LMBTQ-propaganda és átműtött óvodások: így ferdít és ignorál Lannert Judit

„Hát, nem tudom, ez az LMBTQ-propaganda, nem tudom, én nem tudom, így önök láttak már átműtött óvodást?” – válaszolta Lannert Judit oktatási miniszter a meghallgatásán a feltett Fidesz-KDNP-s kérdésre, ami arra vonatkozott, hogy tudják-e garantálni majd Tiszáék a szülők beleszólását gyermekük nevelésébe, ha nemi identitással, szexualitással kapcsolatos kérdések kerülnek terítékre az iskolákban, illetve visszaengedik-e az LMBTQ-propagandát a közoktatásba. A kérdező viszontkérdezett: persze, ő sem látott átműtött óvodást még itthon, de nem is akar, a jövőben sem. Lannert válasza: 

amire a tinédzser-terhességeket hozta fel példaként, majd hozzátette: „a szexuális nevelés nem csak az LMBTQ-propagandát jelenti”.

Oké, ezek szerint Lannert Judit szerint is van LMBTQ-propaganda, ennek elismerése már valami! Kivéve persze, ha csak véletlenül használta a kifejezést.

Nézzük 

• ezt az LMBTQ-propaganda-ügyet, 
• majd az átműtött óvodások kérdését.

LMBTQ-propaganda: van vagy nincs?

A propaganda, mint sok más szavunk, sok mindent jelent, ma teljesen érthetően valamiféle tömegekre irányuló, szisztematikus manipulációként értelmezzük. A Magyar nyelv értelmező szótára azonban semlegesebben definiálja a propagandát:

Elég egyértelmű, hogy az LMBTQ-szervezetek külföldön és itthon is szisztematikusan, tervszerűen, tudatosan terjesztik nézeteiket, amiben semmi meglepő nincs, de eme definíció alapján nevezhető propagandának, amit tesznek. 

1987-ben érdekes cikk jelent meg a Guide magazinban egy Harvardon végzett pszichológus, Marshall Kirk és egy bizonyos Hunter Madsen tollából (utóbbi ekkor még Erastes Pill álnéven jelentkezett), melynek címe A heteró Amerika átalakítása volt (The Overhauling of Straight America). A cikkből két év múlva könyv lett (After the Ball: How America Will Conquer its Fear and Hatred of Gays in the 90s; azaz: A kocka el van vetve: Hogy fogja Amerika legyőzni a melegekkel szembeni félelmét és gyűlöletét a 90-es években). 

Többek között az intézményes vallás ellen be kell vetni a „tudományt és a közvéleményt”, az „elátkozott szekuláris humanizmus kardját és pajzsát”, mivel „ez az istentelen szövetség már a múltban is jól működött az egyházak ellen”. Aztán az általános diszkriminációellenességet kell hangsúlyozni: „a kampánynak a szólásszabadságra, a lelkiismereti szabadságra, a gyülekezési szabadságra”, az egyenlő bánásmódra és hasonlókra kell koncentrálnia; fontos, hogy a homoszexuális mozgalom prókátorai és a kampány hozzákössék magukat „a jog és az igazságosság bevett mércéihez”. Mindezek segítségével „egy ügyes és okos médiakampány úgy fogja beállítani a melegközösséget, mint a társadalom kedves nagymamája”. De van itt más is. Az elnyomó kritikusokat rossznak kell beállítani. Például 

 Ez már bizony kimeríti a propaganda hétköznapi értelmezését, miszerint az manipulatív.

Átműtött óvodások? 

Ennyit erről. De mi van az óvodásokkal?

