A szánalmas demokráciaféltésről

Rémisztőnek nevezte a washingtoni kapitóliumon történteket Sárosi Péter („jogvédő és történész, a Jogriporter Alapítvány igazgatója és a Drogriporter.hu szerkesztője”), aki szerint Donald Trump tudatosan és szisztematikusan hazudott a népnek a választási csalásokkal kapcsolatban, amelyekről a bíróságok sorra kimondták, hogy nem történtek meg, „és ezért a hazugságért milyen szörnyű árat kell fizetni. Négy ember meghalt, a társadalom sokkhatás alatt, és az amerikai demokrácia nemzetközi reputációja romokban.”

S ezek mind, beleértve Sárosit is, nem aggódtak a BLM-zavargások miatt, a marxista BLM által tönkretett életek és a tüntetések halálos áldozatai nem késztették őket a mozgalom elítélésére, nyilván azért, mert szerintük annak az oka az (amúgy nem létező) rendszerszintű rasszizmus meg hát Trump, Trump, Trump.

Hogy a bíróságok mit mondanak ki, az egy dolog, lehet körbehordozni bírósági végzéseket, ettől még nyíltan bevallott tény például, hogy a menedékvárosokban (sanctuary city) az állampolgársággal nem rendelkező legális és illegális bevándorlók szavazhatnak a helyi voksolásokon, a névjegyzék pedig ugyanaz, amit a szövetségi választásokon is használnak. A szavazással nagyon könnyű visszaélni, ezt régóta tudják az amerikaiak, és valójában a személyi igazolvány kötelező bevezetésével lehetne megoldani a problémát, de ház ahhoz nekik nem fűlik a foguk. Vajon ha a bíróságok Trumpéknak adtak volna igazat, akkor mennyire magasztalná őket a magyar jogvédő?

A BLM-zavargásokban több ember halt meg négynél, sokkhatás alatt volt a társadalom, de Sárosi mindezt menthetőnek tartotta azért, mert „rendszerszintű rasszizmus”, meg nyilván „érthető indulatok”. 

Arra sem emlékszem, hogy Sárosi elítélte volna a 2016-os választások utáni, Hillary-párti utcai hisztikéket, meg baja lett volna azzal, hogy Hillary Clinton utána még jó ideig kétségbe vonta a választás eredményét.

A jogvédők ugyanis csak egy irányba tudnak aggódni. Szánalmas.