Nem hallgatnak a románok a magyar ellenzékre, tömegével hagyják el hazájukat
Magyarországra tízezrek költöznek Romániából, Romániába hazánkból szinte senki sem.
A baloldali álhírekkel ellentétben már rég kimásztunk a sereghajtók közül. Elemzésünk!
Szalai Piroska írása
Hazánkban 2021-ben is alacsonyabb volt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők aránya a gyermeket nevelő háztartásokban, mint azokban, amelyben nem éltek 18 évesnél fiatalabbak. Tehát 2019 után 2021-ben is elmondhatjuk, hogy
Az egyik legnagyobb javulás nálunk mutatható ki mind a lakosság összességében, mind a gyermekes háztartások, illetve a kiskorúak esetében is. Mind a relatív jövedelmi szegénységi arány, mind a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya a legalacsonyabbak egyike az unió tagállamai között.
Először is tisztázzuk, hogy
Az Eurostat legfrissebb, 2020-as adatai alapján a 13. helyen állunk, 2017 óta az uniós átlagnál alacsonyabb a szegénység kockázatával élők aránya, s ezt a járvány időszaka sem rontotta le nálunk. 2010 környékén még tényleg a rangsor végén, a három legrosszabb ország között voltunk, de az elmúlt évtizedben ötször nagyobb arányban javultunk, mint az unió átlaga.
A szegénységet az unióban egységesen használt mutatóval érdemes vizsgálni, ez alkalmas a tagállamok összehasonlítására is. E mutató legfrissebb, 2021. évi adatsorát a KSH múlt pénteken tette közzé. Eszerint az előző évihez viszonyítva 20 ezer fős csökkenés mellett 1 millió 844 ezer fő volt érintett, ami a lakosság 19,3 százaléka. 2014-ben még 2 millió 970 ezer főt érintett, ami a lakosság 30,6%-át jelentette akkor.
Az Eurostat legutolsó adatai a 2020-as évre vonatkoznak. A járvány első évében a legalacsonyabb arányban Csehországban (10,7 százalék), Szlovéniában (13,2 százalék), valamint Finnországban (14,2 százalék), a legmagasabb arányban pedig Romániában (34,4 százalék) Bulgáriában (31,7 százalék) és Görögországban (28,3 százalék) voltak kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának az emberek.
Az Unióban is csökkent a szegénység és a társadalmi kirekesztés az elmúlt évtizedben. 2020-ban az EU-ban mintegy 95,4 millió ember (ebből 19,6 millió 0–17 éves gyermek) volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyének, közel 8,8 millióval kevesebb, mint 2008-ban, és körülbelül 15 millióval kevesebb, mint a 2012-es csúcsérték.
A tagállami célokat is mindössze 9 ország tudta teljesíteni: Magyarország mellett Lengyelország, Románia, Bulgária, Portugália, Csehország, Lettország, Litvánia és Szlovénia.
Az Európai Unió az új, EU2030-as vállalásában megcélozta, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatával élők száma legalább 15 millióval csökkenjen le 2030-ra, s közülük legalább 5 millióval csökkenjen a gyermekek száma.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek tekintjük azokat, akik az alábbi három dimenzió közül legalább egyben érintettek:
(A depriváció mérésében 2020-tól változás történt, a 7-13 tételeket ekkor vezették be a mérésbe, korábban telefon, mosógép és színes televízió hiányát vizsgálták, akkor 9 tételből 4-ben érintetteket tekintették súlyosan nélkülözőnek.)
A relatív jövedelmi szegénységi arány 12,2 százalékra, a nagyon alacsony munkaintenzitás mutatója 4,9 százalékra, a súlyos anyagi és szociális deprivációban való érintettség 10,2 százalékra mérséklődött.
A relatív jövedelmi szegénység dimenziójában 2020-ban az 5. legkisebb értéket mérték nálunk, előttünk csupán Csehország, Finnország, Szlovénia és Dánia állt.
