Loic Nego: „Különleges pillanat volt, hiszen nem Magyarországon születtem”

Loic Nego különleges pályát járt be, amióta 2011-ben elhagyta nevelőegyesületét, az FC Nantes-ot, hogy az AS Romához szerződjön. A Párizsban született játékos a Nantes akadémiáján nevelkedett, 15 éves korától tagja volt a francia korosztályos válogatottaknak, 2010-ben Európa-bajnok lett az U19-es csapattal, egy évvel később pedig elődöntőig jutott az U20-as világbajnokságon. Később megfordult a belga Standard Liège-ben is, majd 2013-ban az Újpesthez szerződött, ahol két időszakban is futballozott, mielőtt 2015-ben a Videotonhoz igazolt. Székesfehérváron klublegendává vált: bajnoki címeket, kupát és Szuperkupát is nyert, miközben a szurkolók egyik kedvencévé nőtte ki magát.

Loic Nego: a francia tehetségből lett magyar válogatott alapember

Nyolc év után magyar állampolgár lett, majd 2020 őszén bemutatkozott Marco Rossi válogatottjában. Az Izland elleni Európa-bajnoki pótselejtezőn szerezte első, és minden bizonnyal legemlékezetesebb gólját, amellyel életben tartotta a magyar továbbjutási reményeket — a 88. percben betalálva tette lehetővé, hogy Szoboszlai Dominik drámai góljával Magyarország kijusson a kontinensviadalra. 

„Nem ért teljesen váratlanul, mert hosszú folyamat volt. Már korábban mondták, hogy számítanak rám. De amikor jött az első hivatalos meghívó, nagyon boldog voltam. 

– idézte fel most a Csakfoci.hu által szemlézett Get French Football News interjúban.

A francia születésű futballista arról is beszélt, milyen érzés volt hazája ellen pályára lépni a piros-fehér-zöld mezben: „Hihetetlen. Rengeteg érzelem kavargott bennem. Sok évet éltem Magyarországon, de Franciaország a hazám. Arra emlékszem, hogy a félidőben nagyon elérzékenyültem. Nagyon szép emlék a számomra.”

„Nem volt nehéz (eljönni Magyarországról – szerk.), mert amikor ott játszottam, szabadidőmben mindig hazajöttem Franciaországba a családhoz. Amikor visszatértem, boldog voltam: nemcsak hazajöttem, hanem játszani is, és azt csinálni, amit szeretek” – mondta. Bár a Le Havre szerény költségvetéssel dolgozik, Nego csapata stabilan bennmaradt a Ligue 1-ben, miközben több tehetősebb együttes is kiesett.

A 34 éves szélső számára külön öröm, hogy végre megvalósíthatta régi álmát: „Mindig reméltem, hogy egyszer visszatérhetek, és játszhatok egy Ligue 1-csapatban. 

A jövőjéről egyelőre nem döntött – „idén mindent beleadok, a jövő majd eldől később” –, az edzősködést pedig kizártnak tartja: „Edző? Nem! Őszintén, az egy nagyon rossz szakma. Talán a legnehezebb munka a világon. Maximum másodedzőként tudnám elképzelni, de inkább harmadik számú segítőként!” – tette hozzá nevetve.

A francia-magyar védő jelenleg is alapember Le Havre-ban, ahol tapasztalatával és munkabírásával kulcsszerepet játszik a csapat stabil teljesítményében. Nego pályafutása igazi sikertörténet: a francia utánpótlásból a magyar válogatottságig, majd a Ligue 1-ig vezetett az útja – miközben Magyarországon maradt az egyik legnagyobb tisztelettel emlegetett légiós.

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt

Loic Nego gólja Izland ellen: