Magyar Péter EP-képviselője szerint az a baj a rezsicsökkentéssel, hogy túl olcsó így az energia az embereknek
Ebben a formában nem támogatható a rezsicsökkentés a Tisza Párt európai parlamenti képviselője, Gerzsenyi Gabriella szerint.

A 24 évvel ezelőtt kék háttér előtt fotózkodó M. P. is adócsökkentést ígért, nem rezsiemelést. A vége olyasmi lett, mintha Hédi néni a magasföldszintről és Iván bácsi a másodikról seftelne valamely kiemelt jelentőségű vagyonelemeddel, mondjuk az okostelefonoddal.

Jó is, hogy a napokban egyszerre a milliónyi titkosszolgálati guru országa lettünk – ahol ennyien vannak meggyőződve pazar kognitív képességeikről, ott végre lehet hiedelmektől és vágyvezérelt vélelmektől függetlenül, a gondolkodásra építve elmélkedni titkos és kimondott tervekről.
„A kampány legyen a nyugalomé és a folyamatos építkezésé, ezért arra kérjük a jelenlegi kormánypártokat, hogy őrizzük meg a demokrácia és a választások méltóságát (…) A rémhírekkel ellentétben nem vezetünk be tandíjat, nem lesz fogyasztói gázáremelés” – szögezte le 2002. április 12-i sajtótájékoztatóján, a második választási forduló előtt Lendvai Ildikó, az MSZP alelnöke; egyidejűleg a kék háttérrel fotózott tettrekész Medgyessy Péter képével, „Velünk az ország!” szlogennel és

