„Az ezeréves lengyel–magyar barátság sok mindent kibírt már. Ezt is ki fogja bírni” – a volt varsói magyar nagykövet a Mandinernek

Nyitókép: Przemysław Keler, KPRP

Több mint hét évnyi lengyelországi szolgálatot követően nyáron tért haza Kovács Orsolya Zsuzsanna nagykövet, aki első nőként és a leghosszabb szolgálati idővel töltötte be a misszióvezetői posztot Varsóban. Idén júniusban Andrzej Duda köztársasági elnöktől a Lengyel Köztársasági Érdemrend Parancsnoki Keresztje kitüntetést vehette át. Továbbra is hisz a lengyel–magyar barátságban. Meggyőződése, hogy a varsói székhelyű Wacław Felczak Intézetnek, amelyet most készül bezárni a lengyel kormány, politikai irányzatoktól függetlenül létjogosultsága van. Az orosz–ukrán háború kitörését követően a diplomatáknak új kihívásokkal kellett szembenézniük. Interjúnk.

***

A lengyel kormány épp most készül fölszámolni a lengyel-magyar kapcsolatok ápolására létrehozott varsói székhelyű Wacław Felczak Intézetet, így a budapesti Wacław Felczak Alapítvány elveszíti lengyelországi „testvérét”.  Mit gondol, jelen politikai helyzetben meg lehetne tartani az Intézetet a lengyel fővárosban?

Meggyőződésem, hogy a Wacław Felczak Intézetnek minden körülmények között van létjogosultsága. Az Intézet és az Alapítvány azzal a céllal született meg 2017-ben, hogy a lengyel-magyar barátság történelmi hagyományát a jövő nemzedékeinek továbbadja. Alapvetően társadalmi, tudományos, oktatási és kulturális célokat szolgál, ifjúsági programokat szervez. Nagykövetségünk több rendezvény és kezdeményezés kapcsán szorosan együttműködött az Intézettel és az Alapítvánnyal is. Varsóban a felszámolás előtt álló Intézet volt az egyik fő támogatója a lengyel középiskolások számára a lengyel–magyar történelmi kapcsolatok témakörében évről-évre meghirdetett versenynek, amelyen Lengyelország minden szegletéből részt vettek diákok. Felkészültségük mindig elismerést váltott ki a szervezőkből. Minden generáció felelős azért az örökségért, amelyet továbbad utódainak. Éppen ezért tartom sajnálatosnak a Felczak Intézet felszámolására irányuló szándékot. 

Mennyire ismert az intézet névadó alakja, akihez önt személyes viszony is fűzi?

Néha az az érzésem, hogy hazánkban jobban ismert és nagyobb tiszteletnek is örvend Wacław Felczak, mint Lengyelországban. Felczak a szabad és független Lengyelországért folytatott küzdelem hőse és a XX. századi magyar-lengyel kapcsolatok építésének talán leghitelesebb személyisége. A II. világháború alatt a földalatti lengyel állam és a londoni emigráns kormány közötti kapcsolattartás budapesti futárbázisának irányítójaként dolgozott Budapesten. Többször letartóztatták, többször megszökött, végül a kommunista Lengyelországban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Megtörni azonban nem tudták. 1956 őszén éppen a magyar ’56-os forradalom hatására bekövetkezett enyhülésnek köszönhetően szabadult. Évtizedeken át a krakkói Jagelló Egyetemen tanított, magyar történelemmel foglalkozott. Az 1980-as években vendégoktatóként az ELTE Eötvös Kollégiumában tartott előadásokat. Édesapámmal – Kovács István történésszel – baráti viszonyt ápolt.  Sokszor szállt meg szüleimnél. 

Az 1980-as években aztán a lengyel vendégek egymásnak adták a kilincset a családunk lakásán.

Miért éppen a lengyelek? 

