„Tigrisszülők” és „helikopterszülők” között vergődik a pedagógus, akinek talán sosem volt még ennyire nehéz dolga, mint a mai gyerekekkel – emelte ki Csépe Valéria az MCC pedagóguskonferenciáján. Nem a képernyővel és az azzal töltött idővel van baj alapvetően szerinte, hanem valami egészen mással – tudósításunk!
Nyolcadik alkalommal rendezte meg a Mathias Corvinus Collegium (MCC) a Kárpát-medencei oktatási konferenciát december 5-én Budapesten, amely idén „A jövő kulcsembere: A pedagógus” címet viselte. Az eseményen szó volt a képernyőről is a kamaszokkal összefüggésben. Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója kifejtette: büszke arra, hogy az MCC tehetséggondozási modellje ma már közel kilencezer diáknak ad stabil szakmai alapot és inspiráló közösséget.
Mint hozzátette, a tanár szerepe alapvetően átalakul, ma egyszerre mentor, közösségépítő és iránymutató. Éppen ezért fontosnak tartja, hogy velük együtt gondolkodjanak arról, hogyan lehet még több lehetőséget nyitni a diákoknak, hogyan támogassák őket abban, hogy önálló, kritikusan gondolkodó, felelős fiatalokká váljanak.
„Soha nem volt olyan nehéz pedagógusnak lenni, mint most.
Megváltozott a világ: folyamatosan gyorsul és tágul: minden bejön az osztályterembe és az otthonunkba” – emelte ki Prof. Dr. Csépe Valéria, a kognitív pszichológia és idegtudomány neves kutatója a konferencián. A főként pedagógusokkal megtelt teremben a hallgatók jó része egyetértéssel nyugtázta az előadó mondatait.
Mint Dr. Csépe Valéria felvázolta: az iskola feladata továbbra is az ismeretátadás és a készségfejlesztés. Ami pedig a módszert illeti: nem a frontális oktatással van baj, hanem „annak mélységével és arányával”. Nehéz azonban úgy felfedezve oktatni, hogy sok helyütt egy játszószőnyegre sincs hely ehhez – hangsúlyozta.
A világban zajló változásokról szólva kifejtette: már az osztálytermekben is találkoznak a szorongással és az egymásnak feszülő világokkal. Átalakulnak a családok,
kudarcát éli a jó esetben anyából, apából és gyerekekből álló magcsalád,
aminek a feszültsége az iskolában is megjelenik. „Hol vannak a nagyszülők?” – teszi fel a kérdést.
A környezeti nyomás miatt megváltozik a szülői magatartás is:
Mindezek mellett megjelent a „tigrisszülő”, akitől retteg a pedagógus, hiszen meg akarja mondani, hogyan kell tanítani, de fél tőle a gyerek is, mert anélkül tűzi ki az utóddal kapcsolatos célt, hogy figyelembe venné annak valódi képességeit.
Változás az is, hogy a csecsemőkortól kezdve kamaszkorig a szülő nagyon sok mindent megoszt a gyermekéről a közösségi médiában, csupán büszkeségből, csakhogy ennek a mesterséges intelligencia világában igen nagy a veszélye: ott van fenn az interneten az anyag, bármit lehet belőle kreálni.
A tigrisszülők mellett megjelentek a helikopterszülők,
akik állandóan ott lebegnek a gyerekek körül, így a fiatalokban az önállóság sem tud kialakulni. Csépe felvázolta azt is, hogy a szülők sokszor „elektromos pásztorként” használják a telefont a még járni nem tudó gyerekeknél is, aminek szintén nagy a veszélye.
A mai serdülőkről szólva elmondta: az alfa generáció (2010. után születettek) már olyan világban nőtt fel, ahol az internet állanadóan használt platform. Ez a generáció már három éve hozzáfér a mesterséges intelligenciához is, ám sajnos jó részüknek nincs meg a technológia helyes kezeléséhez szükséges tudása.
„Az idő felgyorsult, a generációs nyomás pedig nőtt”
– emelte ki.
Hozzátette: elengedhetetlen, hogy az elme és a lélek együtt fejlődjék, és úgy érzi, ami a gyerekek társas érzelmi fejlődését illeti, a szülők áttették a felelősséget az iskolára. Kiemelte, hogy ebben a világban megváltozik az érzelemszabályozási rendszer és a megküzdési mintázatok is. Szerinte az iskolának olyan személyiség kialakulását kell támogatni, aki reziliens, vagyis rugalmas. „Ennek van jövője” – emelte ki, hozzátéve: ebben pedig nagyon meghatározó a motiváció meghatározó.
