Transzba esett ideológiák – így nyomul az lmbt-lobbi itthon és Nyugaton

Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Politikai viták középpontjába került a pszichiáter- és pszichológusszakma, miután a Magyar Pszicho­lógiai Társaság és a Magyar Pszichiátriai Társaság, kiegészülve a Magyar Szexuális Medicina Társasággal közzétett egy, a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos „szakmai állásfoglalást”.

A január 22-én kelt dokumentum mindenféle tudományos alátámasztás nélkül, a szakmai tekintély felhasználásával kijelenti: a szexuális orientáció és a nemi identitás nem változtatható meg sem neveléssel, sem másmilyen „környezeti hatással”, ezzel utalva az lmbtq-propaganda iskolai betiltására. Az állásfoglalás ezt azzal igyekszik alátámasztani, hogy leszögezi: a szexuális orientáció biológiailag meghatározott tényező, a konverziós terápiák pedig, amelyek szerint a szexuális orientáció és a nemi identitás megváltoztatható, veszélyesek. A dokumentum megemlíti azt is, hogy egyes csecsemők biológiai neme nem állapítható meg ránézésre.

A közlemény megjelenése után szakmapolitikai botrány robbant ki: kiderült, hogy az állásfoglalás korántsem szakmai, magyarán állításai cáfolhatók, nincsenek összhangban a tudomány eddigi eredményeivel, ennek megfelelően nincs is szakmai konszenzus e kérdésekben. Vagyis az állásfoglalást a két társaság felső vezetése mind a tagok, mind a tágabb vezetőség megkérdezése és informálása nélkül tette közzé.

Fogalmak keveredése, mellőzött tagság

A legkoherensebb szakmai kritika az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja részéről érkezett. Emellett többen kritizálták, hogy az állásfoglalás összemosta a biológiai nem, a szexuális orientáció és a nemi identitás fogalmait. Összekeverte a „melegterápiát” („konverziós”, „reparatív”, „reintegratív” terápiák: ezek képviselői szerint bizonyos esetekben lehetséges a homoszexuális irányultság részleges vagy teljes megváltoztatása) azokkal az eljárásokkal, amelyek a nemiidentitás-zavarban, „nemi diszfóriában” szenvedő, azaz biológiai nemükkel azonosulni nem képes gyermekeknek és felnőtteknek segítenek testük elfogadásában, vagyis abban, hogy ne érezzék magukat fiúként lánynak és fordítva. Emellett az is kiderült, hogy a szexuális orientáció biológiai eredetét nem sikerült még bizonyítani, és a tudomány állása szerint pusztán valamennyi, részleges és indirekt biológiai behatás valószínű.

Ami a két társaság belső ügyeit illeti: mindkét szervezet felső vezetése veszélyes játékot játszva megkerülte a szélesebb vezetőséget és a tagságot. Információink szerint a közlemény egyik fő támogatója Balázs Judit, az ELTE PPK Pszichológiai Intézete Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a pszichiátriai társaság eddigi első embere volt, aki épp január 25-én távozott elnöki pozíciójából, és még mandátuma lejárta előtt szerette volna átnyomni az állásfoglalás közzétételét. A társaságnál nem tudott a dokumentumról számos vezetőségi tag sem, és az alelnökök közt sem volt egyetértés róla.

A Mandinerhez eljutott információk szerint a Magyar Pszichológiai Társaság eljárása is szembement a protokollal. A szervezet ritka eseteket leszámítva nem ad ki közleményt, mivel nehézkes többségi támogatást szerezni hozzá. A gyakorlat szerint eddig a szakterületeket képviselő huszonhárom szekció vezetőjénél és levelezőlistákon, valamint hírlevélben futtatták meg a közleménytervezeteket. A gyermekvédelmi törvényt kritizáló közlemény még a szekcióvezetőkhöz sem jutott el, pláne nem futtatták különféle fórumokon.

