„Magammal foglalkozom, nem azzal, kik hova miket írnak” – megpróbáltatásairól beszélt a Mandinernek a magyar válogatott játékos

A nyári átigazolási időszak bombahíre volt, hogy a magyar labdarúgás egyik legnagyobb tehetségének tartott Németh András hosszú, majd' évtizednyi légióskodást követően hazatér, és a bajnoki ezüstérmes Puskás Akadémiánál folytatja – s próbálja meg újra berúgni karrierjét. 

Az eredetileg Vasas-nevelésű, a Kubala Akadémiáról induló fiatal támadóígéret 2018 végén, nem egész 16 évesen már a belga labdarúgás utánpótlásbástyájának számító Genk igazolt labdarúgója volt, alig 19 évesen rögtön első felnőttmeccsén megszerezte első belga élvonalbeli gólját, egy évvel később pedig már az akkor éppen a német másodosztályban szereplő patinás német klub, a Hamburg szerződtette, ahol ugyancsak gólokkal mutatkozott be. Közben Marco Rossi a nagyválogatottba is meghívta, naná, hogy a nemzeti csapatban is egyből góllal köszönt be a Luxemburg elleni barátságos mérkőzésen 2022 novemberében, éppen betöltve a 20-at, szóval 

„Akkoriban minden úgy ment, ahogy mennie kellett: szép és jó volt minden, fiatal voltam, lelkes, sokat játszottam… – elevenítette fel a Mandiner kérdésére a még mindig csak 22 éves Németh András, aki ehhez képest a mostani nemzetközi szünet előtt azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a listavezető Paks ellen 959(!) napnyi gólcsend után talált be újra tétmeccsen. – Még Hamburgban volt egy bokatörésem, ami három-négy hónapra teljesen kivett a játékból. Ez alaposan megtörte a lendületemet, és utána is nagyon megnehezítette a dolgomat minden téren, így a csapatba való visszakerülés szempontjából is.”

A gondok itt kezdődtek: a HSV tavaly nyáron inkább kölcsönadta Némethet a Bundesliga 2-es Preußen Münsternek, ami utólag totális vakvágánynak bizonyult 20 góltalan bajnokival. 

A Münster teljes tévútnak bizonyult Németh számára

„A Hamburghoz képest Münsterben teljesen más focit játszottak. 

– magyarázta a játékos, akinek ezt követően nem volt maradása Németországban. – Amikor eldöntöttem, hogy távozok a Hamburgtól, megvártam, milyen ajánlatok futnak be, kik lesznek az érdeklődők, de igazából a Puskás volt az egyetlen csapat, amelyik konkrét ajánlatot tett, jelezve, hogy engem akarnak – már két hónappal a szezon vége előtt. Sokat nem kellett mérlegelnem, hiszen egy olyan csapatról beszélünk, amely most már évek óta top négyes a bajnokságban, európai kupaszereplő, stabil szakmai stábbal és munkával. Ráadásul egy jó támadófocit játszó együttes, ami kimondottan fekszik nekem, úgyhogy ezek mind-mind sokat nyomtak a latban. Sok barátom és családtagom is van Magyarországon, szóval jó érzés újra itthon lenni.”

Az élet azért produkál érdekes fordulatokat: Németh most pont ahhoz a PAFC-hoz igazolt haza, Felcsútra, melynek otthonából jó hét éve elvitte a 2018-as Puskás–Suzuki-kupát – 

Van azért humora az életnek

„Igen, ebbe így belegondolva valóban van humora az életnek – felelte nevetve az egyébként a dél-afrikai Fokvárosban született Németh, aki már nagyon korán, 13 évesen kikerült Belgiumba, a Genkhez, tehát egyáltalán nem a szokványos magyar futballistautat járta be. – Annyi előnyöm mindenképpen volt, hogy amikor én kimentem, már perfektül beszéltem angolul, hiszen édesanyám dél-afrikai, édesapám magyar. És mivel a szüleim is kiköltöztek velem Belgiumba tizenhárom éves koromban, nagyon megkönnyítették a dolgomat, ezért örökké hálás leszek nekik. Szinte alig akadt nehézségem: fiatal voltam, lelkes, a nyelvet könnyen tanultam a napi használatból adódóan, semmilyen problémám nem adódott. Sőt, szerintem 

Amikor viszont jött az ominózus hamburgi bokatörés, majd a félresikerült münsteri kölcsönjáték, nyilván addig nem tapasztalt mélységeket kellett megjárnia, amin nem segítettek a menetrendszerűen megjelenő 

• kritikus, 
• vagy éppen gúnyolódó, 
• a „gólnélküli csatárról” szóló hangok sem.

