Zsákutca, ha a politika az elődök munkájának eltörlésére épül

„A gúnyolódás és megalázás politikája nem vezet előre

Továbbra is téves és káros az az irány, ahogy Magyar Péter az ellenzékhez viszonyul. Az aszály és az energiakrízis jóval fontosabb probléma annál, hogy a miniszterelnök pénteken a Facebookon másnap délelőttre Paksra invitálja a pártelnököket, hogy a sajtó jelenlétében tájékoztassa őket „a korábbi évek mulasztásairól”. Ha egy cseppet is őszintén és komolyan azt gondolja, szeretné az ellenzéket információkkal ellátni, megkérdezni a véleményüket, tehát bevonni őket a válság kezelésébe, azt nem így kell csinálni.

Helyesen tette a Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk elnöke, hogy elutasította ezt a komolytalan javaslatot.

Megjegyzem, erősen ámokfutás-jelleget ölt a miniszterelnök fékezhetetlen szereplési vágya, hiszen a múlt héten szükségét látta a gúnyolódásnak azon a két fiatal fideszes képviselőn, akik bakiztak az eskütételnél, majd helikopterre szállt, később vízben állva jelentkezett Paksról. Hétvégén a tragikus lengyel buszbalesetről ő adott először tájékoztatást.

A helikopteres terepszemléje miatt a támogatói is megtámadták, ami azért is tanulságos, mert szerintem semmi rossz nincs abban, ha egy miniszterelnök a dunai krízis ügyében helikopterrel érkezik a helyszínre, amelyből felülről is meg tudja szemlélni a kialakult helyzetet. A gond akkor kezdődik, ha az elődei hasonló tevékenységét korábban mélyen elítélte, most pedig ő is ugyanazt csinálja. Ekkor az értelmetlenül felhergelt hívei természetesen neki fognak esni és nem kímélik őt sem.

Jó lenne azt is tisztázni, hogy a „félelmetes” Orbán Viktortól mit is akar a mostani kormányzat.

Eltiltották a jövőbeni miniszterelnökségtől és a képviselőségtől, szembemenve a jogállami normákkal. Folyamatosan azzal támadták, hogy nincs helye a közéletben, vonuljon vissza, majd amikor visszavonult, akkor állandóan azt halljuk, hogy miért nincs itt, miért nincs jelen. Vele kapcsolatban is józan, kiegyensúlyozott viszonyra lenne illendő törekedni. Kérjék számon és kritizálják ott, ahol ez helyes, de ismerjék el erényeit is akkor, amikor a tisztesség ezt kívánja. A közönség számára ugyanis mintaadó az a viselkedés, amelyet a vezetőiktől látnak – ezt most a miniszterelnök is megtapasztalta a saját példáján. Zsákutca lenne Magyarország számára, ha az elfogadott közéleti norma a gúnyolódás, megalázás, az elődök munkájának megsemmisítése és az ellenfél kriminalizálása lenne. Ahol ez a szellem válik uralkodóvá, ott a fejlődés törvényszerűen megreked.”