Mindezt megerősítette több vezetőségi tag nyilvánosság elé lépése is. Közleményben tiltakozott Császár-Nagy Noémi, aki mindkét szervezetnek a tagja, a pszichológiai társaság klinikai szakpszichológiai szekciójának a vezetője. Szerinte az állásfoglalás közzététele szembement az alapszabállyal, a társaság kommunikációs alapelveivel és etikai kódexével is, mivel „nemhogy a tagság, de esetlegesen a képviseleti joga alapján az ügyben eljárásra jogosult vezetőség sem vitatta meg, hagyta jóvá a megjelenését megelőzően”. Ugyancsak tiltakozott Kosza Ida főorvos-pszichiáter, a pszichiátriai társaság vezetőségi tagja, miután véletlenül vette észre az állásfoglalást a társaság Facebook-oldalán. Kosza Ida a Mandinernek megjegyezte: épp az egész témakörben legilletékesebb egyesület, a Magyar Gyermek- és Ifjúságpszichiátria és Társszakmák Társasága nem szólalt meg az ügyben, nem csatlakozott az állásfoglaláshoz.

A pszichiátriai társaságnak egyébként ötszáz, a pszichológiai társaságnak ezerfős tagsága van. Információink szerint tizennyolcezer pszichológus praktizál az országban, és még a Pszichológusok elnevezésű szakmai Facebook-csoportnak is több mint hatezer tagja van. Magyarán a két társaság nem reprezentálja a szakmát.

Hogy az akcióért jár-e majd felelősségre vonás, például indul-e etikai vizsgálat a két szervezeten belül, vagy esetleg visszavonják az állásfoglalást, azt még nem tudjuk. De több, minket megkereső tiltakozó jelezte, hogy szerinte az állásfoglalás közzétételét a választás elé időzítették a gyermekvédelmi törvény elfogadásának jóval korábbi időpontja helyett, mivel a két társaság felső vezetésének túlnyomó többsége baloldali meggyőződésű, és így az ellenzéket szeretné segíteni.

A gyermekek és a nemváltás

A nemzetközi lmbtq-mozgalom azután helyezte át az aktivistáskodás hangsúlyát a transzneműség kérdéskörére, hogy 2016-ban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kötelezővé tette a melegházasság bevezetését minden amerikai tagállamban, így az ezzel kapcsolatos csatát lényegében megnyertnek nyilvánították. Azóta a nemzetközi színtéren az „lmb”-t leuralta a „t”.

Az lmbtq-irányultságú emberek a társadalmak 1,2–5,6 százalékát teszik ki, a felük biszexuális. A transzneműek különféle felmérések szerint az Európai Unióban a lakosság 0,3, az Egyesült Államokban felméréstől függően 0,3–0,6 százalékát alkotják; a 447 milliós EU-ban valahol 1 millió és 1,3 millió között, a 331 milliós USA-ban 1,4 millióan lehetnek.

A transzneműmozgalom alapvetése az, hogy a transzneműek így születtek, azaz követi a melegmozgalom érvelését: az állapot veleszületett és megváltoztathatatlan. Vagyis a felfogás szerint lehetséges, hogy az ember személyiségének neme a teste nemével ellentétesnek születik.

Mindezt azonban nem támasztják alá a tudományos eredmények. Paul McHugh professzor, a Johns Hopkins Kórház pszichiátriai osztályának volt vezetője, a világ egyik legnevesebb pszichiátere, aki némi hezitálás után bezárta az intézmény genderklinikáját, valamint Lawrence Mayer biostatisztikus, epidemiológus, pszichiáter és orvos, aki a világ számos vezető egyetemének volt professzora, 2016-ban áttekintette a kérdéskör teljes szakirodalmát. Összefoglaló anyagukban megállapították: a tudomány szerint nincs olyan, hogy az ember neme úgy veleszületett, hogy ellentétes a biológiai nemével. Ezt támasztja alá az is, hogy a hetero­szexuálisok nemisége viszonylag stabilnak mondható, az lmbtq nemiségű emberek szexualitása viszont képlékenyebb.

