Berg Dániel frusztrált aggodalmai és a jobboldali populizmus

2021. január 8. 13:48
Berg Dániel a nagy aggódások közepette elfeledkezett száz évnyi történelemről, arról, hogy Trumpnak igen erős a támogatottsága a kisebbségek fiataljai közt, és képtelen szembenézni vele, hogy Trump nem anomália volt.

„Megrázó és gyomorforgató eseményeknek lehettek tanúi azok, akik szerdán követték az élő közvetítéseket Washingtonból. Egy szélsőségesekből, összeesküvés-hívőkből álló fanatikus csürhe megostromolta a Capitoliumot, erőszakkal behatolt az amerikai törvényhozás épületébe”írja Berg Dániel az Azonnalin, hozzátéve: „az Egyesült Államok ehhez hasonló jeleneteket utoljára talán a XIX. század közepén, a polgárháború alatt látott”. 

Berg Dániel úgy fogalmaz: „A gyűlöletkeltésen, a hazugságokon, a tömegek elvtelen manipulációján és a társadalom megosztásán alapuló politika foglyul ejti országunkat.” Mármint Amerikát is, ahol szerinte így kormányzott Trump, és persze Magyarországot is, ahol így kormányoz Orbán.

Hát, én nem tudom, hogy a felvilágosult, világlátott, nemzetközileg tájékozott, Amerikában született, amerikai identitására büszke Berg Dániel honnan veszi mindezt, és hol élt az előző években, de vegyük sorra a Berg állítását cáfoló történelmi példákat, majd vessünk egy gyors pillantást Trump elnökségére és a „populizmusra” a sopánkodó aggódás helyett.

 A BLM-nek köszönhetően ugyanis a tavasz és a nyár is „megrázó és gyomorforgató eseményekkel” telt Amerikában,

csak hát valószínűleg Berg Dániel is egy irányba tud csak aggódni, akár Sárosi Péter.

Nem tudom, Berg mit ért „hasonlón”, de a polgárháború alatt senki nem tüntetett a washingtoni Capitoliumon, a mostani capitoliumi balhét pedig még négy halottjával együtt sem javallanám összehasonlítani egy háborúval.

Berg Dánielre is vonatkozik, amit tegnap írtam: aki drukkolt a BLM-nek a nyáron, szimpatizált a zavargó BLM-csőcseléknek, és nem ítélte el azt, hogy Hillary Clinton a 2016-os választások után még jóideig kétségbe vonta annak eredményét, annak a mostani aggódása felfújt, politikai hiszti. 

De mondok még pár ilyen jelenetet a polgárháború óta.

Krízisjelenetek az USA-ban

2016-ban, a választások másnapján Hillary Clinton hívei hisztizve masíroztak Washington és New York sugárútjain. Kétségbe vonták az amerikai demokrácia egyik alapját, az elektori rendszert és azt, hogy nem az amerikai nép, hanem a tagállamok népe választ elnököt. Ez nem ássa alá a demokratikus értékrendszereket? Meg az, hogy az oroszok segítségével terjesztette, hogy az oroszok segítettek Tumpnak hatalomra jutni?

1998-ban a képviselőház impeachment-eljárást indított Bill Clinton Demokrata párti elnök ellen a Fehér Ház-beli szexbotrányai miatt.  Az elnök maradt. 

1973-ban eszkalálódik a Watergate-botrány, ami miatt 1974-ben inkább lemondott Richard Nixon elnök, mintsem hogy impeachment-eljárás keretében távolítsák el az elnöki székből. 

1963. november 22-én Dallasban meggyilkolták Kennedy elnököt. Ez épp száz évvel volt azután, hogy a polgárháború a kellős közepén tartott. Oké, nem a washingtoni Capitoliumot mászta meg egy adag tüntető, „csak épp” lelőttek egy elnököt.

Kennedy sajnos nem élte túl. Az amerikai demokrácia túlélte. 

Az ötvenes-hatvanas évek a polgárjogi mozgalom gyakran erőszakba torkolló küzdelmeivel telt.

