Alapvetően azt priorizálom, hogy a meglévő épületeket újítsuk fel, és kapcsoljuk be újra a vérkeringésbe, valamint, hogy alakítsuk át és fejlesszük az említett övezeteket. Amennyiben ezek közül egyik sem megoldható, akkor lehet zöldmezős beruházásban gondolkozni, az arra alkalmas területeken. Mindezek mellett szerintem érdemes megtalálni a „low hanging fruitokat”, „quick wineket”, tehát azokat a gyors fejlesztési lehetőségeket, amelyek 1-2-3 év alatt megvalósíthatók, de már érdemben javítanák a város élhetőségét. Ilyen lehet például a belvárosban a Duna gyalogos megközelíthetőségének a javítása: szerintem érdemes lenne megfontolni a Lánchíd és az Erzsébet híd között az autós forgalom lefedését a rakparton, és ezáltal a folyó partjáig meghosszabbítani a Duna-korzót.
Milyen megoldásokkal könnyíthető meg a lakáshoz jutás a fővárosban: ha új lakóingatlanok épülnének akár a barnamezős területeken, vagy ha a meglévő, üresen álló épületekbe költözne új élet?
A lakhatási problémák több tényezőre vezethetők vissza, ezek közül az egyik, amely kifejezetten Budapestet érinti, hogy a főváros turisztikailag kiemelt város, rengeteg turistát vonz, az Airbnb elmúlt bő évtizedben történt térnyerése pedig mesterségesen felnyomta az árakat és a bérleti díjakat. Ennek következtében a belvárosban, illetve egyre inkább már azon kívül is csak nagyon drágán lehet lakást bérelni, illetve vásárolni. Ezzel hosszú távon kezdeni kell valamit.
Közben ez a jelenség kiüresíti a fővárost, mert ahol zömében turisták vannak, ott a normál városi élet csekélyebb lesz. Azt az életformát ugyanakkor nem szabad elveszíteni, hogy az itt élő magyarok is használják a belvárost. Véleményem szerint ezen a kihíváson az kevésbé segítene, ha az üresen álló, de műemlék jellegű belvárosi épületeket akarnánk lakáscélú fejlesztések keretében felújítani, ugyanis ezeknek a renoválása nagyon költséges, így a bérleti díjuk is magas lenne.