Jólét? Szegénység? – megvizsgáltuk, mi, magyarok hol állunk az anyagiak terén

Szalai Piroska, munkaerőpiaci szakértő írása

Folytatjuk az anyagi helyzetünk decemberben megkezdett elemzését. A dollárbaloldal és független szakértői karácsony és újév időszakában sem hagyták abba az álhírterjesztést, ezért most újabb nézőpontokból vizsgáljuk meg, hogy mi, magyarok hol állunk az anyagiak terén.

1. Magyarország gazdasági teljesítménye az uniós középmezőnyben van

Az egy főre jutó GDP, azaz bruttó hazai termék az egyik legrégebbi mutatója egy ország nemzeti jövedelmének és teljesítményének. A magyarországi GDP az egy év során hazánkban előállított végső felhasználásra szánt javak összértéke, s azért, hogy a különböző méretű országok jobban összehasonlíthatók legyenek, a népesség számával osztjuk el, így kapjuk egy főre jutó értéket.  Az egyes országok nemzeti valutái közti eltérést pedig legjobb úgy kiküszöbölni, hogy vásárlóerő paritáson hasonlítjuk össze őket, nem simán valutaárfolyamon váltjuk át.

Míg 2010-ben az uniós átlag 66%-án álltunk, 2020-ban és 2021-ben elértük a 75%-ot. Ez is mutatja, hogy az uniós átlagnál gyorsabb a GDP növekedésünk. Zárult az olló, csökkent a távolságunk Ausztriához viszonyítva is, hisz míg 2010-ben az osztrák mutató 52%-a volt a hazai, addig 2021-re már 61%-ra közelítettük meg a sógorokat. Tettük mindezt úgy, már közel 70 ezer honfitársunk az ő GDP-jüket növeli, s nálunk szerepel a nevezőbeli népességben.

A GDP felhasználásának vizsgálatakor külön lehet mérni a háztartások fogyasztását, a közösségi fogyasztást, a beruházások és a külkereskedelem egyenlegét. A felhasználás legnagyobb tétele a lakosság fogyasztása.

Gyakran használják az országban élők átlagos életszínvonalának mutatójaként a GDP vagy az annak részét képező lakossági fogyasztás egy főre jutó értéket, ami véleményem szerint túlzott leegyszerűsítés. A fenti grafikonon is jól látszik, hogy pl. Dánia egy főre jutó GDP-je fele Luxemburgénak, mégis ha elmegyünk Dániába, nem érezzük fele olyan szegénynek az országot, mint Luxemburg. Mi okozza ezt az anomáliát?

Luxemburg egy közel 600 ezer fős népességű kis ország, a lakosságából alig több, mint 300 ezren foglalkoztatottak, de van mellettük közel 200 ezer fő, aki a szomszédos országokból naponta ingázik hozzájuk, s az általuk előállított teljesítmény is a luxemburgi GDP-ben jelenik meg, nem a lakóhelyük szerintiben. Így könnyű hatalmas GDP-t produkálni. Továbbá Írországban működnek a világ legnagyobb tech cégeinek az európai központjai, ahol rengeteg foglalkoztatott home office-ban dolgozik úgy, hogy nem is írországi lakosok, illetve az anyavállalatok szellemi tulajdona is torzítja a GDP-t.

2. Hazánkban a foglalkoztatottak átlagkeresete a középmezőnyben van

Ahogy az említett korábbi cikkben részletesen bemutattuk, nem igaz, hogy a magyar átlagkeresetek az unióban a legalacsonyabbak között lennének. Aki ezt állítja, az álhírt terjeszt, vagy rossz adatsort nézve fogalmazta meg ezt a következtetését (felénk úgy mondják, „benézte”) vagy nem is nézett utána, csak mivel ezt hallotta, mások után ismételgeti. A múlt évi adatok alapján

Az adókedvezmények figyelembevételével még jobb helyen állhatunk, de arról pontos összehasonlítható adatok nem állnak rendelkezésre.

Továbbá fontos megjegyezni, hogy

mert az éves átlagos inflációnál csak nálunk volt nagyobb az éves átlagos keresetemelkedés.

