Kacsoh Dániel, Kohán Mátyás és Lentulai Krisztián távozik a Mandinertől

Kacsoh Dániel, Kohán Mátyás és Lentulai Krisztián távozik a Mandinertől – tudatták az újságírók Facebook-oldalaikon.

„Na de miért? Mert Magyar Péter júniusban a parlamentben nyíltan arról beszélt, hogy a Mandiner állami tulajdonba kerül, s majd nekik (értsd: a Tisza-kormánynak) kell meghatározni a tartalmat, amit megjelentet. A miniszterelnök tehát a kekva-törvény kapcsán egyértelműen fogalmazott: átveszik a szerkesztőséget! Kész-passz! Az átvétel elvileg már akár ma is lehetséges, ám szeptember elsejével mindenképp valósággá válik.

– írja Kacsoh Dániel.

A korábbi főszerkesztő-helyettes emlékeztet: a kormányfő nemrég ismét megjegyzést tett a Mandinerre, mondván, szerinte ott továbbra is propaganda folyik. „Szerintünk nem. Aztán egyetlen kommenttel lényegében kirúgatott két frissen igazolt munkatársat az épp megújuló közmédiától.

A hogyan továbbról azt írja: „Egyelőre itt tartunk, a semmibe ugrottunk ki, de mindenképp szeretnénk folytatni. Valahol, valahogy. Ezért terveink szerint egy új, a Mandiner kritikusan konzervatív szellemiségét tovább vivő médium megszervezésén kezdünk el dolgozni. Amint vannak fejlemények, a közösségi médiás felületeinken azonnal beszámolunk róluk!”

Lentulai Krisztián: Köszönöm a Mandiner minden nézőjének és olvasójának a kitüntető figyelmet!

„Nagyjából miattuk jöttem. Nagyjából miattuk és velük távozom. Köszönöm a Mandiner minden nézőjének és olvasójának a kitüntető figyelmet. 

Cserébe éljenek a generációs különbségek! Isten óvja Magyarországot! Nem tőlünk, hanem velünk” – írta Lentulai Krisztián.

Kohán Mátyás: Tehetetlenül sodródunk a felszámolás felé

„Kohán Mátyás vagyok, külpolitikai újságíró, a Mandiner rovatvezető-helyettese. Ezt a mondatot ma még elmondhatom – de ma utoljára. Hét év és és négy hónap után ugyanis ma felmondtam a Mandinernél, a lapnál, amely 2019 áprilisa óta alkotói és bajtársi közösségem, kreatív energiáim lerakóhelye, büszke gyönyörűségem, az intézmény, ahová a Gondviselő vezetett engem egy hónappal az érettségim előtt, hogy ahelyett a sok minden helyett, amit az életemmel kezdeni gondoltam, inkább ezt csináljam” – kezdi bejegyzését Kohán Mátyás.

Hozzáteszi: nem bántam meg.

„Ez a hét év csillogó tinédzser szemeim alá vájta az újságírói tapasztalat barázdáit, nyelvemet lassította, hevemet csillapította, szilaj erőmet értelmes struktúrába vezette. Lelkes bloggerből engem a Mandiner érett újságíróvá tett, és a leghőbb reményem, hogy eközben olvasóimat gazdagíthattam. Semmi sem tesz olyan boldoggá, mint az, ha a kezem munkája mellől gazdagabban áll fel az olvasó, mint ahogyan odakucorodott. Ez a mércém, és csak bízhatom benne, hogy megfeleltem neki. Igyekeztem, és ez a lap ebben mindvégig támogatott. Azt írhattam, amit akartam; jól és rosszul öregedő mondataim, igazságaim és tévedéseim mind a sajátjaim.”

 „»Tudod, nagy felelősséget jelent egyénnek lenni. Az sokkal több, mint egyszerűen csak betölteni a tér egy darabját, ahol különben levegő volna« – írja kedvenc íróm, John Steinbeck legbölcsebb regényében; úgyis tudják már, melyik az: az Édentől keletre. A Rómaiakhoz írt levél 9,16, a 125. és a 126. zsoltár mellett ez az egyik életmottóm. Azért kell felmondanom, mert eszerint akarok élni: értelmes dolgokat akarok csinálni.

Ennek így semmi értelme – hangsúlyozza Kohán. „Hogy tud egy újságíró politikus elé állni, meggyőződéssel kérdezni, elemezni, a világról véleményt mondani, oknyomozni, beleállni, ha nem tudja, hogy holnap egy működő lap szabad alkalmazottjaként létezik-e? Sehogy. Márpedig én ezt szeretném csinálni.”

Hozzáteszi: azért távozunk Kacsoh Dániel és Lentulai Krisztián kollégákkal ma, hogy ezt – olvasók, kis- és nagybefektetők partnersége mellett – végre létrehozhassuk. „Ha a Mindenható olyan szorosan fogja a kezemet, ahogy eddig tette, akkor létre is fog jönni. Minden lépésünkről tudni fognak. Addig is kövessék a Facebook-oldalamat, hamarosan találkozunk.”

Nyitókép: Kacsoh Dániel Facebook-oldala