„Megérdemlik” – sportközgazdász a Liu fivérek ügyéről a Mandinernek

A közelmúltban részletesen beszámoltunk olimpiai bajnokaink, kínai édesapától és magyar édesanyától származó Liu fivérek, Shaolin Sándor, és Shaoang országváltásáról.

A két rövidpályás gyorskorcsolyázó beírta magát a a magyar és az egyetemes sporttörténelembe, amikor a 2018-as phjongcshangi téli olimpián Knoch Viktorral és Burján Csabával együtt az 5000 méteres váltó tagjaként olimpiai bajnoki címet nyertek. Ez volt a téli olimpiák történetében az első magyar aranyérem. Négy évvel később, Pekingben ott folytatták, ahol abbahagyták: Sándor megnyerte az 1000 méter egyénit, de botrányos körülmények közt kizárták. A magyar szövetség hiába óvott, elvették tőle az aranyérmet. Némi vigaszt jelentett, hogy emiatt az eredetileg negyedik helyen beérkezett öccse, Shaonag végül bronzérmes lett. A váltó tagjaként mindketten nyertek még egy bronzot, Shaoang pedig egyéniben 500 méteren olimpiai bajnok lett. 

• A Liu fivérek edzője Csang Csing Lina 2022-ben távozott a magyar válogatottól, és Kínában folytatta. A két korcsolyázó nyáron követte, hogy vele készüljenek, majd novemberben kérelmezték a korcsolyaszövetségtől országváltásukat.
• Ezt követően egy ideig nem volt hivatalos, hogy mennek-e, és az sem, hogy hová, de mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy a célpont csak Kína lehet.
• A sportolókat a váltás miatt rengeteg támadás érte. Nem csak Magyarországon, hanem Kínában is.
• Egy ideig szó volt arról, hogy az országváltás miatt vissza kell fizetniük azt a pénzt, amelyet a szövetség éveken keresztül a versenyzésükre fordított. Ez több százmilliós összeget jelent. Végül azonban hosszas tárgyalásokat követően megegyeztek a felek, és a sportolók ingyen válthattak országot. 
• Márciusban megkapták a Kínai állampolgárságot, de ehhez – mivel kínai-magyar kettős állampolgárság nem létezik – magyar állampolgárságról le kellett mondaniuk. 
• Nem sokkal később el is kezdték a versenyzést, kis bukdácsolást követően pedig megnyerték első versenyeiket kínai színekben. A két sportoló ügyének végére úgy tűnik, pont került.

A sportközgazdász szerint a Liu testvérek megérdemlik, hogy elengedjük őket 

A történet pénzügyi hátteréről most az ismert sportközgazdászt, Dénes Ferencet kérdeztük. 

A szakember kiemelte, hogy a gyorskorcsolya, mint egyéni sportág financiális szempontból különbözik a legnépszerűbb csapatsportoktól, például a labdarúgástól. Itt ugyanis a sportoló kap ugyan fizetést a klubtól, amelynek színeiben versenyez, de mivel a legfőbb cél esetükben az olimpiai győzelem elérése, versenyzésük pénzügyi feltételeit a korcsolyaszövetség teremti meg. Ez az egyéni juttatások mellett a versenyeztetés, a felkészítés, az edzői díjak, a pályabérlések költségét jelenti, és elsősorban az olimpiai sikerek elérését célozza.

„Ilyen helyzetben természetes, hogy elszámolnak egymással a felek” – mondja Dénes Ferenc hangsúlyozva, hogy amint klubváltáskor, így országváltáskor is

A Liu testvérek ügyében itt százmilliós nagyságrendű összegről volt szó – mondta a szekember, hozzátéve, nem egyértelmű, hogy a szövetség és a klub milyen költségek megtérítésére tartott igényt. Ezeket az összegeket már kifizették, nem jövőbeni költést tervezett a szövetség kifizettetni. Dénes Ferenc szerint mindez azonban lényegtelen, hiszen a klub és a szövetség is elengedte ezeket az összegeket. A szakember úgy véli, hogy mind a magyar korcsolyaszövetség, mind a testvérek klubja, a Ferencváros korrekt módon járt el, amikor ingyen elengedte a versenyzőket.

„Ezt most nem közgazdászként, hanem a sok millió magyar ember egyikeként mondom. Ezek a versenyzők meghatározói a magyar sporttörténelemnek, részei voltak az első téli olimpián szerzett aranyérmünknek. 

– fogalmazott.

Mennyi pénzt kereshetnek a Liu testvérek Kínában?

Arra a kérdésünkre, hogy a magyar jövedelmükhöz viszonyítva mekkora lehet az amit a két korcsolyázó Kínában kap, Dénes Ferenc úgy válaszolt, hogy bár ez nem nyilvános, ha jól emlékszik, nagyjából

nyolc-tízszerese lehet az ottani jövedelmük.

De szerinte az igazi különbséget nem is a fizetés és a teljesítménybérek, hanem a reklámpiaci bevételek jelentik. Egyértelmű, hogy óriási különbség van egy tízmilliós, és egy másfél milliárd lakossal rendelkező ország reklámpiaca között. „A Liu testvérek jó kiállású fiatalemberek, ha megtalálják a helyüket a kínai reklámpiacion, ha csak egy kis szeletét is sikerül megszerezniük, az a szelet jóval nagyobb lesz, annál a szponzori támogatásból és egyéni márkaépítésből álló szeletnél, amit Magyarországon tudnának érvényesíteni” – fogalmaz a szakember. 

A magyar és a kínai reklámpiacon elérhető bevételek egyszerűen más nagyságrendet jelentenek. 