Az 1876-os elnökválasztás egyértelmű győzelem nélkül zárult le. A szavazatszámot tekintve egyértelmű volt Samuel J. Tilden demokrata jelölt győzelme, aki 50,9 százalékkal verte a 47,9 százalékot kapó Rutherford B. Hayes republikánus jelöltet, az elektori kollégiumban azonban patthelyzet alakult ki. Ugyan 184-165 arányban itt is Tilden nyert, de négy tagállamban erősen vitatták az elektori szavazatok érvényességét, így összesen húsz szavazat volt bizonytalan. A helyzet kivizsgálására a kongresszus bizottságot állított fel.

A történészek azóta levont következtetése az, hogy Tilden lett volna a nyertes. A kongresszusi bizottság azonban az akkori republikánusokhoz húzott, és 8-7 arányban elfogadta három vitatott állam republikánus hivatalnokainak jelentését, így a végeredmény az elektori kollégiumban 185-184 lett Hayes javára. Az elnökség és a szenátus is republikánus kézbe került – ám a képviselőházban demokrata többség volt. Ezért aztán a két párt megkötötte az 1877-es kompromisszumot, mely véget vetett a déli államok háború utáni megleckéztetésének.

És ha már polgárháború: az 1860-as elnökválasztást, melyen a választói részvétel a valaha volt egyik legmagasabb, 81,2 százalékos volt, úgy nyerte meg Abraham Lincoln, hogy tíz déli államban egyáltalán senki nem szavazott rá.

Lincoln 39,8 százalékos, győztes szavazati aránya a második legalacsonyabb volt az amerikai történelemben.

A Capitoliumot ekkor sem ostromolta meg senki, csak épp utána kitört a polgárháború.

Nem Trump, hanem a baloldal gyűlölködik

Berg szerint az előző négy évben rossz vezetés alatt volt Amerika, Trump „vélhetően komoly neurózisokkal küszködő személy”, aki felhergelte a tömeget a demokrácia alapintézményének megostromlására. Nos, gyökeresen máshogy látjuk a dolgokat. Csak egy adat: Donald Trump elnöksége alatt, a koronavírus-járvány előtt 5 százalékra csökkent a feketék munkanélküliségi rátája, ami a valaha volt legalacsonyabb arány; a feketék szegénységi mutatója pedig 21 százalékra csökkent, ami úgyszintén történelmi siker. És nem, nem csak a közmondásos világgazdaságnak köszönhetően, hanem Trump intézkedéseinek köszönhetően is. 

Ahogy Anthony Esolen professzor írta nekünk: Trump „lazította a középosztálybeli és munkásosztálybeli amerikaiakon lévő pénzügyi nyomást, Úgyszintén lazította a szövetségi szabályozás terhét, így most városok és kisvárosok saját maguk gyorsabban és gazdaságosabban tudják renoválni az útjaikat és a régi épületeiket.” Emellett jó száz éve ő volt a legkevésbé harcias, ami a külpolitikát illeti. 

Berg szerint Trump hozott gyűlöletet és megosztottságot, Esolen professzor szerint viszont „a gyűlölet és megosztottság már régóta velünk van”, és

„nem Trump és támogatói azok, akik szobrokat döntenek, templomokat rongálnak meg és épületeket gyújtanak fel”,

„a baloldal különösen is gyűlöli a katolikusokat és más keresztényeket”, a balos törvényjavaslatok pedig lerombolnák az Egyesült Államokban a vallásszabadságot.

A jobboldali populizmusról

A Berg Dániel-félék szeretnék Donald Trumpot valamiféle kisiklásnak, anomáliának tekinteni, meg a történelem fatális tévedésének. Csakhogy nem a történelem tévedett, hanem ők. Trumpnak talán annyi, de a jelentős részben általa meghatározott új irány remélhetőleg és egyre biztosabban a Republikánus Párt új irányvonala lesz. 

Novemberben Trumpra szavazott a 35 év alatti hispánok, a 35 év alatti feketék és a melegek egyharmada. Úgy látszik, szerintük Trump politikája nem volt gyűlöletkeltő. A fekete Jason Whitlock szerint a 2020-as elnökválasztás a szeretet és gyűlölet választása volt, csak épp nem úgy, ahogy Berg gondolja, hanem fordítva: a Trumpra szavazók nagy része azért voksolt rá, mert őt akarta elnöknek; a Bidenre voksolók viszont nem saját maga miatt voksoltak rá, hanem Trump ellen. 