„Ilyen fiatalon ezt nem annyira könnyű kezelni, de azért messze voltam attól, hogy pánikoljak. Komoly játékhiánnyal jöttem haza Németországból, viszont ez mentálisan nem változtatott azon, hogy alapvetően 

– ezek legnagyobb része el sem jut hozzám, mert tudatosan kerülöm. Azoknak a véleménye számít, akik fontosak nekem: a családom, a barátnőm, a menedzserem – régóta ők segítenek, segítettek a nehezebb pillanatokban.”

Ettől függetlenül az elmúlt egy év nem múlt el nyomtalanul, a hazai visszailleszkedés sem volt egy fáklyás menet. Noha a PAFC Hornyák Zsolt vezetőedző kifejezett kérésére igazolta le Németh Andrást a reménybeli 9-es pozícióba 450 ezer euróért, a csatár gólínsége az első hat Puskás-meccsén is kitartott, beleértve az Arisz elleni Konferencialiga-selejtezős párharcot. Az ezt követő három bajnokit pedig már csak a kispadról nézhette végig…

„Kimondottan hasznos volt, mert megmutatta, hogy semmit sem kapok ingyen, ajándékba. Jó kis ébresztőnek bizonyult, szükségem volt rá” – vágta rá a némileg meglepő választ Németh. Az ébresztő jellegű nevelőpofon pedig úgy tűnik, célt is ért: utána a Győr ellen már volt egy meg nem adott gólja, a 8. fordulóban, a Paks ellen pedig egy tizenötről eleresztett nagyszerű, technikailag is bravúros félfordulatos találattal már valóban lezárta hosszú rossz sorozatát – éppen a listavezető otthonában. 

A Puskás a látványos góllal egészen a 87. percig vezetett is, hogy aztán a végjátékban mégis elbukja mindhárom pontot. Hornyák Zsolt viszont a mérkőzés legnagyobb pozitívumaként egyértelműen Németh gólját és játékát emelte ki, aki ezután az Újpest elleni 0–0-s döntetlen során is csapata egyik legjobbja volt. Két jó meccs még nyilván nem a világ, de úgy tűnik, az irány végre jó: kezdjük újra azt a Németh Andrást látni, aki a bokatörése előtt volt?

„Igen, én is azt érzem magamon, hogy egyre jobban megy a játék. Jön a folyamatos meccsterhelés is, ami nagy segítség, a társak is egyre jobban megismernek a pályán, és én is őket. Most azt látom, minden a jó irányba megy végre. Mindenki tudja például, mennyire jó csapat a Paks, és hát egyébként is 

 – vallotta be a 22 éves támadó, aki a Bundesliga 2 és az NB I között a legnagyobb különbséget egyébként a futásmennyiségben érzi, nyilván előbbi javára: mint mondta, ott, Németországban mindenki 10-11 kilométer felett fut meccsenként. 

Előtte a házon belüli példa: Lukács Dániel!

És akad még egy dolog, ami optimizmussal töltheti el mind Némethet, mind a bajnokságot várakozáson alul kezdő, 9 forduló után csupán három győzelemmel és 12 lőtt góllal a 7. helyen álló Puskást. Ez pedig az, hogy egyre jobban kikristályosodik, Németh András és csatártársa, a válogatottba is üstökösként berobbanó Lukács Dániel kiválóan tud együtt játszani elöl, jól kiegészítve egymást.

„Az látszik, hogy az edzői stáb részéről nagy a bizalom, de egymás felé is az, csapaton belül. 

– így Németh, aki már gólpasszt is adott Lukácsnak, és akit persze meg is kérdeztünk társa válogatott berobbanásáról; elvégre a két éve még az NB II-ben futballozó, most pedig kulcsfontosságú világbajnoki selejtezőmeccseken brillírozó játékos követendő példának sem utolsó. – Örültem neki nagyon, Luki tényleg remek srác, és igen komoly történet az övé – annyit tudok neki üzenni, hogy csak így tovább! Azt pedig külön öröm volt látni, hogy milyen jól néztünk ki mindkét meccsen. Az örmények elleni egy kvázi muszáj-győzelem volt, szerencsére sikerült is hoznunk, a lisszaboni viszont egyértelműen egy aranypont, ezt a döntetlent szerintem bárki szó nélkül aláírta volna előzetesen.”

Adta magát a zárókérdés: követni a társ, Lukács Dániel példáját, és a régi Németh-formát visszaszerezve idővel a válogatottba is visszaküzdeni magát?

„Nem is kérdés. Most elsődlegesen a klubra és a focira fókuszálok: hétről hétre jobban érzem magam, és a teljesítményem is fokozatosan javul. 

Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás