Most ugrik a majom a vízbe: kiderül, mi minden múlik az apró, lehetséges elfogultságok láncolatán, ami a Médiapluralizmus Monitor első jelentéseitől brutális brüsszeli pénzcsap-elzárásig fajulhat.
Emlékezetes, cikksorozatunkban vettük végig, milyen téves vagy alátámasztatlan állításokkal, milyen komoly módszertani hibákkal és torzításokkal és milyen személyi összefonódások mentén készül a Médiapluralizmus Monitor hazánkkal szemben igen kritikus jelentése. Eme jelentés volt az alapja az EU jogállami jelentése magyar médiahelyezettel kapcsolatos állításainak.
Eszerint hazánkban üldözik az LMBTQ-embereket, megfélemlítik az ellenzéki független médiumokat, egyoldalúan Fidesz-párti az (egyébként javarészt éppen jobboldali orgánumokat büntető) Médiatanács, és így tovább.
Mindenesetre akármit is írjanak egy-egy ilyen, a Robert Schuman Centre bábáskodása alatt készülő jelentésbe, amit hazánkban jelesül a CEU, később az erősen kormánykritikus Átlátszónak is dolgozó Bátorfy Attila ELTÉ-s médiakutató és oktató készített egy olyan központi módszertan szerint, amelynek számos elemével ő maga sem értett egyet; a fő kérdés elsősorban talán az,
Cikksorozatunk negyedik részében ennek járunk utána.
Médiajelentés a médiában
Kíváncsiak voltunk, mennyire működik oda-vissza a dolog, vagyis a meghivatkozott kormánykritikus források közül a sajtóorgánumok mennyire „adják vissza a kölcsönt” a szereplésért, mennyire futtatják a Médiapluralizmus Monitor országjelentését.
Kutakodásunk három, viszonylag egyértelmű eredményt hozott.
Egyrészt, hogy van némi átfedés: a médiajelentésről magáról többek között a media1.hu írt (idén is, tavaly is), mint (kormánykritikus) szakportál, ez tehát nem meglepő. Emellett a hasonló profilú sajtoszabadsag.org-on találtunk róla anyagot, illetve az amúgy Bátorfyhoz közel álló Kreatív.hu-n. Az nem meglepő, hogy a Mérték saját honlapján a saját neve alatt futó jelentés felhasználása megtalálható. Az idézett szervezetek és orgánumok egyébként a Kreativ.hu-n kívül egytől-egyig szerepelnek a 2014 és 2021 közötti országjelentésekben, tehát mondhatni, itt körbeért a történet egyfelől.
Másrészt mennyiségre ez jelentősen elmaradt attól, mint amilyen mértékben az országjelentés támaszkodik ezekre a forrásokra, mondhatni egyoldalú a kapcsolat, nem minden idézett orgánum hozta le a jelentést, amely egyébként összességében nem kapott érdemi, mainstream sajtóvisszhangot.
Ellentétben – harmadrészt – az arra is épülő jogállamisági jelentéssel és jogállamisági mechanizmussal, amellyel (eleinte és elsősorban a pedofilellenesnek nevezett törvénycsomag kapcsán)
Vagyis a komplett magyar média a jogállamisági jelentésre koncentrált, annak egyes részeivel és az abban felhasznált egyéb jelentésekkel már nem igazán foglalkozott senki. De miért?
Amit bukhat rajta az ország: rengeteg pénzt
Kezdjük a nyilvánvalóval: az Európai Bizottság másodszor is elkészítette azt a jogállamisági jelentést, amelyben elsősorban hazánkat és Lengyelországot bírálja. Mint arra kérdésünkre Nagy Károly, a Transzparens Újságírásért Alapítvány munkatársa rámutat, a jogállamisági jelentést ország specifikusan készítik el, és valamennyi ország esetében építkeznek a Médiapluralizmus Monitor megállapításaira, hiszen a jelentés négy fejezetéből az egyik az adott ország médiahelyzetével foglalkozik. S noha (mint azt saját cikksorozatunk és a szervezet jelentése is alátámasztja) minden szempontból nehézkes lenne pártatlannak nevezni az említett országjelentést, Nagy aláhúzza:
A jogállamisági jelentés pedig alapja az új jogállamisági mechanizmusnak, melynek végén akár meg is vonhatják a Magyarországnak járó EU-s forrásokat.
Persze tudjuk, hogy az érintett két ország kormánya az Európai Unió Bíróságához fordult. Nagy emlékeztet: a legjobb forgatókönyv az lehet a kormány számára, ha a Bíróság megsemmisíti a rendeletet vagy annak kiigazítására hívja fel az uniós jogalkotót. A legrosszabb forgatókönyv az, amelyet a magyar média egy része már több esetben felvázolt, hogy beindítják a jogállamisági mechanizmust Magyarországgal szemben és az április választások előtt marasztalják el a kormányt. Mindkét forgatókönyvnek alacsony az esélye, azonban azonban Věra Jourova, az Európai Bizottság alelnöke, a Telex.hu-nak azt nyilatkozta december 14-én, hogy készek a lehető leghamarabb cselekedni a jogállamiság ügyében.
Csak éppen közben a lényeg sikkad el: hogy mire alapozzák magát az eljárást. S ha már itt tartunk: vajon miből és mennyi pénzből készült a jelentés, mennyit dobott bele az Európai Parlament a perselybe, hogy az országjelentés elkészülhessen? Utánakérdezünk.
Nyitókép: Pixabay
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
Az Európai Unióban a többség szép lassan átvenné a magyar migrációs politika elemeit, csakhogy a népakarat teljesülését az Európai Unió Bírósága akadályozza. A törvényes parlamentek és kormányok azonban készek a cselekvésre.
A Mandiner úgy tudja, meglesz az átlagos 12 százalékos minimálbér-emelés, de a részletekre csak holnap derül fény.
Már azt is tudjuk, mikorra várható az ítélet.
Ursula von der Leyen nemrég beismerte, a gyermekvédelmi törvény áll a háttérben.
Az Euronews oldalán írt vendégcikkében a miniszterelnök politikai igazgatója kijelentette: a novemberi kettős európai csúcstalálkozó bizonyította, Magyarország nincs diplomáciai elszigeteltségben.
Egy ütős délelőtt a Sándor-palotában.
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
