„A közösségi megszégyenítés kényelmesebb és intellektuálisan biztonságosabb volt, mint értelmes vitát folytatni az Országgyűlésben, amiért a képviselők nem mellesleg a fizetésüket kapják” – fogalmazott a kritikus.
„Az emberben nagyon kevés kell ahhoz, hogy vadállattá váljon.” A politika ma már nem egyszerűen megosztja az embereket, hanem felmentést is ad a gyűlöletre. Eljutottunk oda, hogy sokan már nem politikai ellenfelet, hanem megsemmisítendő ellenséget látnak a másikban.
A negyedik nap végén, egy hétfő reggelen jött el a pillanat, amikor rájött: ez nem vezet sehova.
„A következő időszak alapjaiban felforgatja a magyar politikát.” Toroczkai László úgy látja, Magyar Péter „zseniálisan csinálja”, de mindez „abszolút filmszínház”. Brüsszel pedig Magyarországgal statuál példát a kontinens szuverenista erőinek.
Meddig vezethet a politikai gyűlölet? Valóban egy új korszak kezdődött Magyarországon? És mi történik a Parlament falai között akkor, amikor már nem forognak a kamerák?
Megkapó, ahogyan érzékenynek meg okosnak mondott személyek a győzelem mámorában rutinszerűen lépkednek át minden vörös vonalat.
A CSIS szerint az ukrán drónhadviselés jelentősen növelte az orosz veszteségeket.
Mi a Tisztítótűz hadművelet valódi célja? Ráéghet-e a Fideszre az NKA-botrány? Mi lesz Sulyok Tamással, és mit szól ehhez Brüsszel? Lehet-e visszaút Orbán Viktornak és hogy áll most a patrióta építkezés az Európai Unióban?
PestiSrácok, Magyar Péter, a jobboldali média jövője és a Tisza első hónapjai. Huth Gergely szerint a jelenlegi közéleti légkör a Kádár-rendszer utolsó éveit idézi.
A főváros szerepének újragondolásáról, a NER gazdasági logikájáról, a Fidesz belső működésének átalakulásáról és a centralizáció következményeiről beszélt lapunknak Szatmáry Kristóf, a párt új budapesti elnöke.
Több ezres tüntetések, politikai konteók, személyes támadások és egy civil mozgalom, amely néhány hét alatt országos figyelmet kapott.
Nem is a miniszterelnöki mondat ad igazán okot aggodalomra, hanem azok hallgatása, akik számtalan alkalommal kiáltották világgá, hogy megszűnt a sajtószabadság.
Egyszerre igaz két dolog: az, hogy ami eddig volt, nem volt jó úgy – és az, hogy érdemes lett volna nem a falnak csapódás módszerével átalakítani. Kohán Mátyás írása.
Dezse-Zelenka Dóri volt a Hotel Lentulai vendége.
A rapper 1956-hoz hasonlította az idei választásokat.
Nem a pártok, hanem a nyilvánosság kapuőrei döntik el, mit lát a választó? A Hírkereső-ügy túlmutat önmagán: rávilágít arra, hogyan válhat a média a politikai küzdelmek egyik legfontosabb, mégis legkevésbé látható szereplőjévé.
Kérem a szolgálatkész miniszterelnököt, úgy is mint öccsének szolgálatkész fivérét, magyarázza már el ezt a dolgot. Francesca Rivafinoli írása.
Ismert, a miniszterelnök a napokban úgy fogalmazott: „mi leszünk a kiadók, nekünk kell majd meghatározni azt a tartalmat, amit ott le fognak adni”.
A Mandiner korántsem (volt) tökéletes, és magam is azt gondolom, hogy számos tekintetben érheti kritika. De az elmúlt majd’ két évtizedes történetét elintézni azzal a kiszólással, hogy vicclap, hát, nem is tudom. Ennél azért többről volt és van itt szó. Győrffy Ákos írása.
