.
• Max Webertől vett idézet a rendhez való túlzott ragaszkodás veszélyeire – például az alkalmazkodásra való képtelenségre – figyelmeztetett.
• A harmadik, egy vezetéselméleti szakkönyvből származó idézet lényege pedig az volt, hogy a válságmenedzsment csupán a krízissel való permanens együttélést jelenti, az ezen való túllépés pedig a vezető személyes képességein múlik.

– emelte ki Orbán Balázs, aki szerint a rend is szülhet válságot, hogyha nem tudunk alkalmazkodni a változó kihívásokhoz, vagy annyira ki akarunk lépni a meglévő keretekből, hogy tervezhetetlenné válik minden erőfeszítés.

Szerinte a válság megoldására jó példa a készülő budapesti békecsúcs, amelynek keretében az amerikai elnök és a magyar miniszterelnök is megoldani igyekszik egy háborús válságot.

– emelte ki a politikus, aki ezzel kapcsolatban Orbán Viktort idézte, akinek egyik kedvenc mondása, hogy

Orbán Balázs hozzátette:

Úgy látja, az MCC szerencsére nagyon jól áll a rendkívüli idők igényelte vezetői kvalitások megteremtésében és ápolásában.

Ugyanaz az eredmény, másképp

Túri Péter, az MCC Vezetőképző Akadémia programigazgatója arról beszélt, hogy a változás állandó, kiszámíthatatlan világban élünk, és a jó vezető tulajdonságait sok ezren felsorolták már. Mégis, más-más időszakban ennek más-más aspektusai lesznek fontosak.

Szerinte arról ismerszik meg 2025-ben a jó vezető hogy gyorsabban, határozottabban képes dönteni, mint az elődei, jó és jól cselekszik, de végeredményben ugyanazt teszi, csak más módon.

Hangsúlyozta, hogy a kudarcoktól nem szabad félni, tanulni kell belőlük, hiszen azok a siker előszobái. Fontosnak nevezte, hogy egy jó vezetőnek kíváncsinak kell maradnia, folyamatosan tanulnia, fejlődnie kell, de alázatosnak is kell lennie.

Szerinte lényegében erre épül az MCC vezetőképzője.

A vezetés a bizalom művészete

Mark Khater, az MCC Vezetőképző Akadémiájának vezető akadémiai mentora amellett tett hitet, hogy egy jó vezetőnek

• rendelkeznie kell világos céllal,
• egyértelműnek,
• rugalmasnak és
• alkalmazkodónak kell lennie.

Kitért a mesterséges intelligencia (MI) szerepére is, és hangsúlyozta:

Szerinte az emberi döntéseket és ítélőképességet nem tudja pótolni a gép, ahogy a generációk között sem tudja megképezni a szükséges hidat, illetve a kellő kulturális alapértékeket sem tudja megőrizni.

Szerinte egy jó vezetőnek van morális iránytűje és integritása, ami egy-egy viharon keresztül tudja segíteni, a legénységet pedig arra kell inspirálnia, hogy bízzanak benne és merjenek vele együtt hajózni, és biztosan partot is érjenek.

Józan paraszti ész sok szerencse

Csepregi Gábor, az MCC Vezetőképző Akadémiájának vezető akadémiai mentora arra mutatott rá, hogy néha nem baj, ha figyelmen kívül hagyjuk a válságkezelési útmutatókat és az ösztöneinkre hagyatkozunk.

Szerinte fontos „valóságpróba” az, amikor ellenállásba ütközünk, mert ez teszi próbára a képességeinket, az erre adott válaszaink pedig megmutatják, ki, mennyire jó vezető.

Szerinte a sikeres vezető egyeztet, sosem veszíti szem elől a saját értékeit és célját, türelmes marad, képes várni, jó humora van, józan paraszti ésszel, gyakorlatiasan cselekszik és a váratlan helyzetek mellett arra is készen áll, hogy megoldások is érkezhetnek váratlanul.

De úgy véli, emellett nem árt, ha valakinek szerencséje is van.

Mennyire forgatja fel a munkaerőpiacot az MI?

Az alcímben szereplő kérdést járta körül az Erdei Katalin, a Richter Gedeon Nyrt. HR és műszaki igazgatója; Daniel Dan, a bécsi Modul Egyetem adjunktusa; Szolnoki Szabolcs, a Nemzetgazdasági Minisztérium technológiáért felelős helyettes államtitkára és Mark Khater részvételével lezajlott kerekasztal-beszélgetés.

Szolnoki Szabolcstól megtudhattuk, hogy a magyar törvényhozás ma tárgyalja, illetve ma fog szavazni a hazai MI-törvény utolsó részleteiről. Ennek kapcsán kiemelte, hogy a magyar állam számára is nagyon fontos lesz, hogy minél több, a mesterséges intelligenciával bánni tudó szakembert alkalmazzon, így az, hogy országosan egymillió embert szeretnének ilyen irányban tovább képezni, ebből a szempontból is fontos.

Hangsúlyozta, hogy az MI kormánybiztos intenzíven dolgozik azon, hogy bevezessék az MI-t az oktatásban és a KRÉTA rendszerben is.