„Az első 100 nap programja” címmel hirdették az újságokban, hogy „Az alacsony jövedelműek 13%-os kulccsal fognak adózni”.
A 2002 tájékán még tán meg sem születettek akár a ChatGPT-t is megkérdezhetik, de mivel annál igényesebbek, ezért feltételezem, hogy inkább eredeti forrásokból maguk néznek utána serényen: mi mindent hajtott ebből aztán valóban végre a kék háttér előtt fotózkodó akkori M. P.?
Hogy egy kicsit spoilerezzek, 2002 novemberéből például ezt fogják találni: „A kormány hét végén elfogadott törvényjavaslata a vártnál jóval kisebb adócsökkentéseket tartalmaz, mint amit a kampányidőszakban ígértek. Az szja kulcsok nem változnak 2003-ban”, pláne nem csökkent semelyik se 13 százalékra, se akkor, se később;
úgy felejtődött el az ígéret, mintha sose lett volna.
Cserébe 2003 januárjából ilyesmikről értesülhet az érdeklődő: „Kétéves elmaradást pótol a május 15-ei gázáremelés” – ezt az akkori MP-kormány illetékese mondta a kampány alatt következetesen cáfolt intézkedésről, amelyről szakértők úgy becsülték, hogy „a lakosság zsebéből összességében 19 milliárd forintot vehet ki”. A gáz akkor épp 12, az áram 8,7 százalékkal drágult, amit az MSZP egyik országgyűlési képviselője azzal kommentált, hogy nincs itt semmi látnivaló, „az ellenzéki rémhírekkel szemben nem volt 40-50 százalékos gázáremelés”.
Elsőre valóban nem volt, csak apránként, szép sorban, lépésről lépésre, tégláról téglára kúszott egyre feljebb a rezsi
– visszatekintve minden okos választópolgár kiszámolhatja, kinek a prognózisa jött be inkább az MSZP-SZDSZ kormányzás végére: azé-e, aki nulla emelést hirdetett, vagy azé, aki 40 százalékos árnövekedéssel „riogatott”.
Ha az ember rákeres az „újabb gázáremelés” kifejezésre, előjön például a Világgazdaság egy 2006-os száma, ahol a rövidke, addigra már-már megszokott gázáremeléses hír az „E.On–Gazprom megegyezés” című hosszabb cikk mögött bújik meg: az idősebbek talán még emlékezhetnek, a 2021-ben felépült MVM Dome-ban mocskosfideszező ifjabbak számára azonban akár meghökkentő is lehetne, hogy akkoriban, 20 éve a német E.On és az orosz Gazprom „a korábban a Mol tulajdonában lévő” magyarországi földgázellátó- és tároló cégek tulajdonrészeiről tárgyalt és állapodott meg egymással.
Mintha Hédi néni a magasföldszintről és Iván bácsi a másodikról seftelne valamely kiemelt jelentőségű vagyonelemeddel, mondjuk az általad épp használt ájfónnal. Jó, mi?
Persze, hogy elképzelhetetlen, hisz neked már apád megvette, hogy legyen 100 százalékig saját, és kedvedre szidhasd vele a fatert.
És erre most, 2026-ban előjön a Tisza „kiszivárgott energiaterve” a MOL tulajdonosi szerkezetének átalakításáról, az MVM privatizációjáról és a gázáremelésről, amelyekből a shelles Jockey Ewingot leigazoló aktuális M. P. szerint „egy árva szó sem igaz”.
Természetesen legyünk magunk is szkeptikusak a dokumentummal kapcsolatban, csakúgy, mint oldalfüggetlenül minden hasonló leleplezéssel – induljunk ki tehát a cáfolhatatlan tényekből, és nézzük meg, azok mit tesznek valószínűbbé: azt-e hogy a kiszivárgott terv szimpla koholmány,
vagy netán azt, hogy Magyar „Nem megyek ki Brüsszelbe, kimenetelem után félévente újra megszavaztatom erről a szimpatizánsaimat, a fizetésem felét pedig havonta annak adom, akit a tiszások a havonta (eskü!) megtartandó nyílt szavazáson javasolnak” Péter nem mond igazat,
tehát hogy esetleg valós dolgot nevez kitalációnak az az ember, aki amikor egy spanyol EP-képviselő megkérdezte tőle, igaz-e, hogy beleegyezés nélkül felvette a feleségével, három gyermeke édesanyjával készült beszélgetését és azt nyilvánosságra hozta, azt felelte: „nem lepődöm meg, hogy a Fidesz frakciótársa visszaböfögi a Fidesz-propaganda aljas hazugságait”?
„Ahogy az üzemanyagoknál, úgy a lakossági energia esetében is csak magasabb árkörnyezet mellett lehet visszafogni az igényeket” – fogalmaz a tiszás „energiaellátási terv”.
Mit mondott Bódis Kriszta 2024 márciusában a rezsicsökkentésről szólva? „Van, amikor ha többet fizetsz valamiért, az sokkal jobb dolog”.
Amit persze meg lehet magyarázni azzal, hogy úgy érti, az olcsóság fenntarthatatlan pazarlásra ösztönöz – na de a rezsicsökkentett árnak 2022 óta van egy felső korlátja, ami ellene hat az olcsó energia szanaszét fecsérlésének. Az pedig nemigen megy, hogy egyszerre gondoljuk a nyomor jelének a magyar háztartásokra általában jellemző alacsony fogyasztást, és tartjuk szükségesnek a rezsiköltségek emelését a fogyasztáscsökkentés érdekében – különösen annak fényében, hogy az utóbbi években rezsicsökkentéssel együtt is látványosan javult a lakóingatlanok energiahatékonysága.
„Ebben a formában nem támogatható ez a rendszer” – véli visszatérően a tiszás Gerzsenyi Gabriella is; „a rezsicsökkentés egy humbug” – mondta Magyar Péter; „sokkal kevesebb beavatkozásra van szükség” – jelentette ki Kapitány István.
Ezt is ajánljuk a témában
Ebben a formában nem támogatható a rezsicsökkentés a Tisza Párt európai parlamenti képviselője, Gerzsenyi Gabriella szerint.

