„Lehettünk volna elsők is, de szerencsére nem lettünk hetedikek. Apróságokon múlt, hogy nem sikerült megnyerni a negyedöntőt és az elődöntőt, de a döntőben is apró dolgok döntöttek.
Ilyen kicsi különbségek vannak, számítanak sajnos a hibák is, ugyanakkor én azt tanultam, hogy a legjobb sportdiplomácia az erős csapat. Az utolsó világversenyeken az látszik, hogy egyelőre e közül a hét csapat közül egyiknek sem sikerült annyira elhúznia a mezőnytől, hogy egyértelműen valóra tudja váltani az aranyérem esélyét. Egy kicsit rulett lett ez a verseny. Voltak olyan versenyek, ahol a javunkra dőltek el a dolgok – ilyen volt a fukuokai vb – aztán a dohai világbajnokságon meg a kárunkra, ott rosszul szerepeltünk – ez a hullámzás benne van. Ez pont jó jel volt, hiszen azt gondoltam, hogy akkor Párizsban majd jól fogunk szerepelni.
Csak hát az olimpia egészen más. Négyévente csak egyszer van, ez egy világesemény, nagyon nehéz kezelni, össze-vissza sikerül a csapatoknak – hol így, hol úgy.