A nagy lyoni menekülés: földrengés, szégyen, rakétakilövés

Ha valaki átaludta volna az elmúlt éveket, s most magához térve véletlenül rápillant a francia élvonalbeli labdarúgó-bajnokság, a Ligue 1 tabellájára, azt hihetné, tulajdonképpen semmi különös nem történt Csipkerózsika-álma alatt, hat forduló után minden „csak a szokásos”:

1. Paris Saint-Germain 15 pont,
2. Lyon 15,
3. Marseille 12,
4. Monaco 12.

Talán csak a Bordeaux-t hiányolhatná a nagy négyes környékéről – meg úgy az egész ligából… –, de erről később.

Merthogy a látvány roppant csalóka. A valóság tudniillik ezzel szemben az, hogy az Olympique Lyon hiába a francia klubfutball egyik legsikeresebb, legpatinásabb csapata – 2002 és 2008 között zsinórban hét bajnoki címet nyert, története során 22-szer szerepelt az európai kupaporondon, a Bajnokok Ligájában még 2020-ban is elődöntős volt –, s hiába tartja az új idényben egyelőre egyedüliként a lépést a legutóbb az Európa csúcsára is megérdemelten felérő „szuper-PSG-vel”, az Olympique esetében a nyáron még nagyon nem az volt a kérdés, hosszú idő után újra beszállhat-e a bajnoki versenyfutásba. Hanem konkrétan 

Olyannyira hajszál híja volt, hogy június végén már a kezdeti, ideiglenes kizárást véglegesítő ítélet is hivatalosan kimondatott, amikor a lyoniak rögtönzött pániküzemmódba kapcsoltak, és belekapaszkodtak az utolsó szalmaszálba, ami végül komoly diplomáciai sikert hozott számukra.

Adóssághalmozás Lyon-módra, klubhalmozás Textor-módra...

De miről is van szó pontosan? A 2022 óta a sokszor és sokat kifogásolt nemzetközi multisportklub-modellek egyikében működő Olympiqe idénre tetemes, félmilliárd eurót (540 millió) meghaladó adósságot halmozott fel – legfőképpen a klub többségi tulajdonrészét, 77,5%-át 2022 végén felvásárló John Textornak „köszönhetően” –, ezt pedig már nem nézte tétlenül az ítélethozó DNCG, vagyis a francia futballklubok pénzügyi felügyelő szervezete. 

A sportvállalata, az Eagle Football Holdings révén a brazil Botafogo, a belga RWDM Brussels, a már említett Lyon és az angol Crystal Palace tulajdonrészét is birtokló Textor például a Lyon majdnem-kizáratása mellett azt is elérte, hogy tavalyi történelmi idénye után a Palace se indulhasson el az Európa-ligában az UEFA tulajdonosi összeférhetetlenségre vonatkozó szabálya miatt – faramuci módon éppen azért, mert a Lyon bajnoki 6. helyével ugyancsak kvalifikálta magát a sorozatba, tehát így kvázi Textor egyik csapata ütötte el a másikat az azonos sorozatban való szerepléstől. 

Az emlékezetes ügynek annyiban magyar érintettsége is van, hogy dióhéjban ugyanezért zárta ki az UEFA a DAC-ot a Konferencia-ligából, míg az ETO-t engedte indulni: ebben az esetben Világi Oszkár közös tulajdonosi szerepvállalása volt az összeférhetetlenségi indok.  

Lyonban lemondott, Londonban eladott

A lényeg, hogy a francia pénzügyi bizottság figyelmeztetéseit illik komolyan venni, sok szervezettel ellentétben ugyanis a DCNG fenyegetőzései nem csupán üres fenyegetőzések. Pont nem érdekelte őket tavaly például, hogy egy másik ikonikus klub, a csődbe jutó Girondins Bordeaux valaha a francia foci legmeghatározóbb klubjai közé tartozott: 

 (De hasonlóképpen járt korábban az 1928-ban a Peugeot autógyár főnöke, a Jean-Pierre Peugeot alapította kétszeres bajnok Socheaux is, amely 2023-as visszasorolása óta a francia harmadosztályban senyved). 

A Lyon márpedig döbbenetesen közel került ahhoz, hogy kövesse őket. Végül az mentette meg a hétszeres bajnok klubot a másodosztálytól, hogy a kizárásról szóló június végi ítéletet követően még maradt egy esélyük a fellebbezésre, így aztán gyorsan eltávolították Textort az elnöki székből (a helyére papíron beültették a Lyon rendkívül sikeres, nyolcszoros BL-győztes női csapatának tulajdonosát, Michele Kangot), 

Innentől annyit tudtak tenni Lyonban, hogy beadták a fellebbezést, és reménykedtek, a bravúros zöld asztalos ügyintézés és jogászkodás meggyőzi a felügyelőszervet arról, hogy ezek már elegendő garanciák a pénzügyi fedezetre. Végül így lett: a Francia Labdarúgó Szövetség (FFF) azon az áron elfogadta a lyoni fellebbezést, hogy egyúttal maximalizálta a klub költségvetésében a 2025/26-os bértömegeket és transzferdíjakat is. 

Megúszták a szégyent, hogy aztán rakétaként lőjenek ki

Mindezen előzmények tükrében válik tehát még elképesztőbbé a Lyon bravúros repülőrajtja, s hogy jelenleg pontazonossággal állnak a világ egyik legjobb és leggazdagabb csapatával, az éllovas PSG-vel. Ráadásul a lyoniak nem csak a bajnokságban, de 

Az elmúlt években (volt, hogy a Textor-érában kieső helyen állt a Lyon, a játékosokkal a mezt is levetették a fenyegetőző ultrák), valamint a közelmúltban közösen átélt viszontagságok bizonyára extrán összekovácsolták a brigádot, emellett Paulo Fonseca vezetőedző nagyon összerakta a védelmet, miközben olyan nem várt meglepetésemberek is főszereplővé léptek elő, mint a 22 évesen a középpálya motorjaként és a csapat egyik legjobbjaként teljesítő Tyler Morton (akiben egyesek már a következő Steven Gerrardot látják.) 

A szakadék széléről visszatáncoló Lyon esete ezzel együtt újabb tanulság arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi szervezetek egyre komolyabban felveszik a kesztyűt a kesze-kusza szervezeti átfedésekkel, közös tulajdonosi körös és egyéb pénzügyi trükközésekkel. Még ha naivság volna is azt hinni, hogy például a FIFA vagy az UEFA ezt teljesen egyforma mércével teszi: ahogy arra nemrég Torghelle Sándor is burkoltan utalt nekünk egykori csapata, a Crystal Palace Konferencia-ligába visszasorolásával kapcsolatban, 

(Nyitókép: OLIVIER CHASSIGNOLE / AFP)