A mai legfrissebb KSH adatok szerint a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél az év első 10 hónapjában, azaz

pl:

• a havi bruttó átlagkereset 17,6%-kal (ami +4,3%-os reálkereset növekedést jelent)
• a rendszeres (prémium, jutalom, egyhavi különjuttatás nélküli) bruttó átlagkereset 15,7 %-kal (ami +2,7%-os reálérték növekedést jelent)
• a közfoglalkoztatottak nélküli bruttó átlagkereset 17,1 %-kal
• a kedvezményekkel számított nettó átlagkereset 18,3%-kal
• a kedvezményekkel számított nettó mediánkereset is 16,9%-kal nőtt.

Mivel január-november időszakban már ismeretes, hogy 13,6%-kal emelkedtek meg átlagosan a fogyasztói árak, s a december sem fogja 15% fölé vinni az idei inflációs rátát, a keresetek minden mutatója szerint reálérték növekedést produkáltunk, ami alátámasztja az OECD előrejelzését, 2022-ben éves szinten összességében nőtt a pénzünk vásárlóértéke egyedüliként az unióban és az OECD országokban. A javulást leginkább az év elején érzékelhettünk, egészen augusztusig minden hónapban emelkedést tapasztaltunk.

amit egyrészt az Európában egyik legmagasabb, 16%-os minimálbér emelés másrészt a jelenleg is nagyon feszes munkaerőpiac indokol. Az eddigi bérmegállapodások közül számos cég a fluktuáció megelőzése miatt 16%-nál nagyobb éves átlagkereset emelkedésre is lehetőséget biztosít. Pl. a kecskeméti Mercedes az összes aktív dolgozójának megemeli az alapbérét: január 1-jétől 17 százalékkal, majd egy második lépcsőben augusztus 1-jétől további 7 százalékkal, de az Aldi is 30-40%-os béremelést jelentett be.

Számos munkáltató úgy emeli az átlagkeresetet, hogy csak egy része realizálódik az alapbér emeléssel, s nagyobb arányt jelentenek az egyéb rendszeres és nem rendszeres kereseti elemek (bónuszok, pótlékok, nyereségrészesedések, jutalmak, rezsi- és egyéb költséghozzájárulások, stb.), ahogy a fenti példák is mutatják. Az állam pedig a nettó kereset emelkedéséhez az adókedvezményeken keresztül járul hozzá. Pl. a 25 év alattiak kedvezményhatárának növelése, a 30 év alatti anyák kedvezményének bevezetése, stb. Vannak olyan uniós országok, ahol épp a kedvezmények csökkentésével illetve adóterhek emelésével súlytják a munkavállalókat és az önfoglalkoztatókat. Ilyen például Románia is.

A keresetek összemérése véleményem szerint már jobb módszer a társadalom anyagi jólétének vizsgálatára, mint az egy főre jutó GDP, de ne felejtsük el, hogy keresete csak a foglalkoztatottaknak van., illetve hazánkban egy átlagos háztartás esetében jóval nagyobb mértékűek a nem pénzért vásárolt javak, mint Nyugat-Európában máshol.

3. A magyar életszínvonal javulását a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányának jelentős csökkenése igazolja

A fent említett anomáliák kiküszöbölésére a kilencvenes évek elején kezdtek kifejleszteni egy komplex mutatót, amit az uniós tagállamok közel húsz éve egységesen használnak. Ez a társadalmon belül azoknak az arányát méri, akik szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élnek. Ahogy ebben az írásunkban is kifejtettük, az Eurostat legfrissebb, 2020-as adatai alapján 

2017 óta az uniós átlagnál alacsonyabb az arányuk, s ezt a járvány időszaka sem rontotta le nálunk. 2010 környékén még tényleg a rangsor végén, a három legrosszabb ország között voltunk, de az elmúlt évtizedben ötször nagyobb arányban javultunk, mint az unió átlaga.

E mutató almutatói közül a relatív jövedelmi szegénység mind az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők aránya az 5. legalacsonyabb volt nálunk.

Bárki bármit is mond, mind az ország, mind a lakosság anyagi helyzete folyamatosan javult az elmúlt években. S a következő időszakban sem leszünk a jelentősen romló országok között. Ez a magyar munkáltatók és a munkavállalók érdeme.

Kapcsolódó

Nyitókép: Pixabay