A Fidesz szépen lassan elkezdte felépíteni a saját propagandáját

„Hatvanpusztáról. Többféleképpen is dönthet egy vezető. Például úgy, hogy hallgat a kritikusokra. Sőt, szántszándékkal olyan emberekkel veszi körbe magát, akik kritikusak. Akik a kellő pillanatban azt mondják: ne, ne legyen élvonalbeli csapat a Felcsútból, ne töltsék fel légiósokkal, ha már ez az álmod, akkor legyen utánpótlás-együttes. Bázis. 

Aztán meg azt mondják, ne, ne építsen a papa magánbirtokot, rettenetesen rossz üzenete van. Másnak meg azt mondják, ne, ne vegyél ilyen méregdrága repülőt és jachtot, ez még azoknak is sok, akik politikailag veled lennének. 

Később meg azt mondják, ne, ne központosítsd a médiát, ez teljesen kontraproduktív lesz igen rövid időn belül. Le fog épülni a sajtód. 
Mondta valaki? Ha mondta, hallgattak rá? Mi lett végül a következmény? Nem csak emiatt, de emiatt is: egy másik kétharmad. Egy új mese tökéletesítése. Ahol az új király szerény, már-már altruista, semmit sem akar, a történelmi székbe se ülnek bele, a fizetéseket is megvágja, íme a jó, a szerény király. 

Sohasem tudjuk meg, hogy mi történt volna, ha hallgatnak a kritikusokra. Megszólaltam ezekben az ügyekben? Nem. Azt gondoltam – és gondolom –, hogy a küldetésem fontosabb ennél. Mivel így is volt elég befolyásos ellenségem, nem akartam még másokat is magamra haragítani. 
Hallgattak volna rám? Nem hiszem. S nem is az én asztalom volt. Nem véletlenül ragaszkodtam a múltkutatáshoz, még ennyire sem akartam belefolyni az aktuál-politizálásba.

Az ellen-propaganda most azt akarja elhitetni, hogy itt minden rossz volt, mindenki csaló, propagandista, bűnöző, Magyarország a padlón van. Nem, ez messze nem igaz. Magyarország nincs a padlón. Az elmúlt tizenhat évben számtalan előremutató dolog történt. Csak az állampolgárok megszokták a fejlődést, a növekedést, és az elmúlt időszakban ez elmaradt. És arra is ráuntak, hogy valójában annyira hallgatják meg őket, ahogyan a rossz tanár a diákokat. 

Az is világos, hogy Orbán Viktor az ún. »ellenzéktől«, az ún. »ellenzéki sajtótól« sohasem kapta meg az esélyt. Már 2010 után olyan lejáratást kapott a Fidesz-kormány, hogy azután váltott, szépen lassan elkezdte felépíteni a saját propagandáját. Onnantól fogva két ember üvöltözött egymásra, meg sem hallgatták egymást.

De nem is a másik oldalt kellett volna meghallgatni. Hanem legalább azokat, akik jószándékkal kritizáltak és figyelmeztettek. Persze, egy ideig nem volt rájuk szükség, hiszen minden működött, a NER alatt rendbe jött az ország, a gazdasági mutatók mindig kiválóak voltak, úgy tűnt, minden rendben van. 
Már sosem tudjuk meg, hogy mi történik áprilisban, ha ez a rendszer már az elejétől fogva jobban hallgat a kritikusokra. A jó szándékú kritikusokra. Simán lehet, hogy ugyanez.

A nagy kérdés, hogy Magyar Péter, illetve a Tisza hogyan építi fel a rendszerét. Tanulnak ebből is? Egyelőre nem úgy fest. Pedig a kritikusokra szükség van. Nem a hőbörgőkre, a kritikus szellemekre.”

Nyitókép: Facebook