A háztartás éves összes jövedelmének számításakor a foglalkoztatott háztartástagok munkaviszonyból származó teljes keresetét (munkabér, rendszeres és nem rendszeres kereseti elemek: pótlékok, jutalmak, stb.) illetve vállalkozásból származó jövedelmeket, valamint a társadalmi jövedelmeket (családdal kapcsolatos, öregségi, munkanélküli és egyéb ellátásokat) továbbá az egyéb jövedelmeket is beszámítják, s osztják a háztartásban élők számával. Így az egy főre jutó jövedelem mindig kisebb, mint az egy főre jutó kereset, s e kettő nem összekeverendő. A szegénységi küszöb tehát nem a keresetek, hanem a jövedelmek mediánjának 60%.
Hazánkban a nettó reáljövedelmek folyamatosan növekedtek az elmúlt évtizedben és a járvány időszakában is. A reáljövedelmek emelkedése úgy történt, hogy közben jelentősen csökkent a társadalmi különbség, hisz csak így tudott a medián 60%, azaz a szegénységi küszöb alattiak aránya jelentősen csökkenni.
Míg 2010-ben a munkajövedelem aránya az összjövedelemben csupán 65% volt, 2021-re már 74%-ra emelkedett, amit részben a foglalkoztatottak létszámának jelentős növekedése illetve a minimálbérek és a felette levő keresetek emelkedése okozta. A jelentős mértékű családi adókedvezmény is komoly mértékben csökkentette a gyermekesek kitettségét.
A relatív jövedelmi szegénység csökkenése rengeteg gyereket is kiemelt a szegénységi kockázattal élők közül, mivel a szülők keresetének növekedése következtében a háztartás minden tagja ki tudott jutni a fenyegetésből. Már a relatív jövedelmi szegénységi arány a gyermekeseknél jóval alacsonyabb, mint a gyermektelen háztartásokban élők esetében.
Az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők aránya is az 5. legalacsonyabb volt 2020-ban hazánkban Románia, Szlovénia, Lengyelország és Észtország után.
A 2030-as módszerrel mért súlyos anyagi deprivációban érintettek aránya még 2014-ben is 24,1% volt, ami 2020-ra 10,2%-ra mérséklődött,
Ez minden előzetes várakozást felülmúló javulás. Fontos emlékeznünk arra, hogy 2014-ben még a lakosság nagy része, köztük a gyermekes háztartások legtöbbje szenvedett a kifizethetetlen mértékűre drágult devizahitelektől. Így nem is csoda, hogy a váratlan kiadások fedezetét a lakosság háromnegyede nem tudta előteremteni ekkor, a társadalom kétharmada nem tudott évente egy hetet üdülni, majdnem harmadának anyagi okból nem jutott kétnaponta hús az asztalára, negyedének volt valamilyen fizetési hátraléka, közel ennyinek nem tudott személygépkocsit fenntartani, s nyolcadának nem tellt a lakása megfelelő fűtésére például. Minden deprivációs tételben érintettek aránya a töredékére csökkent hat év alatt.
A súlyos anyagi depriváció dimenziójában még 2021-ben is nagyobb 2,2 százalékponttal a gyermeket nevelők aránya (11,4%), mint a gyermekteleneké (9,2%), de 2014-ben még több, mint 7 százalékpont volt a gyermekesek hátránya, tehát itt is nagyobb javulást tudhatnak maguknak a gyermekesek, illetve a gyermekek.
A 2020-as módszerrel számolt mutató időbeli alakulásából világosan látható, hogy a gyermekesek szegénységi többletkockázata, azaz a hátránya 2008-ig 5 százalékpont alatt volt, majd 2008-ra megduplázódott, s ekkor nálunk volt a legnagyobb anyagi hátrány a gyermekvállalás. Ebben az időben csökkent le drasztikusan a termékenységi ráta és a születések száma is egyik évről a másikra. Természetesen a gyermekes háztartásban élők szegénységi kockázatának növekedésével a gyermekszegénység is jelentősen leromlott, a Gyurcsány kormány idején Európa egyik legnagyobb gyermekszegénységű országa lettünk. Innen sikerült az unió legnagyobb javulását produkálva kilépni a legrosszabbak közül.
A szerző munkaerőpiaci szakértő
Nyitókép: Illusztráció Romániából. Fotó: AFP