Magyar bérek: nem, nem keresnek jobban a románok

Szalai Piroska, munkaerőpiaci szakértő írása

Elemzésünk origójaként érdemes leszögeznünk: 2021-ben a magyar bruttó átlagkereset vásárlóértéke a 19. helyen állt az unióban, nem az utolsó előttin, ahogyan azt az ellenzéki körök tévesen hangoztatják.

Az Eurostat évek óta ugyanazzal az OECD által kidolgozott módszerrel dolgozik, ezért kiválóan összehasonlítható adatokat ad ki az éves átlagkeresetek értékére országonként (nettóban és bruttóban, az adott ország nemzeti valutájában, vagy éppen euróban átváltva és vásárlóértéken is).

A legfrissebb adatok a 2021-es, éves kereseti adatok. Ugyanis bár az Eurostat negyedéves és havi kimutatásokat nem közöl e területről, az éves adatok mindig biztonsággal megtalálhatók a felületen. Már ha az ember keresi őket.

Még a koronavírus-járvány alatt is előreléptünk egy-egy helyet

A magyar bruttó átlagkereset vásárlóértéke az Eurostat szerint folyamatosan javul, az utóbbi években még a koronavírus-járvány alatt is előreléptünk egy-egy helyet minden évben, így már Portugáliát és Görögországot, Csehországot, Észtországot, Horvátországot, Lettországot, Bulgáriát és Szlovákiát is megelőzve állunk – a fentebb is említett – 19. helyen.

Portugáliát tavaly, Csehországot és Görögországot pedig a járvány alatti visszaesésük idején sikerült megelőznünk. És bár Romániában a bruttó bérek vásárlóértéke a múlt évben még a magyarnál is jobban emelkedett, tavaly elénk kerültek a bruttó átlagkeresetek országlistáján, de a gyermekkedvezményekel számolt nettóértékeket tekintve keleti szomszédunk még mindig mögöttünk szerepel (lenti grafikon).

Nézzük az egy alkalmazottra jutó átlagbéreket!

2022. december 19-én az Eurostat bemutatott egy elemzést, ami nem a bruttó átlagkeresetet, hanem az un. „egy alkalmazottra jutó teljes munkaidőben kiigazított átlagbért” járja körül. Az elemzés számai minden országban jelentősen eltérnek a fent említett kereseti adatoktól.

Az Eurostat által kiadott hírből világosan látszik, hogy

amit a 2021. október 20-án elfogadott „kékkártya-irányelv” használatakor javasolnak alkalmazni. Érdemes megjegyezni, hogy Hollandiára ki sem számolják, mivel ott sok a részmunkaidős, és a hollandok jelezték, hogy nem kívánják használni az adatokat a félreértelmezések megelőzése miatt.

Ezt nézhette be a baloldal

A fentiek tükrében igazán sajnálatos, hogy a baloldal ezt a mutatót már a megjelenése pillanatában úgy tálalta, mintha az érték az átlagkereset mértékét adná meg.

Még a szerdai miniszterelnöki sajtótájékoztatón is szóba hozta az RTL, hogy szerintük „Magyarországon a második legkisebb a bére a teljes munkaidőben dolgozóknak”, nem téve hozzá azt, hogy a keresetek vásárlóértéke tekintetében tavaly már 8 ország teljesített hazánknál gyengébben az EU-ban.

Így alakultak a számok 2010-hez képest

Hiszem míg 2010-ben a magyar bruttó kereset vásárlóértéke az unióban legmagasabb luxemburginak csupán a 35 százaléka volt, addig ugyanez az érték 2021-re már 47 százalékra ugrott. De érdemes kitérni arra is, hogy

2021-ben pedig az ötödik legnagyobb mértékben növekedett, számszerűsítve 7,7 százalékkal. Mindezt akkor, amikor még 3 országban továbbra is csökkenést mutattak az adatok.

A 2022-es évről szólva

De a 2022-es évben is kizárólag hazánkban van esély arra, hogy nőni fog a reálkereset az OECD 32 tagállama közül. Ezt támasztja alá az OECD legutóbbi előrejelzése is (ld. aranykeretes rész cikkünk végén), valamint saját becsléseim is.

Hazánkban a növekedés motorja egyrészt a minimálbér- és garantált bérminimum 20 százalékos 2022-es emelése, másrészt a még mindig nagyon feszes munkaerőpiac. Tehát az a tény, hogy hazánkban a munkáltatók mindent megtesznek azért, hogy meg tudják tartani a munkavállalóikat, emeli az alapbért és a béren kívüli egyéb kereseti elemeket, juttatásokat is. 

Így aztán könnyen előfordulhat, hogy 2022-ben hazánk még előrébb léphet az említett rangsorban, és még tovább zárul a kereseti olló.

A 2023-mas évről elöljáróban

Sőt, 2023-ban is megvan az esélye annak, hogy hazánkban a bérek értékét éves szinten ne, vagy csak jóval kevésbé eméssze fel az infláció, mint a környező országokban dolgozókét, amelynek következtében nem esnénk vissza a tagállamok középmezőnyéből.

Az ezzel kapcsolatos pozitív várakozásokat erősíti meg egyrészt az, hogy

Szlovákiában ugyanis 8 százalékkal emelik a legkisebb béreket jövőre. Csehországban ugyancsak mindössze 6,8 százalék körüli emelésről folynak a tárgyalások. Ehhez képest még Észtországban is – ahol 2022-ben a legnagyobb volt az éves infláció – csupán 11 százalékkal emelik a minimálbért.

További érdekesség, hogy Németországban 2022-ben három alkalommal emelkedett a minimálbér, legutóbb október elsejétől, ezért most nem terveznek további növelést egészen júliusig. Ausztriában pedig nincs állami szintű egységes minimálbér szabályozás.

De arról sem szabad megfeledkezünk, hogy már számos cégnél lezajlottak a bértárgyalások, s legtöbbjüknél kétszámjegyű alapbéremelésről állapodtak meg munkavállalóikkal az érintett szervezetek, már a 2023-mas év elejétől, majd év közepén újra emelést terveznek, illetve több olyan béren kívüli, új juttatást is bevezetnek, amely emelni fogja a kereseteket. Ilyenek a különböző rezsikompenzációk, illetve az eredményrészesedésben részesülők körének kiterjesztése is az alacsonyabb beosztású munkavállalók csoportjaira annak érdekében, hogy még inkább érdekeltek legyenek az energia és egyéb költségtakarékosságban.

Nem beszélve arról, hogy a

s így jövőre sem elképzelhetetlen a további előrelépésünk.

Bárki bármit is mond, a magyar keresetek vásárlóértéke folyamatosan nő amellett, hogy a foglalkoztatottak létszáma is csúcson van. Ez a magyar munkáltatók és a munkavállalók érdeme. Erre inkább legyünk büszkék, s ne higgyünk mindent el a károgóknak, akik az eredményeinket folyton kissebbíteni akarják.

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt