Ha Ön már biztos benne, hogy a Tisza Pártra fog szavazni, akkor ezt a cikket feltétlenül olvassa el – életmentő lehet

Jó is, hogy a napokban egyszerre a milliónyi titkosszolgálati guru országa lettünk – ahol ennyien vannak meggyőződve pazar kognitív képességeikről, ott végre lehet hiedelmektől és vágyvezérelt vélelmektől függetlenül, a gondolkodásra építve elmélkedni titkos és kimondott tervekről.

„A kampány legyen a nyugalomé és a folyamatos építkezésé, ezért arra kérjük a jelenlegi kormánypártokat, hogy őrizzük meg a demokrácia és a választások méltóságát (…) A rémhírekkel ellentétben nem vezetünk be tandíjat, nem lesz fogyasztói gázáremelés” – szögezte le 2002. április 12-i sajtótájékoztatóján, a második választási forduló előtt Lendvai Ildikó, az MSZP alelnöke; egyidejűleg a kék háttérrel fotózott tettrekész Medgyessy Péter képével, „Velünk az ország!” szlogennel és

A 2002 tájékán még tán meg sem születettek akár a ChatGPT-t is megkérdezhetik, de mivel annál igényesebbek, ezért feltételezem, hogy inkább eredeti forrásokból maguk néznek utána serényen: mi mindent hajtott ebből aztán valóban végre a kék háttér előtt fotózkodó akkori M. P.?

Hogy egy kicsit spoilerezzek, 2002 novemberéből például ezt fogják találni: „A kormány hét végén elfogadott törvényjavaslata a vártnál jóval kisebb adócsökkentéseket tartalmaz, mint amit a kampányidőszakban ígértek. Az szja kulcsok nem változnak 2003-ban”, pláne nem csökkent semelyik se 13 százalékra, se akkor, se később;

Cserébe 2003 januárjából ilyesmikről értesülhet az érdeklődő: „Kétéves elmaradást pótol a május 15-ei gázáremelés” – ezt az akkori MP-kormány illetékese mondta a kampány alatt következetesen cáfolt intézkedésről, amelyről szakértők úgy becsülték, hogy „a lakosság zsebéből összességében 19 milliárd forintot vehet ki”. A gáz akkor épp 12, az áram 8,7 százalékkal drágult, amit az MSZP egyik országgyűlési képviselője azzal kommentált, hogy nincs itt semmi látnivaló, „az ellenzéki rémhírekkel szemben nem volt 40-50 százalékos gázáremelés”.

– visszatekintve minden okos választópolgár kiszámolhatja, kinek a prognózisa jött be inkább az MSZP-SZDSZ kormányzás végére: azé-e, aki nulla emelést hirdetett, vagy azé, aki 40 százalékos árnövekedéssel „riogatott”.

Ha az ember rákeres az „újabb gázáremelés” kifejezésre, előjön például a Világgazdaság egy 2006-os száma, ahol a rövidke, addigra már-már megszokott gázáremeléses hír az „E.On–Gazprom megegyezés” című hosszabb cikk mögött bújik meg: az idősebbek talán még emlékezhetnek, a 2021-ben felépült MVM Dome-ban mocskosfideszező ifjabbak számára azonban akár meghökkentő is lehetne, hogy akkoriban, 20 éve a német E.On és az orosz Gazprom „a korábban a Mol tulajdonában lévő” magyarországi földgázellátó- és tároló cégek tulajdonrészeiről tárgyalt és állapodott meg egymással.

Persze, hogy elképzelhetetlen, hisz neked már apád megvette, hogy legyen 100 százalékig saját, és kedvedre szidhasd vele a fatert.

És erre most, 2026-ban előjön a Tisza „kiszivárgott energiaterve” a MOL tulajdonosi szerkezetének átalakításáról, az MVM privatizációjáról és a gázáremelésről, amelyekből a shelles Jockey Ewingot leigazoló aktuális M. P. szerint „egy árva szó sem igaz”.

