Több mint 1,3 milliárd forintnyi uniós pénz ment el eddig a Médiapluralizmus Monitor tevékenységére. És ennek része lehet abban, hogy EU-s pénzeket vonnak meg az országtól.
Természetes módon merül fel a kérdés: vajon miből, mennyiért, illetve kik finanszíroznak ilyen médiajelentéseket? Ez akkor is releváns lenne, ha a médiapluralizmus-jelentéssel minden rendben volna, de mint cikksorozatunkból kiderült, nincsen minden rendben. Nos, a projekt finanszírozása nem épp az átláthatóság netovábbja (helló, Transparency International!), közvetlenül a saját oldalukon elég kevés a rendelkezésre álló, rendszerezett információ.
A készíttető, vagyis a Robert Schuman Centre-hez tartozó, a European University Institute-on működő Centre for Media Pluralism and Media Freedom (CMPF) a finanszírozási háttér iránt érdeklődő levelünkre mindössze annyit válaszolt: minden elérhető a nyilvános dokumentumokban. Az átküldött linkeken olvasható – általunk eddig is ismert – dokumentumokból, azaz a jelentésekből annyi derül ki, hogy a projekt társfinanszírozója az EU, illetve hogy az Európai Bizottság is támogatta azt. Hogy az egyéb pénzek honnan vannak, és egyáltalán, mennyibe került a jelentés, azt nem írták meg nekünk az eléggé lepattintósra sikerült válaszlevélben.
Ami a médiapluralizmus-jelentés közvetlen finanszírozását illeti, az Európai Bizottság vonatkozó dokumentuma szerencsére elég informatív: eszerint a Médiapluralizmus Monitor (itt sem felejtik el aláhúzni, hogy ez egy tudományos eszköz) célkitűzéseire a CMPF
Vagyis a kör bezárult.
Cikksorozatunkban alaposan kiveséztük, hogy milyen kérdőjelek sorakoznak a Médiapluralizmus Monitor országjelentései körül.
A jelentés szerint ugyanis hazánkban üldözik az LMBTQ-közösséghez tartozó embereket, megfélemlítik az ellenzéki független médiumokat, valamint egyoldalúan Fidesz-párti a Médiatanács is. A sok helyütt inkább vélemény-, mintsem tényízű jelentésre nemcsak az EB aloldala hivatkozik tudományos igényűként, hanem például a jogállamisági jelentésben is megjelent mint a négy kritizált terület egyikét feltáró, objektívnek mondott dokumentum. Mindenesetre cikksorozatunkban bemutattuk, hogy a valóság ennél jelentősen árnyaltabb.
Például rámutattunk a jelentés azon tulajdonságára, hogy a szöveg maga rengeteg alátámasztás nélküli, könnyen cáfolható, vagy megfelelő kontextusban értelmezve legalábbis más fénytörést kapó állítást tartalmaz, ami már eleve kérdésessé teszi tudományos igényűként való feltüntetését. Csak egy precedens: igaz ugyan, hogy a Médiatanács tagjait a kétharmados parlamenti többségéből következően a kormány jelöli ki, ettől még azonban nehéz lenne ab ovo olyan mértékben elfogultnak tekinteni, ahogy a jelentés teszi – hiszen például jóval súlyosabb összegekre büntetett eddig jobboldalhoz köthető orgánumokat, mint ellenzékieket, valamint a büntetett sajtótermékek kétharmada jobboldali.
Mindettől függetlenül hozzájárulhatna a helyzet tisztázásához a jelentés, hiszen az egyoldalúnak tűnő interpretáció ellenére egy megfelelő módszertannal végzett, valóban tudományos igényű kutatás szolgálhatna nagyon is fontos adatokkal. A mostani jelentés kapcsán ugyanakkor ez nehezen mondható el. Miként azt a kutatásban a kezdetektől részt vevő, sőt azt irányító Bátorfy Attila maga is korrektül elismerte lapunknak, a módszertan hagy maga után kívánnivalókat.
Az egy dolog, hogy abban a kétszáz kérdésből álló kérdőívben, amelyet némi kutatással sikerült előtúrnunk, egyértelműen részben a kitöltők véleményén múlik, mikor milyen értékelést adnak a magyar médiahelyzetre az adott szempontokból, de ráadásul
és például kihozza, hogy Magyarországon a nőket nem reprezentálják eléggé a médiában. Bátorfy elmondta nekünk, hogy ilyen esetekben a teljesen negatív értékeléshez bőven elegendő az is, ha az elmúlt években például nincsen elérhető kutatás a témáról. Ráadásul maguk a kérdőívek is ugyanazok Albániától Svájcig, ami lényegében a nyugati médiamodellek erőltetett és kritikátlan számonkérését jelenti.
Megkeresésünkre a CMPF egyébként annyit reagált, hogy sok hónap munka és belső ellenőrzés, illetve országonkénti szakértők segítségével próbálják elkerülni az elfogultságot. Csakhogy amellett, hogy – mint mondtuk – részben az algoritmus határozza meg a jelentés tartalmát, jókora tér marad az országonkénti kitöltők számára is ahhoz, hogy saját véleményüket érvényre juttassák.