Egyre többen megfogalmazzák: a Trump előtti, neolib-neokon Republikánus Pártnak – hála az égnek – annyi. A demokraták persze imádnák, ha az visszatérne, mert azt könnyű lenne legyőzni. Az új Republikánus Pártot már nem, az ugyanis megtalálta a többség gyűlöletében tobzódó, kisebbségek koalícióját építő demokraták ellenszerét: egyesíteni mindenkit az amerikaiságban, és felkarolni a munkásosztályt, a kisembereket, függetlenül fajtól, vallástól, irányultságtól. Ezt nevezik Bergék populizmusnak: hogy a republikánusok begyűjtik a magára hagyott munkásosztály szavazatait. Ez a társadalmi réteg régen a demokraták szavazótábora volt. Most

megy a sopánkodás, hogy a demokraták által lenézett réteg merészel máshová szavazni

(vagy egyáltalán szavazni).

A fordulat pedig bejött: a demokraták arra készültek, hatalmas vereséget mérnek a republikánusokra, irgalmatlan pénzt öltek prominens republikánus képviselők és szenátorok leváltásába – sikertelenül. A republikánusok elvesztették a szenátusi többséget, és nincs képviselőházi többségük, de nagyon megszorongatták a demokratákat, akik még tagállami szinten sem könyvelhettek el sikereket. 

A jobboldali populizmus az nem valamiféle alattomos ösztönökre hajazó, önző hatalomtechnika, hanem a Berg-féle akárholok és a normális valaholok ellentéte – ahogy azt David Goodhartnak a Századvég jóvoltából magyarul is olvasható, általunk is recenzált könyve fogalmaz. Mondvacsinált aggódás helyett inkább azt kéne elolvasni.

A jobboldali populizmus a régi patrióta konzervativizmus felélesztése.

Ahogy a The Federalist szerzője fogalmaz: a republikánusok „felkarolhatják a populizmust, és a középjobb, sokfajú munkásosztály pártja lehetnek. A 2016-os republikánus szavazótábor gazdaságilag liberálisabb és értékrendjében konzervatívabb, mint bárki gondolta volna, miközben a demokraták egyre balrább tolódnak.” 

Egyre egyértelműbb az amerikai jobboldali értelmiség körében is (ajánlom például Gladden Pappin dallasi professzor cikkét), hogy a republikánusoknak a trumpizmust kell továbbvinni Trump nélkül, sőt akár még azon is túl mehetnének, egyfajta integralizmus felé.

A nagy aggódás a capitoliumi tumultus okán igazából nem a demokráciának meg ilyesmiknek szól. Berg Dániel és elvtársai most élvezkednek és tobzódnak abban, hogy Trump végre távozik a hatalomból, és elnöksége miatti poszttraumás stresszüket élik ki, belevetítve abba a három ciklusnyi Orbán-kormány miatti frusztrációjukat is.
 

Összesen 90 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jó a cikk. Minden marhaságukat így kell szétszedni.
Egy amerikai szenátor mondta pár napja, hogy az USA egy anomália. Igaza lehet.

A Berg Dániel-félék szeretnék Donald Trumpot valamiféle kisiklásnak, anomáliának tekinteni, meg a történelem fatális tévedésének. Csakhogy nem a történelem tévedett, hanem ők. Trumpnak talán annyi, de a jelentős részben általa meghatározott új irány remélhetőleg és egyre biztosabban a Republikánus Párt új irányvonala lesz. 






Így van. Ez a lényeg.

Semmi nincs annyira súlyos, mint hogy a saját országát anomáliának nevezi.
Egyébként számomra vicc kategória, hogy az usa elnökválasztása során rendre mi vagyunk a legtöbbet emlegetve:-) Tán meg fognak támadni, vagy mi?

Ki tudja?
Az ellenzékünk dolgozik ezen. A Cseh már a nato-t is be akarta hívni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés