Varga Endre László a Mandiner megkeresésére elmondta, hogy nagyszerűen érezte magát a gálán.
„Nem számítottam erre a kitüntetésre, de ez a nap ugyanolyan szép volt számomra, mint amikor átvettem a Magyar és a Lengyel Érdemrend lovagkeresztje köztársasági elnöki kitüntetéseket. Vagy amikor az egyetemen az első vizsgámon megbuktam, az utolsó három pedig jeles lett. Ezek olyan napok az ember életében, melyek feldobják, és melyeket sohasem felejt. Nagyon hálás vagyok azért, hogy gondoltak rám, és nekem ítélték ezt a díjat” – jelentette ki.
A történész szerint a közel 1100 éves magyar–lengyel barátságot nem tudja elnyomni és megszüntetni senki és semmi.
Az a nézeteltérés, ami most Magyarország és Lengyelország között feszül, úgy vélem, rövidesen megszűnik majd. Amint az orosz–ukrán háború véget ér, ez a barátság rögtön javulni fog, és utána csak idő kérdése, mikor tér vissza a régi kerékvágásba.”
Varga Endre László arra is rámutatott, hogy az elmúlt években az együttélés, az együttműködések során sem a lengyel barátai, sem az ismerősei nem éreztették azt vele, ami a politikát uralja, senki sem „haragudott rá”. Igaz ez az Akadémián oktató történelemprofesszorokra is.