Édesapám az ELTE történelem lengyel-szakán végzett. Érdeklődését a lengyelek iránt egy gyermekkori olvasmányélménye keltette föl. Egyszer karácsonyra Rákosi Viktor Hős fiúk című könyvét kapta ajándékba, amelyből megtudta, hogy a 1848/49-es szabadságharc idején a Magyarországra érkezett lengyelek, köztük Bem tábornok, milyen hősiesen küzdöttek mellettünk. Gyermekként határozta el, hogy megtanul lengyelül. Polonista lett. Ismert műfordítóként és a lengyel magyar történelmi kapcsolatok kutatójaként is, részben ennek elismeréseként vehetett át Széchenyi-díjat 2019-ben. A rendszerváltozás után kulturális tanácsosként dolgozott a varsói nagykövetségen, majd főkonzulként Krakkóban. Visszatérve az 1980-as évekre – most már felnőtt fejjel tudom –: azok történelmi idők voltak. Öcsémmel, Rosonczy-Kovács Mihállyal ebbe a környezetbe születtünk, és ezt nagy ajándéknak tartom. Amikor 1990-ben a családunk Varsóba költözött, lengyel iskolába jártunk. Ezt a hagyományt folytatva a gyermekeinket mi is lengyel iskolába járattuk. Férjemmel együtt fontosnak tartjuk, hogy a lányaink otthonosan érezzék magukat egy másik nemzet kultúrájában is. És ez a mi esetünkben magától értetődően a lengyel.

Wacław Felczak személyéről már sokat beszéltünk. Az ő élete is Krakkóhoz köthető, csakúgy, mint a nagy lengyel pápáé. Mennyire erősek a katolikus hagyományok Szent II. János Pál országában?

Vidéken és Kelet-Lengyelországban erősek a katolikus közösségek, és tartják is az ünnepeket, ragaszkodnak a tradíciókhoz, de a szekularizáció minden területen komolyan érzékelhető. A fővárosban és a nagyvárosokban rohamosan nő a deklaráltan ateisták aránya, és ez a folyamat a világjárvány alatt csak felgyorsult. Mintha a lengyel társadalom egy része hirtelen és gyorsan meg akarná változtatni a lengyelségről, mint katolikus nemzetről évszázadok alatt kialakult képet. Idén májusban Varsóban a főpolgármester kezdeményezésére betiltották a vallási jelképek, így a keresztek kihelyezését is a közintézményekben. Vannak persze ellentétes példák is. Érdemes megemlíteni Szent II. János Pál pápa kultuszát, bár annak kikezdésére is történtek kísérletek az utóbbi időben. Élő az Auschwitzban mártírhalált halt Szent Maximilian Kolbe atya öröksége is. Érdekesség, hogy az általa 1922-ben alapított Rycerz Niepokalanej című folyóiratot – amelynek kiadását kortársai nem nézték jó szemmel – még ma is kiadják. 

Mennyire él a lengyel köztudatban a „polak, wegier - dwa bratanki”, azaz „lengyel, magyar - két jó barát” mondás?  Az orosz-ukrán háború kitörését követően többen kongatták a vészharangot, hogy vége a magyar-lengyel barátságnak. Kell-e emiatt aggódnunk? 

Ismert a mondás, még a fiatalabbak körében is. De hogy egy jól hangzó köszöntésnél mennyivel jelent többet, az sok tényezőtől függ. Köztudott, hogy a lengyelek pártállástól függetlenül másképpen viszonyulnak a lassan három éve a szomszédságunkban dúló háborúhoz, mint mi. Ez a nagykövetség számára sokszor eredményezett nehezen kezelhető helyzetet. A diplomatáknak ugyanakkor mindig az a feladata, hogy az ilyen körülmények között is megtalálják az összekötő kapcsokat. Magam mindig a személyes találkozókban láttam a megoldást. 

 Én erre törekedtem. A tények és az elvégzett munka tudja legjobban cáfolni a lejárató véleményeket. 

 A kulturális diplomácia eszközei hogyan működnek a nehezebb időszakokban?

A kulturális diplomáciának nem csak nehezebb időszakokban, hanem mindig működnie kell. Eszközeivel éltünk is folyamatosan, nemcsak Varsóban, hanem vidéken is. A Szent Efrém férfikar fellépései, népzenei koncertjeink, kiállításaink népszerűek voltak. Célzott közönségnek, gazdasági szakembereknek, vendéglátással foglalkozó cégeknek, újságíróknak szervezett borbemutatóinkkal a magyar borokat igyekeztünk népszerűsíteni. Herczeg Ágnes borszakértő és Katrics Krisztina, az Örökség Alkotóműhely vezetője állandó partnereink voltak. Évente megrendezett magyar programsorozatot köszönhetünk például a lublini és a bydgoszczi tiszteletbeli konzuljainknak is. Komoly jelentősége van annak is, hogy 2020-ban megalakult az azóta is jó eredményekkel működő Lengyel-Magyar Gazdasági Kamara. Az elmúlt években sikerült a magyar intézményi hálózatot kiépíteni, Boroszlóban alkonzulátust nyitottunk 2019-ben, Gdańskban főkonzulátust 2020-ban. Egy tiszteletbeli konzulunk lemondott az orosz-ukrán háború kitörését követően, de összességében növeltük a tiszteletbeli konzuljaink számát.