Ha ez a sziklaszilárd véleményük, mi a valószínűbb: ragaszkodnának a rezsicsökkentés fenntartásához, vagy egy „magasabb árkörnyezetet” preferálnának?
„Magyarországnak rendeznie kell a konfliktusait az Európai Bizottsággal és Ukrajnával, erre pedig érdemi kompromisszumok nélkül nincs lehetőség az orosz energiahordozók kivezetése nélkül” – áll a kiszivárgott dokumentumban. „2027-ig nyilvánvalóan van egy bizonyos ilyen kifutás, ez nem sok idő nyilvánvalóan” – mondta Kapitány István Rónai Egonnak, mindenképp abszolválhatónak és abszolválandónak állítva be az orosz energiahordozók haladéktalan kivezetését, hivatkozással arra, hogy ő maga „ebben az energiaiparban” volt nagyon sokáig.
Ha kifejezetten a shelles tapasztalataira építve intézné a dolgot, az vajon egybecsenghet a tiszás „energiaterv” azon pontjával, hogy szakítani kell „a hazai szereplők mesterséges előnyben részesítésével”, vagy nem csenghet egybe?
Véletlen egybeesés, hogy németországi Shell-benzinkutak üzemeltetői épp bírósághoz fordultak, panaszolva, hogy noha az üzemeltetéshez saját kft-t kell alapítaniuk és akár 90 ezer eurót is be kell fektetniük, szabadságukat az olajvállalat jelentősen korlátozza: az egy dolog, hogy a cég az iráni háború kitörésekor központilag megemelte a benzinkutaknál a benzinárat, miközben a töltőállomásokon még volt a korábban, olcsóbban vásárolt üzemanyagból,
de az üzemeltetők ráadásul még a boltban árult élelmiszereket is kizárólag a Shell beszállítójától – egy Shell-leányvállalattól – szerezhetik be.
Ahol szintén felsejlik a tiszás tervben olvasott „magasabb árkörnyezet” iránti vonzalom: azt az energiaitalt, amelyet a benzinkút-üzemeltetők más, független nagykereskedőknél 80-90 centért kaphatnának meg, a shelles „kényszerbeszállító” 1,15 euróért adja nekik – így ha nem akarnak eleve veszteséget, kénytelenek a konkurenciánál drágábban árulni a termékeket, ami persze forgalomcsökkenést eredményez.
Az pedig náluk, kisembereknél jelentkezik pénzügyi kockázatként, a Shell ugyanis ezért (konkurens cégektől eltérően) nem kompenzálja őket. J. R. Ewingok ők, nem Teréz anyák – mondhatnák.
Ja, hogy a fiatalnak a Jockey Ewing név se feltétlenül ismerős. Sebaj; aki felelős választópolgárnak tartja magát, ilyen esetben is nyilván utánanéz, miféle főhős is volt ő az állandó mosolyával. És vajon illik-e a karakteréhez, hogy energiapolitika címén ránk szabadítsa Hédi nénit és teljes rokonságát, vagy ez éppoly életszerűtlen, mint 2002-ben gázáremelésekkel riogatni.
***
Ezt is ajánljuk a témában
A hazaköltöző szakember azt mondja, ő nem látja, hogy lennének magyar hazaköltözők. Francesca Rivafinoli írása.

Ezt is ajánljuk a témában
A tiszás szakpolitikus szerint energiahatékonyságról nem is hallunk, az államadósság pedig magasabb, mint Gyurcsány idején – de vajon így van-e? Francesca Rivafinoli írása.

Ezt is ajánljuk a témában
Ha valaki otthagyja a multit és elmegy cukrásznak, azt tudjuk ünnepelni – de akkor miért nem lehet elhinni, hogy az angliai munkahelyet is ugyanígy lehet magyarországi életre cserélni? Francesca Rivafinoli írása.

Ezt is ajánljuk a témában
A „szakpolitikus” sürgeti az üzemanyagárak csökkentését – de akkor miért nem írt bele efféle ígéretet legalább a fedősztoriként kiadott „választási programjukba”? Francesca Rivafinoli írása.

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Hatlaczki Balázs)
Ezt is ajánljuk a témában
Egy ország külügyeit vezetné, de nem tud értelmezni egy uniós pályázati plakátot. Francesca Rivafinoli írása.

Ezt is ajánljuk a témában
Ha Magyar Péter eladakozza a fizetése felét, akkor mitől lett ennyi eurója? Francesca Rivafinoli írása.

***