Természetesen legyünk magunk is szkeptikusak a dokumentummal kapcsolatban, csakúgy, mint oldalfüggetlenül minden hasonló leleplezéssel – induljunk ki tehát a cáfolhatatlan tényekből, és nézzük meg, azok mit tesznek valószínűbbé: azt-e hogy a kiszivárgott terv szimpla koholmány,

tehát hogy esetleg valós dolgot nevez kitalációnak az az ember, aki amikor egy spanyol EP-képviselő megkérdezte tőle, igaz-e, hogy beleegyezés nélkül felvette a feleségével, három gyermeke édesanyjával készült beszélgetését és azt nyilvánosságra hozta, azt felelte: „nem lepődöm meg, hogy a Fidesz frakciótársa visszaböfögi a Fidesz-propaganda aljas hazugságait”?

„Ahogy az üzemanyagoknál, úgy a lakossági energia esetében is csak magasabb árkörnyezet mellett lehet visszafogni az igényeket” – fogalmaz a tiszás „energiaellátási terv”.

Amit persze meg lehet magyarázni azzal, hogy úgy érti, az olcsóság fenntarthatatlan pazarlásra ösztönöz – na de a rezsicsökkentett árnak 2022 óta van egy felső korlátja, ami ellene hat az olcsó energia szanaszét fecsérlésének. Az pedig nemigen megy, hogy egyszerre gondoljuk a nyomor jelének a magyar háztartásokra általában jellemző alacsony fogyasztást, és tartjuk szükségesnek a rezsiköltségek emelését a fogyasztáscsökkentés érdekében – különösen annak fényében, hogy az utóbbi években rezsicsökkentéssel együtt is látványosan javult a lakóingatlanok energiahatékonysága.

Ha ez a sziklaszilárd véleményük, mi a valószínűbb: ragaszkodnának a rezsicsökkentés fenntartásához, vagy egy „magasabb árkörnyezetet” preferálnának?

„Magyarországnak rendeznie kell a konfliktusait az Európai Bizottsággal és Ukrajnával, erre pedig érdemi kompromisszumok nélkül nincs lehetőség az orosz energiahordozók kivezetése nélkül” – áll a kiszivárgott dokumentumban. „2027-ig nyilvánvalóan van egy bizonyos ilyen kifutás, ez nem sok idő nyilvánvalóan” – mondta Kapitány István Rónai Egonnak, mindenképp abszolválhatónak és abszolválandónak állítva be az orosz energiahordozók haladéktalan kivezetését, hivatkozással arra, hogy ő maga „ebben az energiaiparban” volt nagyon sokáig.

Véletlen egybeesés, hogy németországi Shell-benzinkutak üzemeltetői épp bírósághoz fordultak, panaszolva, hogy noha az üzemeltetéshez saját kft-t kell alapítaniuk és akár 90 ezer eurót is be kell fektetniük, szabadságukat az olajvállalat jelentősen korlátozza: az egy dolog, hogy a cég az iráni háború kitörésekor központilag megemelte a benzinkutaknál a benzinárat, miközben a töltőállomásokon még volt a korábban, olcsóbban vásárolt üzemanyagból,

Ahol szintén felsejlik a tiszás tervben olvasott „magasabb árkörnyezet” iránti vonzalom: azt az energiaitalt, amelyet a benzinkút-üzemeltetők más, független nagykereskedőknél 80-90 centért kaphatnának meg, a shelles „kényszerbeszállító” 1,15 euróért adja nekik – így ha nem akarnak eleve veszteséget, kénytelenek a konkurenciánál drágábban árulni a termékeket, ami persze forgalomcsökkenést eredményez.

Ja, hogy a fiatalnak a Jockey Ewing név se feltétlenül ismerős. Sebaj; aki felelős választópolgárnak tartja magát, ilyen esetben is nyilván utánanéz, miféle főhős is volt ő az állandó mosolyával. És vajon illik-e a karakteréhez, hogy energiapolitika címén ránk szabadítsa Hédi nénit és teljes rokonságát, vagy ez éppoly életszerűtlen, mint 2002-ben gázáremelésekkel riogatni.

***

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Hatlaczki Balázs)

***