Ez mentette meg a világhírű sportoló életét – Merkely Béla a Mandinernek

Ahogy arról a Mandiner is beszámolt, a dán labdarúgó-válogatott klasszisa, Christian Eriksen összeesett a pályán az ukránok elleni felkészülési mérkőzésen. A 34 éves játékossal nem először történt meg ez, ráadásul öt évvel ezelőtt, a 2021-es Európa-bajnokságon újra is kellett éleszteni. A történtek után azonban nem vonult vissza, egy szívritmus-figyelőt építettek be a szervezetébe, és így fél évvel később Angliában folytathatta a karrierjét – a mostani eset után viszont jó eséllyel befejezi a pályafutását. Ezzel kapcsolatban a Mandiner kikérte a Semmelweis Egyetem rektorának, Prof. Dr. Merkely Bélának a szakmai véleményét.

Christian Eriksen beültetett defibrillátorral (ICD) játszik a 2021-es szívleállása óta. Sokan értetlenül állnak azelőtt, hogyan eshetett össze újra a pályán, ha van benne egy ilyen életmentő szerkezet. Mi történhetett pontosan?
Christian Eriksen esetében egy életet veszélyeztető kamrai ritmuszavar lépett fel meccs közben. Ilyenkor a szív nem képes a keringést fenntartani, így rövid időn belül eszméletvesztéshez vezet. A szívritmuszavart a beültetett defibrillátor helyesen érzékelte és leadta a terápiát (elektromos sokkot), ami után visszatért a normál ritmus, és a sportoló is visszanyerte az eszméletét. Vagyis a beültetett defibrillátor nem tudja megakadályozni a szívmegállást, nem is ez a feladata. Viszont, ahogy Eriksennél is láttuk, újraindította a szívet és helyreállította a keringést.

Hogyan kell elképzelni az ICD működését a gyakorlatban egy élsportoló testében? Mennyi idő kell a gépnek, hogy észlelje a bajt és leadja a sokkot? Az eszméletvesztés elkerülhetetlen ilyenkor?
Az ICD egy olyan eszköz, amely folyamatosan figyeli a szív elektromos működését, és életveszélyes ritmuszavar esetén néhány másodperc alatt automatikusan elektromos impulzussal, illetve sokkal állítja helyre a normális szívritmust. A készülék nagy fizikai terhelés során is megbízhatóan el tudja különíteni a normális gyors ritmust az életet veszélyeztető kamrai ritmuszavartól. Amennyiben a keringés valamelyest megtartott, a páciens sok esetben nem veszíti el az eszméletét, ha azonban nincs keringés és sokkot kell leadni, mert annyira gyors a ritmuszavar, az eszméletvesztés a legtöbb esetben elkerülhetetlen.

Okozhatott-e a mostani intenzív fizikai terhelés olyan technikai hibát vagy mérési tévedést a gépben, ami miatt a kelleténél később reagált?
Az előbbiek ismeretében valószínűleg a készülék helyesen érzékelte, hogy nagyon gyors ritmuszavar lépett fel, amely a sportoló esetében eszméletvesztést is okozott, ezt a készülék sokkal tudta megszüntetni.

Olaszországban tiltják a szívritmus-szabályozóval rendelkező sportolók versenyzését, ezért Eriksen a fél évvel későbbi visszatérésekor Angliába szerződött, most pedig már Németországban játszik. Miért tér el ennyire a szabályozás országonként, és mi a helyzet Magyarországon? Az olaszoknak „igazuk van” abban, hogy ilyen szigorúak? Mennyire veszélyes így játszani, és Eriksen a mostani esetnél életveszélyben volt vagy pont a szerkezet miatt ő volt a legjobban védve, a legnagyobb biztonságban?
Az elmúlt 10–15 évben ezen a területen jelentős szemléletváltás történt. Az olaszok azonban ebben a kérdésben hagyományosan nagyon szigorúak. A Serie A-ban nem engedték tovább játszani, ezért kellett távoznia Olaszországból. Ugyanakkor más országokban megengedőbb a szabályozás. Jelenleg a német Bundesligában, a Wolfsburg játékosaként futballozhat, és természetesen a dán válogatottban is szerepelhet. Magyarországon a sportorvosi alkalmasságot sportorvos és sportkardiológus bírálja el. A magyar sportkardiológia egyik centruma a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinika Sportkardiológiai központja, ahol kifejezetten élsportolók kardiológiai vizsgálatával, kezelésével és sport alkalmassági megítélésével foglalkozunk. ICD-vel rendelkező sportoló esetében a versenysport elbírálása függ az alapbetegségtől, illetve a sport típusától, hiszen figyelembe kell vennünk, hogy egy esetleges eszméletvesztés mennyire veszélyezteti a sportoló és társai testi épségét. A labdarúgás utóbbi szempontból alacsony kockázatú.

