Ha valakit tartósan, mélyen megbántanak, vagy igazságtalanság ér, természetes, hogy elégtételt akar

A bosszú személyes: én, most, azért, amit velem tettek, ezt és ezt szeretném tenni.


A bosszú személyes: én, most, azért, amit velem tettek, ezt és ezt szeretném tenni.




Világos emlékezete (1849. augusztus 13.) előtt tartozunk megállni ezen a napon.


Az államigazgatást nem ilyen fordulatszámra szabták.


Tulajdonképpen rendes ember, bár pechei miatt sehol nem tudta kifutni magát.



Hanem attól, hogy milyen könnyedén képes újratermelni önmagát az a politikai és médiavilág, amely ezt a jelenséget létrehozta.



Kezd egyre szánalmasabb lenni ez az egész.


Az talán egy kicsit erős, amit a 24 éppen megírt, hogy Mészáros Lőrinc cégének még az elmúlt időszakban is kommunikációsa lesz a köztévé híradójának új főszerkesztője.


A Mandiner felfüggeszti a hetilap kiadását.


Persze, a világ halad, a kor változik, lassan (sajnos) minden az online térbe költözik, a papír meg a nyomda drága, de akkor is...


De a rezsicsökkentésnek nem sok köze van a Duna vízállásához.


A nemzeti erők különböző csoportjainak, pártjainak meg kell keresniük a közös mezőt, mert jelenleg úgy tűnik, hogy a közeljövőben szükségük lehet egymásra.


Az eset mutatja, hogy a Tisza-szavazók mennyire érzékenyek arra, ami a NER-re emlékezteti őket.


Mert viccnek durva lenne.


Ha a legerősebb érv egy óvodás hasonlat, akkor talán nem az ellenfél, hanem a politikai színvonal ült le. Ideje lenne felnőni a feladathoz.



A kiváló sakkozó, Polgár Judit köztársasági elnöki jelölése a kormánypárt részéről átgondolatlan és elsietett lépésnek tekinthető.