Szerinte az MI ugyan át fogja alakítani a munkaerőpiacot, de nem fogja elvenni az emberek munkáját, de a hozzá nem értők nagyobb eséllyel kerülnek miatta versenyhátrányba. Az MI gyakorlati alkalmazása kapcsán arra a buktatóra is kitért, hogy nem szabad ellenőrzés nélkül használni az általa generált adatokat. Ezek felülvizsgálata pedig sokszor több időt vesz igénybe, mint az emberi munka ellenőrzése, így sok esetben valójában nem egyszerűsíti a folyamatokat.

Mark Khater arra hívta fel a figyelmet, hogy sokan dobálóznak a mesterséges intelligencia kifejezéssel, de sok esetben nem értik, hogy miről beszélnek. Szerinte a jelenlegi formájában létező MI csupán nagy nyelvi modell, nem nevezhető intelligenciának.

Rámutatott, hogy az MI körül keletkező felhajtás sok esetben mesterséges, és maga a munkaerőpiac sincs igazán tisztában azzal, mit is jelent a fogalom.

A jövő kulcsát a stratégiai kombinációban látja, amely a gépi intelligencia emberi képességekkel való integrálását jelenti. Figyelmeztetett arra is, hogy nem szabad túlságosan perszonalizálnunk az MI-t, nem szabad megbíznunk benne, az általa generált tartalmakat pedig mindig emberi szakértőkkel kell ellenőriztetni.

Daniel Dan a múlt századi írni és olvasni tudás alapkészségeihez hasonlította az MI-használat elsajátítását, amit akár az óvodában is megszerezhetnek  a digitális bennszülött generációk.

Szerinte a mesterséges intelligenciára segítségként és nem fenyegetésként kell tekinteni, de ő is óva intett attól, hogy mindent kritikátlanul elhiggyük a gépnek, és hogy túlzottan humanizálni akarjuk.

Erdélyi Katalin hangsúlyozta a kritikai gondolkodás és az elemzőkészség szerepének fontosságát abban, hogy meg tudjuk különböztetni a hasznos adatot a haszontalantól, a megfelelő MI-szaktudást pedig hiánycikknek nevezte a jelenlegi magyar munkaerőpiacon.

Arra is kitért, hogy az adatirányított, adatalapú döntéshozatal, történetmesélés vagy döntéselőkészítés központi szerepet fog játszani a jövőben, ami miatt államilag és céges szinten is szükség lesz a folyamatos tanulás elősegítésére, a továbbképzések biztosítására.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad teljesen az adatokra hagyatkoznunk, ezektől függenünk, az MI-t pedig nem szabad arra használnunk, hogy kiváltsa a készségek elsajátítási folyamatait.

Erdélyi Katalin felvetette, hogy milyen feszültségeket okozhat a munkahelyeken a technológia ilyen gyors fejlődése és a tempó tartásának kényszere. Szerinte a fiatalabb és az idősebb generációk kompetenciaeltérési miatt megfontolandó életkori kvóták alkalmazása a vállalatoknál. Mark Khater ezzel kapcsolatban azzal az ellenvetéssel élt, hogy ez a módszer versenyhátrányba juttathatja a nyugati országokat Kínával és Indiával szemben, ahol nincsenek ilyen megfontolások.

Daniel Dan az MI-ügynökök és -botok kapcsán felmerülő felelősség kérdését vetette fel, amikor arról beszélt, hogy egyes országokban már van jogi precedens arra, hogy bizonyos vállalatoknak be kellett nyelniük az ilyen eszközök hibás üzleti döntései által keletkezett veszteségeket.

Azzal kapcsolatban, hogy az MI technológia fejlődése forradalomnak tekinthető-e, a résztvevők nagyjából egyetértettek abban, hogy egy mindent felforgató folyamatnak lehetünk tanúi, ugyanakkor annak tempójában és mértékében voltak mérsékeltebb és radikálisabb vélemények. Daniel Dan egyértelműen forradalomként definiálta a körülöttünk zajló folyamatokat, amelyben van "könny és fájdalom", illetve ami megzavarja a rendszerek normál működését.

Erdélyi Katalin szerint annyiban tekinthető annak a technikai fejlődés, hogy főleg a kevés hozzáadott értékkel járó irodai munkások félnek tőle, hogy elveszítik miatta az állásukat, a szakemberek pedig nem merik magabiztosan használni, mert félnek tőle, hogy valami kárt csinálnak, mert rossz információkat visznek be a rendszerekbe.

Mark Khater szerint ugyanakkor a forradalom mindig káoszt és felfordulást hoz, amit most nem tapasztalunk, mert ez egy nagy részt irányított, szervezett átalakulás. Az MI pedig szerinte hiába felforgató, tanulható technológia, ez pedig egy megfontoltabb átalakulást fog eredményezni, még ahhoz képest is, amit most érzékelünk belőle. Ugyanakkor reméli, hogy a folyamat nem is fog átcsapni valódi forradalomba, mert az minden eddigi hasonló tendenciánál pusztítóbb lehet.

***

Fotó: MCC