Ha egy világklasszis labdarúgó aláír egy papírt, hogy saját felelősségére vállalja a játékot, az orvosnak joga – vagy akár kötelessége – van-e azt mondani, hogy »nem engedlek pályára«?
A beültethető kardioverter-defibrillátorral (ICD) élő futballista általában nagy biztonsággal sportolhat, hiszen egy esetleges, rövid ideig tartó eszméletvesztés a futballpályán önmagában jellemzően nem jár súlyos egészségkárosodással. Ugyanez azonban nem mondható el például egy hegymászó, autó- vagy motorsportot űző sportoló esetében, ahol egy hasonló rosszullét végzetes következményekkel járhat.

Éppen ezért nem önmagában az ICD jelenléte dönti el, hogy egy sportoló versenyezhet-e, hanem a fennálló szívbetegség, valamint az adott sportág sajátosságai együttesen befolyásolják a döntést. Az első és legfontosabb szempont persze mindig a játékos vagy a sportoló biztonsága. A sportorvosnak, csapatorvosnak és a sportkardiológusnak azt kell megítélnie, hogy a játékos egészségügyi szempontból alkalmas-e a versenyzésre. Az UEFA kötelező kardiológiai szűréseket ír elő, és a csapatorvos felelős a játékos egészségének védelméért.

Christian Eriksen esetében öt éven belül ez volt a második jelentős ritmuszavar. Ez nem gyakori esemény, ugyanakkor mivel több tízezer néző előtt történt, érthetően sokkoló hatással lehettek a közönségre is. Ez a szempont szintén szerepet játszhat abban, hogy egy sportszövetség vagy egészségügyi testület milyen álláspontot képvisel egy potenciálisan visszatérő ritmuszavarral kapcsolatban.

Ilyen esetekben tehát nemcsak a sportoló egészségét és biztonságát kell mérlegelni, hanem azt is, hogy egy esetleges pályán bekövetkező rosszullét milyen hatással lehet a nézőkre, a sportág megítélésére és a verseny lebonyolítására.

Így, hogy öt éven belül már másodszor esett össze a pályán és már 34 éves, javasolná neki, hogy vonuljon vissza? Ha folytatná a profi futballt, kell-e másképp csinálnia neki vagy az orvosainak valamit, mi változna az eddigiekhez képest?
A kulcskérdés a korából és a betegségéből adódó kockázat mértéke. Azonban ez az életkor alap esetben nem ok arra, hogy valaki visszavonuljon, Ronaldo például 41 éves és aktívan játszik. Ezt mindig az adott orvosi csapat határozza meg az ismert betegség tudatában. 

Manapság egy profi futballista – de általánosságban más élsportolók is – óriási megterhelésnek vannak kitéve. Ki lehet-e jelenteni, hogy a mai futball már túllépett az emberi szív teherbíró képességén?
Az egészséges emberi szív elképesztő teherbíró képességgel rendelkezik, és alkalmazkodik a rendszeres és intenzív terheléshez. Ezt úgy is nevezzük, hogy sportszív. Azonban bizonyos rejtett szívbetegségek esetén az intenzív sport hozzájárulhat ritmuszavarok kialakulásához.

A legmodernebb sportkardiológiai szűrésekkel (szív-MR, genetikai tesztek, terheléses vizsgálatok) észrevehető-e minden olyan rejtett dolog, ami egy Eriksen-féle esethez vezethet, vagy még nem tart itt az orvostudomány?
A mai sportkardiológiai szűrések rendkívül fejlettek, ennek köszönhetően számos sportoló betegségét időben ki lehet szűrni, olyanokat is, melyek korábban rejtve maradtak. Az EKG, a szívultrahang, a terheléses vizsgálat, a Holter-monitorozás, a szív-MR és bizonyos esetekben a genetikai vizsgálatok együtt már nagyon sok betegséget képesek felismerni. 

Mit üzenne azoknak az amatőr sportolóknak vagy szülőknek, akik most megijedtek az eset láttán, és esetleg emiatt féltenék a gyereküket a versenysporttól?
A hirtelen szívhalál előfordulásának valószínűsége 35 év alatti sportolóknál körülbelül 1–2 eset 100 000 sportolóra vetítve. Idősebb sportolóknál a koszorúér-betegség gyakoribb előfordulása miatt ez a kockázat akár többszörösére is emelkedhet. Ezért nemcsak a fiatalok, hanem a középkorú és idősebb sportolók számára is javasolt a rendszeres kardiológiai szűrővizsgálat.

A kardiológiai vizsgálatok az esetek jelentős részében képesek kimutatni azokat az eltéréseket, amelyek hirtelen szívhalálhoz vezethetnek. Ugyanakkor a kockázat pontos meghatározása rendkívül nehéz, mivel egy nagyon ritka eseményről van szó.

Szeretném az amatőr sportolókat szerencsére ugyanakkor megnyugtatni, hogy a rendszeres fizikai aktivitás minden szervrendszerünkre pozitív hatással van. Azok esetében azonban, akik hivatásos sportolók vagy master sportolók, tehát rendszeres és intenzív fizikai aktivitást végeznek, náluk kiemelten fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés.

Orvosi szemmel nézve mi Eriksen második összeesésének legfontosabb tanulsága?
Az, hogy az ICD tökéletesen működött, ez mentette meg a sportoló életét.

Nyitókép: Bo Amstrup/AFP