Mennyire volt előny a lengyel nyelv magas szintű ismerete?

Több mint négy éven keresztül vezettem a Lengyelül Beszélő Nagykövetek Klubját. Ennek köszönhetően rendszeresek voltak a találkozók más ország misszióvezetői és lengyel kormánypárti, valamint ellenzéki politikusokkal a magyar nagykövetségen. A nyelvismeretnek is köszönhetően sokrétű kapcsolatom volt a vidéki Lengyelországgal is. Rengeteget utaztam az egész országban, ahol az utóbbi három évben hatra növeltük a tiszteletbeli konzulátusaink számát. A fiatalokat inkább a közösségi médiában lehet megszólítani, nagykövetségünk ezért is volt folyamatosan aktív ezeken a fórumokon is.

Többször eltemették már a V4-eket is.

A térség történelmi távlatokban gondolkodó politikusai számára a közép-európai együttműködés, akár kibővítve is, de szükségszerű. Egymásra vagyunk utalva, tetszik-nem tetszik.

 Elég utalni az európai agráriummal kapcsolatos kihívásokra. A fiatalokat bátorítanám, hogy tanuljanak közép-európai nyelveket: szlovákot, horvátot, lengyelt, szerbet, ukránt vagy románt. Az angolra mint közvetítő nyelvre természetesen szükség van, de a szomszédos népek gondolkodásmódját, kultúráját, múltjához és hozzánk, magyarokhoz való viszonyát így érthetjük meg igazán. Szükség van olyan szakemberekre, tolmácsokra, fordítókra, akik nemcsak beszélik ezeket a nyelveket, hanem értik is ezeket a nemzeteket. Érdemes megragadni az ösztöndíjak adta lehetőségeket is.

Az elmúlt időszakból milyen pozitív fejleményekről tud beszámolni?

Szeptember elején jelent meg Varsóban a Nemzeti Emlékezet Intézet (IPN) gondozásában, Mitrovits Miklós és Krystyna Łubczyk szerkesztésében A Hídépítők: a magyar–lengyel kapcsolatok arcképcsarnoka című reprezentatív album. (A magyar kiadás már 2018-ban megjelent, ugyancsak Mitrovits Miklós szerkesztésében – szerk.). Az album bemutatja azokat a magyar és lengyel személyeket, akik a legtöbbet tették a XX. századi magyar-lengyel kapcsolatokért. Amíg vannak hídépítők, addig nincs veszve a két nemzet barátsága. Éppen most zárult Dél-Lengyelországban a „Lengyel-magyar, egy vér” véradási akció. A krakkói magyar főkonzulátus Gerencsér Tibor vezetésével lengyel társzervezetekkel együtt idén már ötödik alkalommal szervezi meg a népszerű akciót. 1956-ban a fegyveres felkelés kitörését követően ugyanis a lengyelek nemcsak élelmiszert és gyógyszert küldtek, hanem tömegesen adtak vért is a sebesült magyar forradalmárok gyógyítására. Andrzej Duda lengyel államfő 2016-ban Budapesten elmondott ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy Lengyelország 800 liter vért küldött a spontán véradó akciók után.  Mint hangsúlyozta, rendkívül hálás azért, „hogy a magyarok a lengyel vért elfogadták, 

Nehezebb időszakokban több munkát kell belefektetni mindenbe. Ugyanakkor sikerként könyvelhetjük azt is, hogy a turizmus a két ország között egyre intenzívebb. Idén nyáron a lengyel turisták 810 ezer vendégéjszakát töltöttek el hazánkban. 5,3 százalékkal többet, mint a múlt évben.

Utódja, Íjgyártó István a közelmúltban foglalta el varsói állomáshelyét. Mit kívánt neki elutazása előtt?

Kiutazása előtt több alkalommal beszélgettünk. Íjgyártó István tapasztalt és kiváló diplomata, megvan a maga bölcsessége, ami derűvel párosul. Olyan ügyszerető kollégákat kívánok neki, amilyenekkel én is együtt szolgálhattam. Ezúton is köszönöm nekik a közös éveket.

***