Lannert érvelése nagyjából olyan, mint a tiszás szavazók azon diadalmas felhorkanása április 13-án, hogy: na, tessék, nem vitték el őket katonának a választások másnapján! Persze, hogy nem, de a Fidesz nem is állította, hogy ha nem ő nyer, akkor a magyar férfiakat másnap elviszik katonának. Hanem azt, hogy egyre valószínűbb, egyre nagyobb az esélye az EU-s kommunikáció alapján annak, hogy idővel a fronton kötünk ki, nem a választások másnapján, hanem egy-két-három év múlva, és hogy ő ezt biztosan meg fogja akadályozni. A Tisza eközben ignorálta a problémát. 

Pedig a nemi diszfóriában szenvedő kisgyermekek túlnyomó többsége, ha nem indítják el a „tranzíció” útján, magától kinövi azt, aki pedig nem, annak is rendelkezésre áll hatékony terápia. A társadalmi átmeneten áteső nemi diszfóriás gyermekek mentális állapota nem jobb a társadalmi átmeneten nem áteső társaiknál.

 A nemváltásnak a nyugati világban ma három fázisa van, a társadalmi, a jogi és az orvosi – de nem minden „transznemű” esik át az egész folyamaton. A transzmozgalom már 4-5 éves korban meg akarja „erősíteni” az érzett nemet a „biológiai nemével nem azonosuló” kiskorúakban, és eme szempontból viszonylag lényegtelen, hogy óvodásokról vagy alsósokról van épp szó. A pubertásgátlónak nem véletlenül pubertásgátló a neve: a tinédzser nem óvodás, de kiskorú, és a pubertásgátlót definíció szerint a pubertálás megkezdődése előtt kéne beadni (beadják utána is amúgy). Mind a pubertásgátlók, mind a hormonkezelés egyébként súlyos mellékhatásokkal jár.

 A területen sok ideig sztenderdnek számító (Amerikában figyelmen kívül hagyott) „holland protokoll” szerint nagyjából 12 éves korban kezdték el alkalmazni a pubertásgátlókat, és 16 éves kortól a hormonkezelést. Ám ma már egyre több szakember tartja eme protokollt is túlságosan megengedőnek.

A kor csak egy szám?

A World Professional Association for Transgender Health (WPATH) nevű érdekvédő szervezet, ami a témában szaktekintélynek számít, az útmutatója nyolcadik kiadásában mind a mell-eltávolítást, mind a nemiszervek átműtését sztenderd eljárásnak tekinti a nemi identitászavaros kiskorúak esetében. 2022 októberében a Reuters egy oknyomozó riportja úgy találta:

– azaz alakították át fiú nemiszervüket látszólagos vaginává. S ezek csak az egészségbiztosítás által állt esetek. 

Egy 2017-es kutatás úgy találta, hogy a WPATH-tal kapcsolatban álló sebészek számára „a kor csak egy szám”, és egyre több, vaginoplasztikára jelentkező gyermekről számolnak be. Joe Biden kormányzatának egészségügyi minisztériuma (Department of Health and Human Services) is azt írta egy hivatalos dokumentumban (Gender Affirming Care and Young People), hogy a kettős mell-eltávolítás és a nemiszervek átműtése „tipikusan bevett eljárások felnőttkorban, és eseti jelleggel kamaszkorban”. 

Ha valaki elhanyagolható számnak tartaná a számokat: az ilyen beavatkozáson átesett kiskorúak száma 2019-2021 közt több, mint ahányan iskolai lövöldözésnek estek áldozatul évente Amerikában.

Tévedés óvodások átműtéséről beszélni, a Lannertet kérdező sem erről beszélt, Lannert akarta őt az óvodások nem létező átműtéseként értelmezve a kérdést nevetségessé tenni az illetőt, hogy ne kelljen a kérdésre reagálnia érdemben: arra, hogy fent általam ismertetett „csomagot” ide hozza, vagy kívül tartja az országon. Egyébként ha csak egy minilépéssel is, de tőlünk nyugatra már hátrálnak az ügyben, jó lenne nem meglépni olyan lépéseket a haladás jegyében itthon, amiben a fényes nyugat már elbizonytalanodott.

Fotó: Soós Lajos