Mindez gyökeresen ellentmond az lmbtq-szervezetek azon állításának, hogy a gyerekek nemi identitása három-négy éves korra kialakul, és ezután eme identitás megerősítése az egyetlen járható út, azaz a biológiai nemükkel hadilábon álló gyermekeket meg kell erősíteni „transzneműségükben”, mert minden más az öngyilkosság és a mentális kockázatok esélyét erősíti, és így etikátlan.

A bevett amerikai protokoll szerint az ilyen gyermekeknek kilencesztendős kortól adják be a pubertásgátlókat, tizenhat éves kortól kezdődik a hormonkezelés, és tizen­nyolc felett jöhet a „nemváltó” műtét, ami nem változtat ellenkező neművé senkit, és a kutatások szerint a mentális problémákat sem oldja meg.

Az lmbtq-szervezeteknek azért sincs igazuk, mert minden vonatkozó kutatás szerint az ilyen zavarral küzdő gyermekek 80–95 százaléka kamaszkorára magától kinövi azt, ha nem „tolják bele” és hitetik el vele, hogy transznemű – de még kamaszkorban is hatékonyan lehet kezelni a problémát.

Mindezt ignorálva a transznemű mozgalom elérte, hogy az ilyen terápiákat – amelyeket a közelmúltig teljes mértékben elfogadott a szakma – összemossák a „melegterápiával”, és betiltsák tizenkilenc amerikai tagállamban, Kanadában és a nyugati világ más országaiban is. Kanadában például január óta öt év börtönt is kaphat az a terapeuta, aki a biológiai nemével való megbékélés felé terelné nemiidentitás­-zavaros ügyfelét. Ugyancsak a „mintaliberális” Justin Trudeau országa az, ahol családon belüli erőszaknak számít, ha a szülők nem fogadják el gyermekük transzidentitását, és például biológiai nemének megfelelő módon szólítják meg. Az lmbtq-mozgalom és az iskolai gyakorlat az egész nyugati világban egyre hajlamosabb a „nem támogató” szülőket ellenségként kezelni, akik elől el kell titkolni a gyermek „nemváltását”, és akiktől meg kell menteni saját gyermeküket. Franciaországban a minap döntöttek arról, hogy ott is bűncselekmény lesz mindenféle kezelés, amely meg akarja változtatni a szexuális orientációt, hiszen „nincs mit gyógyítani”.

Amerikában és Nagy-Britanniában az lmbtq-mozgalmak, a tanárszervezetek, az iskolai „felvilágosítás”, a kortárs csoport nyomása és a környezet, a popkultúra hatása az, hogy egyre cikibb heterónak és egyre menőbb transznak lenni, így aztán az épp bizonytalankodó kamasz lányok tömegével képzelik magukat transzneműnek. A megfélemlített és megdolgozott mentálhigiénés és orvosszakma pedig egyértelműen a nemváltás felé tereli őket, aminek gyakran, már későn, megbánás a vége. Magyarán mégsem igaz, hogy a „nevelésnek” és a környezetnek nincs hatása.

Van-e lmbtq-lobbi?

Gyakran felvetődik a kérdés: valóban létezik-e meleglobbi, lmbtq-lobbi, vagy ez csak a jobboldali szavazók, mozgalmak, pártok és politikusok összeesküvéselmélet-szerű paranoiája, amely ellenségképzésre és a politika tematizálására alkalmas. Ha az lmbtq-lobbi mint kifejezés alatt az lmbtq-érdekvédelmi szervezetek hálózatát és érdekvédelmi tevékenységét értjük, fel lehet vázolni az összképet.