Összefonódások és személyi kapcsolatok
Ez pedig azért izgalmas kérdés, mert – mint cikkünkben felfedtük – a jelentést jegyző kutató, az ELTE-n kutató és oktató Bátorfy Attila egyben az Átlátszó nevű baloldali portál és a Kreatív munkatársa is volt – mellette pedig az első néhány jelentésnél CEU-s kutatók, valamint a Robert Schuman Centre munkatársai tűntek fel. Önmagában még ez sem feltétlenül annyira sokatmondó, a gyakorlat viszont, amit követtek, annál inkább: az összes eddig jelentésben
Vagyis a kiegyensúlyozottság és a pártatlanság kérdése kapcsán itt sem feltétlenül kap megnyugtató választ az ember.
S végül az is izgalmas kérdés, hogy milyen hatást keltett maga a jelentés. Mint legutóbbi cikkünkben kiveséztük, maga a médiapluralizmussal foglalkozó országjelentés alig kapott például sajtóvisszhangot; ezzel szemben a legutóbbi jelentésre alapozó jogállamisági jelentéssel száznál is több Telexes, félszáznál több HVG-s cikk foglalkozik. A gyakorlati következményei azonban még ennél is súlyosabbak lehetnek, hiszen a hazánk és Lengyelország viszonylatában erre is alapozva elkészített jogállamisági jelentésre való hivatkozással tarthatnak vissza jelentős uniós kifizetéseket, magyar emberenként negyedmillió forintnyi pénzt.
Ugyanis a jogállamisági jelentés az alapja az új jogállamisági mechanizmusnak, amit a két ország kormánya az Európai Unió Bíróságához fordulva megtámadott, de nem elképzelhetetlen, hogy akár az áprilisi választások előtt elmarasztalják ezzel a kormányt. Emlékezetes: Věra Jourova, az Európai Bizottság alelnöke a Telex.hu-nak december 14-én azt nyilatkozta, hogy készek a lehető leghamarabb cselekedni a jogállamiság ügyében.
Érdekes, bár nem váratlan konklúzió
Összességében tehát arról van szó, hogy apró elfogultságok láncolatával terhes, tudományosnak nehezen nevezhető módszertannal készült el a jelentés. Ez a jelentés a többivel együtt milliárdos uniós ráfordítással, azaz közös pénzből született. E jelentés alapján is készült a jogállamisági jelentés, amely egyrészt a megfelelő kormányellenes narratívának szolgált némi üzemanyaggal – másrészt látható törekvések vannak arra, hogy ezt a furcsán összeállított dokumentumot alapul véve eurómilliárdoktól fosszák meg a magyar költségvetést.
További érdekes adalékanyagok a zubogó uniós médiafazékban: mint azt a közös uniós médiaszabályozásra javaslatot tevő Jourová maga is megerősítette, összeurópai hírügynökséget állítanak fel uniós pénzből az MTI kihagyásával – annak a DPA-nak a vezetésével, amely előbb tudta, hogy visszadobják Magyarország helyreállítási tervét, minthogy arról hivatalosan egyetlen szó is esett volna. Jourová egyébként épp a napokban szólalt meg ismét magyar média-ügyben, kijelentve, hogy 2022-ben bevezetik az EU sajtószabadsági törvényeit, amelyek magasabb szintű átláthatóságot követelnek majd a szektortól, valamint hogy szeretnék, ha a tagállamok független szabályozó szervezeteket alapítanának. Hogy szerinte mit jelent a függetlenség, azt ezek után már egészen jól értjük.
Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Hoslet
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
„Ez nem ígéretpolitika — ez valódi, komoly, európai forrás, amely közvetlenül a parajdiakat segíti. Most a bukaresti kormányon a sor” – fogalmazott Vincze Loránt RMDSZ-es EP-képviselő.
Hiába akar a britek jelentős része visszatérni az EU-ba, az unió urai nem olyan lelkesek.
„Sokszor kellett egyes nagytőkések viselkedése miatt tartaniuk a hátukat a havi fizetésből élő jobboldaliaknak, így a sajtó munkatársainak is”.
A felmérések szerint a 18–28 évesek 60%-a támogatná az uniós tagság visszaállítását.
Tulajdonosi-résztulajdonosi felelősségből Mészárosnak lehetne tennivalója. De ők nem így gondolják. Pénz nem jön, lapok sokaságát csukják be.
Kicsit zajosan, kicsit színpadiasan, de megérkeztünk a fősodorba. Kohán Mátyás írása.
Ebben a három órában mérsékeljük a klímaberendezések használatát, helyette éjszaka vagy a hajnali órákban hűtsük le otthonunkat!
A szakmai ajánlást jóváhagyva a mai naptól Magyarország terrorfenyegetettségi fokozatát az eddigi 2-es (magas) szintről 3-as (közepes) szintre mérsékeltem.
