Bifóbia, transzfóbia, kritikafóbia

Norvégiában ezentúl három év börtönnel sújtják azt, aki „bifób” és „transzfób” „gyűlöletbeszéden” kapnak – ha magánbeszélgetés keretein belül hangzik el ilyesmi, azért pénzbírság járhat. A Európai Unió egyenlőségi biztosa (olyan meg minek?), Helena Dalli már nem csak a kohéziós források, janem a járványügyi támogatások kifizetését is az „LMBTQ-jogok” „tiszteletben tartásához” kötné. Donáth Anna, a Momentum egyik EP-képviselője szerint csak a liberális demokrácia valódi demokrácia, a liberális demokrácia pedig nincs melegházasság és hasonlók nélkül. 

Csak hát mi a fóbia, mik az LMBTQ-jogok és mi azok tiszteletben tartása?

Norvégia az egyik legprogresszívebb ország Európában az LMBTQ+ védelem és az egyenlőség terén. A melegházasság, az azonos neműek örökbefogadása és a leszbikus párok mesterséges megtermékenyítése 2009 óta törvényes. 2016-ban Norvégia azt is lehetővé tette a transzneműek számára, hogy orvosi diagnózis nélkül „változtassák meg” a nemüket (ami lényegében lehetetlen, így a „nemváltás” kifejezés téves).

Nem pontosan tudom, mindez mit takar Norvégiában, de ha azt veszem, hogy arrafelé az is „gyűlöletbeszéd”, ha valaki az utcán beszól néhány migránsnak, akkor elég depresszív kép rajzolódik ki. De nem kifejezetten a norvég szabályozásról szeretnék írni, ahogy nem is kifejezetten az EU-ról – hanem a szélsőbalra tolódó nyugati közbeszédről.

Eredetileg a „fóbia” az a valamitől (valakiktől) való, irracionális zsigeri félelmet jelenti. Szigorú értelemben orvosi-pszichológiai kifejezés, hétköznapi értelemben persze sokkal tágabb a jelentése.

A gyűlöletbeszéd eredetileg az erőszakra való felszólítás, amit aztán kiterjesztettek a szidalmazásra, sőt időnként – egyre gyakrabban – már a szimpla kritikára is. A homofóbia tehát ma nem a saját nemükhöz vonzódó embertársainktól való irreális félelmet vagy irtózást jelenti, még csak nem is az utálatukat – eddig indokolható volna a dolog –, hanem a homoszexuális életmód és jogi követelések bármilyen kritizálását is. 

J. K. Rowling, a Harry Potter meglehetősen balliberális gondolkodású, feminista szerzője például azért számít ma transzfóbnak, mert szerinte menstruálni csak nők tudnak. 

Márpedig az,

amin az sem változtat, ha a progresszió elintézi, hogy a technológiai fejlesztések következtében méhet ültessenek be bárkinek. Ez ugyanis nem a természet adta igazságtalanságok kijavítása lesz, hanem a természet megerőszakolása és az ember rendeltetésének megtagadása. 

Az egész LMBTQ-mozgalom évtizedek óta arra törekszik, hogy úgy tolja el a „fóbia” és a „gyűlöletbeszéd” értelmezési keretét, hogy abba beletartozzon bármilyen, rájuk vonatkozó kritika. Ha a tudomány állít olyat, ami nekik nem tetszik, megdolgozzák a tudósokat, akik ettől kezdve nem merik kinyitni a szájukat, és kinyilvánítják, hogy az addigi tudomány érvénytelen volt, mert a tudomány pecsétjét csak az elnyomásra használták fel, és csak az a tudomány érvényes, amit engedélyezett az LMBTQ-mozgalom. 

Ez a gondolkodás bármilyen kritikát automatikusan a saját állításai igazolásának vesz, a kritika ugyanis mindig az elnyomás és kirekesztés alattomos megnyilvánulásának van nyilvánítva, így nem kell vele foglalkozni. 

Ez tehát a szó legteljesebb értelmében

Elvégre ez a mozgalom úgy gondolkodik – kissé hisztériás és paranoiás módon –, hogy a feléjük irányuló kritika (ami egyben máris sértésnek minősül) nem pusztán kritika, hanem egyenesen „dehumanizálja” őket, azaz kétségbe vonja emberségüket és ezzel könnyebben támadhatóvá teszi őket – mivel a kritika az „identitásukba” gázol. Ez a manipulatív érvelés effektíve ellehetetleníti a kritikát. (Mindez az LMBTQ-mozgalom szellemi muníciót adó – mily ironikus – „kritikai elméletek” módszertana is egyben a saját kritikái irányába.)

S akkor gondolkodjunk el egy pillanatra, hogy mi történne, ha ugyanilyen módon törvényileg érinthetetlenné és kritizálhatatlanná tennénk – persze az emberi jogokra, a tiszteletre és toleranciára hivatkozva – a heteroszexuálisokat, a keresztényeket, az európaiakat, fehéreket – és így tovább. Mi történne, ha egy keresztény azzal jönne, hogy a kereszténység neki nem „csak” a vallása, hanem egyenesen az identitása (és miért is ne mondhatna ilyet?), így 

Vagy hogy aki kritizálni meri a nyugati, európai civilizációt, az eurofób vagy okcidentofób, az Amerikát kritizálók amerikanofóbok, a heteroszexuálisokat kritizálók heterofóbok (Daphné Patai professzor asszony írt is ilyen címmel könyvet), a magyarokat kritizálók pedig hungarofóbok? Mindezen embercsoportok sértegetéséről nem is beszélve!

Elmondom, mi történne: az egész nyugati egyetemi bölcsészvilág bíróság előtt találná magát, tekintve hogy a meghatározó szemlélete a nyugatgyűlölet. Ez esetben persze hallgathatnánk az egyetemi autonómiát és szólásszabadságot követelő sirámokat. 

Felmerül bennem az a kérdés is, hogy akik az ember világát, annak normáit és még az ember személyiségét is kreálmánynak, konvenciónak és konstrukciónak tartják, azok honnan eredeztetik vajon a mindenható emberi jogokat? Ugyanis azokat is logikusan esetleges emberi konstrukciónak kellene tartaniuk, s imigyen térben és időben relatívnak, tehát nem megalapozhatónak. Ez esetben az emberi jogok koncepciója komolytalan.

egy megfellebezhetetlen, felettünk álló, transzcendens hatalomtól – csak ebben az esetben egyetemesek és van elég tekintélyük. Szigorú értelemben ilyenkor sem lesznek azonban külön „LMBTQ-jogok”.

Érdekes amúgy (és meglehetősen hiteltelen), hogy akik állandóan azt szajkózzák, hogy az állam be ne tegye a lábát a magánszférájukba és a hálószobájukba, azok a magánszférájuk aránytalanul durva védelmét követelik ugyanettől az államtól, ezzel indokolatlanul korlátozva mások magánszféráját, akik még csak egy-egy odamondást sem engedhetnének meg maguknak büntetlenül, ami márpedig minden emberi viszonyban előfordul.

Sem a tartalmi kritikának, sem a froclizásnak, beszólásnak, sértegetésnek nem szabadna semmilyen tekintetben gyűlöletbeszédnek és büntetőjogi kategóriának lennie, csak az erőszakra felszólító beszédnek, annak is csak akkor, ha nyilvánosan hangzik el. Nem létezik és nem is szabad léteznie a sértéstől és kritikamentességtől való emberi jognak. Az ízléstelen  sértegetések ellen máshogy kell küzdeni, az érdemi vitát pedig legalább el kell viselni.