Egy progresszív böffentés

„Péterfy Gergely annak ellenére, hogy hosszabb ideje a festői Olaszországban él, unalmában be-beszólogat az itthoni közéleti szereplőknek. Beszédhelyzetét vélt kiválasztottságtudatára építi, amit állítólagos kulturális presztízse alapoz meg. Szerintem ez nem elég indok arra, hogy időről-időre »elböffentse” magát.

Nem szoktam ilyen alpári lenni, de miután Péterfy velem kapcsolatban szalonképessé tette a fenti ige használatát, én sem fogom vissza magam.

Azt írja, hogy »Schmidt Mária, stílszerűen az utolsó Mandinerben, mintegy a Mandiner utolsó böffenésében megjelent interjúja nagyon pontosan megmutatja azt az aljas politikai számítást, amellyel Magyarország legfájdalmasabb gyengéjére és hendikepjére, nyelvi elszigeteltségére építettek.«

Aki a magyar nyelvet Magyarország legfájdalmasabb gyengéjének és hendikepjének tartja, majd egy sorral lejjebb ezt azzal fejeli meg, hogy anyanyelvünkkel kapcsolatban »civilizációs mozgáskorlátozottságról” beszél, annak fogalma sincs arról, mit jelent a számunkra, magyarok számára nyelvünk egyedisége. Mit köszönhetünk annak a nyelvi elszigeteltségnek, ami ezerszáz éven át megtartott bennünket. Segített megőrizni nemzeti megmaradásunkat és védőpajzsot képezett a számunkra a ránk zúduló újabb és újabb gyarmatosítási, illetve modernizációs kísérletekkel szemben. Az új idők új dalai ugyanis nem mindig egyenlők a jóval, a követendőkkel. Nem mindig érdemes őket azonnal, kellő szűrő nélkül a magunkévá tennünk. Csakhogy olyan példákat mondjak, amik még Péterfy számára is érthetőek: a maga idejében a fasiszta és náci eszmék felettébb modernek és haladók voltak, ahogy a kommunista ideológia is maga volt a progresszió. A magyar nyelvnek köszönhetően is megőrzött magyar identitás, ami az Olaszhonban élő szerző számára nyilvánvalóan csak a begyöpösödött, sőt kulturálisan megnyomorodott bugrisok számára jelent értéket, mindezeknek a haladó ideológiáknak ellentartott, ahogy erre a Péterfy szerint többek között olyan nyilvánvalóan maradi és jelentéktelen szerzők, mint Ady, Babits, Németh László és a sor még sokáig folytatható, hivatkoztak. Nyelvünk most is segít nekünk, hogy ne üljünk fel a fejlettek hülyeségvonatára, annak ellenére se, ha mint arra a fenti interjúmban hivatkoztam, a mesterséges intelligencia azonnal mindent átültet magyar nyelvre. Mire is gondolok? Arra, hogy Írországban most vezették be a szülési- és szoptatási segélyt a »férfiak« számára, tíz észak-amerikai államban pedig a terhesség egész időszaka alatt, a magzat 9 hónapos koráig, elabortálhatóvá tették a gyermekeket. De van még tovább is: Hollandiában eutanáziának hívják, ha 4 éves gyermekeket orvosi és szülői döntéssel meggyilkolnak.

Péterfy nyilván azért költözött Umbriába, hogy a fejlettek között élhessen. Biztos hatott rá az a másság iránti nyitottság, a kisebbségek jogainak tisztelete, ami arrafelé mindenkitől elvárható. Ennek figyelembevételével, tisztelettel kérdezem, megengedhetné magának, hogy így beszéljen azokról az afrikai, sokszor törzsi nyelvekről, amiket az Olaszországot elárasztó illegális migránsok beszélnek? Nyilván nem. Hiszen ahogy Németh László is megállapítja: »A nyelv élő geológia; megőrzi egy nép történeti korszakait, s tájak külön sorsát s az elmúlt természetet.«

Az, hogy az ő számára magyar anyanyelve hendikep, az őt minősíti. A magyar emberek túlnyomó többsége számára kincs, ami sajátos gondolkodási és fogalmazási plusz forrást jelent. Így volt ezzel Neumann Jánostól Teller Edéig, Kertész Imrétől Petőfiig mindenki, aki számított.

»Az angol valahogy mindig kevesebbet mond, mint amit a beszélő éppen mondani akar. A francia és az olasz mindig valamivel többet mond, mint amit a beszélő éppen mondani akar. A magyar majd mindig szűkszavú. Kevés szóval a lényeget mondja.«

Írja Márai, aki a felsorolt nyelveken kívül németül is anyanyelvi szinten beszélt.

Péterfy azt akarja, hogy ne történhessen meg újra »hogy valakik arra bazírozva akarják eldugni a magyarok elől az igazságot, hogy idegen nyelven úgysem tudják megérteni. Óvodától kezdve intenzív nyelvórákat kell elérhetővé tenni minden magyar gyereknek, mint a védőoltást, és ez még csak annyira sem hitkérdés, mint a vakcina« – írja.

Ami az idegennyelv-oktatást illeti, az nálunk minden gyermek számára ingyen biztosított. Hogy Olaszországban mi a helyzet, nem tudom. Ahogy azt sem, hogy lehet valakik elől eldugni az igazságot? Péterfy nem tudja, hogy az igazság mindig utat tör magának, mindig győzedelmeskedik, mindig erősebb, mint a hazug, kimódolt megtévesztés? Még az a felháborító gazemberség is napvilágra került, ahogy a fejlett Nyugat haladói visszaéltek az emberek félelmével és a hatalmas üzleti haszon érdekében szánt szándékkal mindenkit félrevezettek a COVID-dal és a Pfizer, valamint a többi vakcinával kapcsolatban.

Jó, ha Péterfy is felfogja: az igazság nem attól függ, hogy pillanatnyilag ki győz. Az igazságot nem lehet ilyen vagy olyan szabállyal, rendelettel sem bevezetni, sem eltörölni.

Van tehát remény!”

Fotó: Földházi Árpád