Lövessen Orbán a tömegbe?

Egyre-másra olvasom azokat az írásokat, amelyek szerint a Fidesz elnöke középre, a választói magjánál szélesebb rétegekhez beszél. Ezek az elemzések mindezt abba a kontextusba ágyazzák, hogy „ebből látszik, hogy bajban vannak”. Most pedig egy kis színt hozott ebbe a folyamba a Political Capital elemzése, amely szerint bár Orbán középre beszél, valójában megfélemlíteni akarja a választókat.

Milyen csalafinta is ez a pártelnök: közelednek a választások, és minél szélesebb rétegek bizalmát szeretné elnyerni.

Emögött valóban csak cselszövés lehet – esetleg gesztusnak álcázott ciánkapszula. (Ennek megfelelőjét az ellenzék pártjaitól is rendre halljuk: azért nem helyes a nagyvonalú családi adókedvezmények sora, vagy a tizenharmadik után immár a tizennegyedik havi nyugdíj bevezetése, mert ezek rontást hoznak a gazdaságra.)

Az ellenzéki párt vezetőjétől például teljesen érthető, hogy nem tud mit kezdeni a széles bázisú néppártot vezető miniszterelnök centrista tónusával, és agyafúrtságot, rosszindulatot feltételez minden szava mögött. Hiszen ő maga nemcsak súlyos indulatkezelési problémákkal küzd, hanem már annyi embernek ígérte meg, hogy börtönbe küldi őket a választások után, hogy maga sem tudja megszámolni.

Azt, hogy nála értelmesebb újságírók miért látnak a jelenség mögött bármi csalfaságot, nem fejteném meg. Csupán arra az egyszerű tényre hívnám fel a figyelmet, hogy a választásokon azok szoktak sikeresek lenni, akik rezonálnak a választópolgárokkal. A választók bíznak bennük, úgy tapasztalják, hogy szavaiknak van fedezete, és olyasmiket állítanak hitelesen, amikkel azonosulni tudnak.

A Political Capital elemzésében – amely arról szól, hogy ne tévesszenek meg minket Orbán szavai, a rendszer pedig egyre keményedik, mint az egyszeri széltől domborodó zseb – a Tisza párt applikációjának feltörését is idesorolják mint választási visszaélést.

Az valóban súlyos ügy volt, de ez az értelmezés erősen emlékeztet a mindnyájunk által ismert drámára: Iaszón, miután elhagyta feleségét, Médeiát a politikai hatalom érdekében, majd Médeiát hibáztatja, amikor ő kérdőre vonja hűtlenségéért.

Eötvös József, a valaha élt magyar politikusok egyik legkiválóbbika úgy vélte: „Az emberek ritkán gonoszak érdekből, de gyakran azok hiúságból. A sértett önérzet kegyetlenebbé tesz, mint a kapzsiság.”

Pedig nem is ismerte se a Tisza elnökét, se a hozzá hülyülő hinterlandját.

Régi mintázatok ezek. S régóta népszerűtlenek.

Nyitókép: AFP / Kisbenedek Attila