Az előadás legérdekesebb része a tabudöntögetés volt. Dr. Csépe Valéria hangsúlyozta, hogy érdemes volna elfelejteni az olyan ijesztgető metaforákat, minthogy a képernyő olyan, mint a heroin. Ez szerinte nem igaz, hiszen
„a túl sok telefonhasználat után nem fogunk ott állni lecsupaszodott dopaminreceptorokkal, mint ahogy a heroin esetében”.
Hozzátette, mindezek mellett természetesen van társas veszélyeztetettsége a digitális technikának, amiről pedig keveset beszélünk, gondoljunk csak a szexüzenetekre, vagy a bullyingra.
Kifejtette, hogy nem szereti azt a kifejezést sem, hogy „eltűnt az offline gyerekkor”, szerinte ugyanis „nincs offline gyerekkor, online gyerekkor van, és a gyereknek van online jelenléte”. Szólt arról is, hogy az okostelefonhasználat nem okoz ADHD-t és autizmus spektrumzavart sem. Kiemelte, hogy kétezer gyermeken végzett követéses vizsgálat azt mutatta, hogy a képernyőhasználat az agyi területek volumenén sem változtat. Kivéve persze, ha napi nettó nyolc órát videójátékozik az illető.
„Önmagában nem a képernyőidő a meghatározó”
– hangsúlyozta, hanem az, hogy mit csinál ez idő alatt a gyerek, érti-e, amit ott lát és hall, és fel van-e készülve annak feldolgozására.
Nagyon fontos viszont szerinte azt a Jay N. Giedd pszichiátertől származó idézetet az eszünkbe vésni, miszerint: „a digitális média iránti vágy valójában teljesen összhangban van a serdülő agy biológiájával és evolúciós örökségünkkel”. „Innen szép nyerni” – tette hozzá, mint mondta, fontos változás zajlik a világban, az erre való felkészülés pedig az iskolában dől el.
„Négyezer felett van az MCC Fiatal Tehetség Program résztvevőinek száma, az elmúlt évben volt a legnagyobb a növekedés” – mondta a pedagóguskonferencián Fehérpataky Balázs, a most tízéves MCC Fiatal Tehetség Program vezetője. Kiemelte, a pedagógusok munkája nélkül nem lenne tehetségprogram sem. A négyéves program 37 kurzusa arra épít, amit a hétköznapokban a pedagógusok átadnak a gyerekeknek. A FIT-program legfőbb célja, hogy a 10-15 éves korosztályban tudatosítsák, hogy nemcsak az iskolában lehet tanulni.
„A tanulás szélesebb jelenség, mint az információ befogadása”
– hangsúlyozta.
A kerekasztalbeszélgetésben résztvevő mentoroktató az élményközpontú oktatást hangsúlyozták. Kiemelték azt is, hogy a fő cél összefüggéseiben láttatni a körülöttünk lévő világot.
A konferencián szó volt arról is, hogy az Oktatási Hivatal és az MCC december 11-én jön ki a 2026-os országos gimnáziumi rangsorral.
Nyitókép: MCC
Két napon át folyt az eszmecsere a nemzeti önrendelkezésről, a kultúra, a szólásszabadság és a demokrácia válságáról Brüsszelben.
Maruzsa Zoltán célként fogalmazta meg, hogy jövőre elérjék a 936 ezer forintos pedagógus átlagbért.
Sebestyén Géza hangsúlyozta, hogy a 2010-es kormányváltással egy teljes gazdaságpolitikai fordulat is jött.
Miként lehetne véget vetni a budapesti utakon tapasztalható káosznak? Hogyan válhatnának tisztábbá és biztonságosabbá a köztereink? Van-e hatékony megoldás a hajléktalanság problémájára? Többek között erre keresték szakértők és lokálpatrióták a választ a BP Műhely első konferenciáján.
A döntés papíron előremutató volt az erdélyi kisebbségek jogait illetően, de a Mandinernek nyilatkozó történész szerint elég csak megnézni Gyulafehérvár mai etnikai viszonyait, hogy megtudjuk, mi valósult meg az ígéretekből.
A pártelnököt a bosszú hajtja, ezért nem zavarja, hogy a balliberális közgazdászok programját akarja pártja megvalósítani.
A kormányfő szerint Európa balra tolódása versenyképességi válsághoz vezetett, míg Magyarország saját mintázatai révén tartja fenn gazdaságát.
A Hogyan tudnék élni nélküled? nemcsak az egymilliós nézőszámot lépte át, de példátlan módon éppen 52. hete van műsoron országszerte a mozikban. 2026-ban előbb a színpadi adaptáció érkezik az Erkelben, majd ugyanazzal a szereplőgárdával az ugyancsak Demjén Ferenc-örökzöldekre épülő mozgóképes folytatás.
