„Az 1970-es években még azt gondoltuk, a terroristák sosem fogják elérni az ország keleti vagy déli részét. Most pedig itt vannak már a kapuban. Azt gondoltuk, sosem fognak beszivárogni a hadseregbe, a kormányba, de végül ezek is mind megtörténtek. Sőt, átveszik a hatalmat a hadseregben és a kormányban is” – részletezte.
Az újságíró szerint, ha Nigériában mindez megtörténhetett, már az sem meglepő, ha egy nap ugyanígy jár Európa vagy az USA is.
„Mert az az igazság, hogy Nigériában egyértelműen és szisztematikusan próbálják kiirtani vagy elhallgattatni a keresztényeket.
Ezt nem azért mondom, mert én magam is keresztény vagyok, hanem mert a tapasztalataim ezt mutatják” – állapította meg.
„Különben mivel magyaráznánk a tömeges gyilkosságokat, azt, hogy adott közösségben egyetlen nap alatt összesen ötszáz embert kell eltemetni? Több generációs családokat gyilkolnak meg egy-egy támadás alkalmával: szülőket és gyerekeket, nagynéniket és nagybácsikat. Ha ez nem népirtás, akkor micsoda?” – tette fel szomorúan a kérdést.
Ilodigwe szerint a keresztény közösségnek nem maradt más választása, mint összefogni, a keresztény államoknak pedig nemcsak felszólalni, hanem imádkozni is Nigériáért, és a lehető legtöbb segítséget megadni az ott élő keresztényeknek, hogy megmaradhassanak.
„Mert egy ponton az ember belátja, hogy a Nigériában élő keresztények védtelenek, hacsak nem védik meg saját magukat” – jegyezte meg.
Nigériának tettre kész, bátor fiatalokra van szüksége
Keresztény újságíróként nem könnyű az élet Nigériában, a férfi mégis mindenképp ott képzeli el az életét.
„Szeretem a hazámat, szeretem a népemet. Hiszek Nigériában, és abban, hogy ez az egyik legáldottabb ország a világon”
– válaszolta, amikor saját jövőjéről kérdeztük.
„Nagyszerű, intelligens embereink vannak, rengeteg ásványkincsünk, bár most azt tapasztaljuk, hogy egy szörnyeteg próbálja tönkretenni az országunkat” – mondta a szélsőséges iszlamista terroristákra utalva. Hangsúlyozta, most arra van szükség, hogy az emberek – és elsősorban a fiatalok – végre fel merjenek szólalni, hallassák a hangjukat.
Az interjú előtt megkérdeztük, biztonsági kockázatot jelent-e számára, ha a neve említésre kerül a cikkben. Erre a kérdésre a beszélgetés során reagált: „Aki kikerül a terepre, annak már nincs félni valója. Ha nem ma jönnek el értem, akkor holnap. Már úgysincs hová rejtőzni” – magyarázta.
„A szüleink generációja még valószínűleg abban a hitben élt, hogy a dolgok rendeződni fognak, de ez azóta sem történt meg. Ezért itt az ideje, hogy a nigériai fiatalok kiálljanak az igazságért, elszámoltathatóságot követeljenek, kérdéseket tegyenek fel, még akkor is, ha szándékosan megpróbálják majd elhallgattatni őket.”
Nyitókép: Kola SULAIMON / AFP