Itthon az ilyesfajta mozgalmak ernyőszervezete a Magyar LMBT Szövetség, amelynek 2012 és 2016 közti célja volt többek között „az lmbt-témák fokozottabb megjelenítése a köz-, illetve felsőoktatásban” és „a nemváltás jogi, intézményi és finanszírozási feltételeinek javítása”. A szövetség nyolc tagszervezete az Atlasz Sportegyesület, a Háttér Társaság, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Magyar Aszexuális Közösség, a Patent Egyesület, a Szimpozion Egyesület, a qLit – Leszbikus Magazin és Programszervező Egyesület, a Szivárványcsaládokért Alapítvány, valamint a Pride-ot szervező Szivárvány Misszió Alapítvány. Érdemes megjegyezni, hogy a Budapest Pride támogatói és partnerei közt ott az ellenzéki előválasztást szervező aHang szervezet, a CEU, a Prezi, az Auróra Klub, a Citibank, a TASZ és Németország budapesti nagykövetsége is.

A Háttér Társaság honlapja sok információt elárul az összefonódásokról: a Nyílt Társadalom Alapítványok logója mellett ott az Európai Bizottságé, a támogatók közt szerepel az USA, az Egyesült Királyság, Svájc, számos német szervezet, a Soroséhoz hasonló Tides Foundation, az Erasmus+ program, az ILGA-Europe, az amerikai lmbtq-szervezet GLSEN, a Magnet Bank és a Wolters Kluwer jogi szakkiadó is. A Háttér leszögezi: „fontos célkitűzésünk, hogy jogszabály készüljön a transznemű emberek nemének jogi elismeréséről, és hogy a nemi megerősítő beavatkozásokat teljes tb-támogatás mellett lehessen igénybe venni”. A Háttér egyik főtevékenysége a stratégiai pereskedés, ami annyit jelent, hogy ellátják a jogi képviseletét annak, aki vállalja a pert. A Háttér Társaság a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány partnere is egyben.

A Labrisz Leszbikus Egyesület adta ki a Meseország mindenkié lmbtq-mesekötetet, és legfontosabb tevékenységei közt sorolja fel „a leszbikus és biszexuális nők láthatóságának erősítését”, többek közt

A Patent Egyesület, azaz a Patriarchátust Ellenzők Társasága az egyik legszélsőségesebb szervezet, és szorosan együttműködik a fenti csoportokkal. Működését támogatják a Nyílt Társadalom Alapítványok, a Reprodukciós Jogok Központja, a Nemzetközi Alap a Nőkért, a Norvég Civil Támogatási Alap és az Európai Egyesített Alap Magyar­országért.

A Transvanilla Transznemű Egyesület szerint a transz­neműséggel kapcsolatos mindenféle kritikus felvetés transzfóbia. A Transvanilla tagja a Transgender Europe és az ILGA-Europe ernyőszervezeteknek. Honlapja szerint „részt veszünk nemzetközi konferenciákon, figyeljük a nemzetközi kampányokat, akciókat, és igyekszünk ezekben részt venni. Hazai és nemzetközi emberi jogi mechanizmusokat is használunk tevékenységünk során”.

Mindezen szervezetek tagsága és vezetőségei szorosan összefonódnak, közülük számosan végeztek a CEU-n. A Magyar LMBT Szövetség és a Háttér Társaság egyik ügyvivője is például Dombos Tamás, akinek többek közt

A legnagyobb nemzetközi lmbtq-szervezet az ILGA 1700 tagcsoporttal. Az ILGA konzultatív státusszal bír az ENSZ-ben, és szerte a világon erős lobbitevékenységet folytat. Az ILGA-Europe-nak, amely ötszáz szervezetet tömörít, irodája van Brüsszel Európa-negyedében, és szorosan együttműködik az EU-s intézményekkel. Költségvetésének egyharmadát az Európai Bizottság adja, ezenkívül támogatja a Freedom House és a holland kormány is.

A felsorolt mozgalmak, célkitűzéseik és támogató szervezeteik tehát jól mutatják, hogy az európai és nemzetközi intézményrendszer mennyire átitatódott a genderideológiával. Bővebben a felsorolt szervezetekről itt olvashat.

Nyitókép: Shutterstock / Mandiner-grafika