Erre minden esélyük meg is van, hiszen a két korcsolyázó főleg az olimpiai győzelem óta Kínában is népes rajongótáborral rendelkezik. Akkorával, amelybe már érdemes befektetni a hirdetőknek. 

Mi lesz a Liu fivérek az olimpiai járadékával?

A magyar sporttörvény értelmében az olimpiai érmet nyert sportolók 35. életévük betöltését követően életük végéig olimpiai járadékban részesülnek az államtól. Ez az olimpiai bajnokok esetében havi szinten a Központi Statisztikai Hivatal által számított előző évi országos bruttó nominál átlagkeresetnek megfelelő összeg, a második helyezést elért sportolók ennek hetven százalékát, a bronzérmesek pedig felét kapják. 2023-ban egy olimpiai bajnok bruttó havi 510 500 forint járadékban részesül. Mindez a Liu fivérek esetében azt jelenti, hogy az olimpiákon magyar színekben két arany– és két bronzérmet nyert Shaoang havonta bruttó 1 531 500, az egy arany– és egy bronzérmet szerzett Shaolin sándor pedig havi bruttó 765 750 forintot kapna. Azaz éves szinten közel bruttó 20 és 10 millió forintot. Mivel azonban a sportolók magyar állampolgársága megszűnt, jelenleg nem lennének jogosultak erre az összegre. 

Az egy másik kérdés, hogy mi lesz a sportolóval 35 éves korát követően – teszi hozzá Dénes Ferenc.

És itt jön a képbe az olimpiai járadék kérdése, amelyre jelen állás szerint a Liu testvérek nem jogosultak.

Ez azonban a sportközgazdász szerint változhat, hiszen amennyiben a sportolók ismét felvennék a magyar állampolgárságot, a törvény szerint visszanyernék a jogot, hogy olimpiai járadékban részesüljenek. „Tehát ha 35 éves korukban, sportpályafutásuk végeztével repatriálnak – amit nem lehet megtagadni tőlük, hiszen édesanyjuk magyar – újra megkapják ezt a pénzt” – mondja. 

Dénes Ferenc szerint a magyar állam nagyon bőkezűen bánik az olimpiai érmesekkel, és legitim vita tárgya az, hogy a törvény jelen állapotában mennyire megfelelő, ám

a Liu testvérek olimpiai arany és bronzérmeiket magyar állampolgárként, a magyar válogatott tagjaként érték el, akkor amikor ez a törvény hatályban volt,

így ha magyar állampolgárok lesznek, minden joguk meglesz ehhez a juttatáshoz. Tény, hogy mind az olimpiai jutalom, mint a járadék a múltbéli teljesítményért jár, amelyre való jogosultság elveszíthető – például, ha a jogosultat bűncselekményért elítélik – és vissza is nyerhető, amennyiben a jogosultságot kizáró tényező megszűnik.

Ez a jogi része a kérdésnek, ami nyilván megmozgathatja a törvényhozók fantáziáját – mondja Dénes Ferenc arra a kérdésünkre, hogy lehetséges-e, hogy az eset miatt a sportpolitikusokban felvetődik, hogy a sporttörvény e részének módosításával megakadályozzák, hogy a a sportolók ilyen esetben járadékhoz jussanak. Ez azonban a Liu testvéreket biztosan nem érinti.

De hozzáteszi, hogy a történetnek van egy társadalmi vetülete, számos morális szemponttal. „Ez egy összetett társadalmi kérdés, ami érdekes közéleti vita tárgyát képezi, legitim vélemény lehet az is, hogy ha valaki szerint az országváltás miatt nem érdemlik meg a sportolók, hogy esetleg visszakapják a juttatást, és az is, ha azzal érvelünk, hogy magyar színekben nyertek, ezért ez jár nekik.” – fogalmaz Dénes, aki szerint kulturált vitát kell folytatni, hiszen ez az egész arról szól, hogy „hogyan gondolkozunk magunkról, hogyan gondolkozunk a hőseinkről”.

Az egy másik kérdés, hogy mit gondolunk a törvényről, de a jelenlegi helyzetben megérdemlik” – teszi hozzá Dénes Ferenc.

A sport is munka – Mégis, miből él egy sportoló?

Szóba került az is, hogy mekkora szerepe lehetett a Liu testvérek országváltásában a pénznek. Többféle indoklást lehetett hallani, volt amelyik szerint sportszakmai érvek szóltak a döntés mellett, volt amely szerint kizárólag az edzőjük miatt váltottak a korcsolyázók, és egyéb vélemények is elhangzottak.

Sőt! Azt kell mondanom, hogy rendszerint az első és legfontosabb szempont, hogy »hol a lé«” – válaszol erre a közgazdász, aki úgy véli, ez alapvetően rendben is van. Hiszen – mint mondja – munkavállalóként ő is így döntene és ha a sportolóra munkavállalóként tekintünk, miért döntene másként. A sportoló is pénzből él, amiért keményen megdolgozik! – mondja.

Hozzátéve, hogy ehhez képest egyre komolyabb összegek jelennek meg a nemzeti válogatottaknál, nem csak a csapatsportban, hanem az egyéni sportágaknál is. Egy olimpiai aranyérem összességében százmilliós nagyságrendű nettó jövedelmet jelent ebben benne van a szövetség támogatása, a fizetés, az ösztöndíjak, az olimpiai jutalom és az életjáradék – mondja. 

„Kínában is hasonló lehet a helyzet. Az országnak nagyhatalomként a soft power erősítése miatt kiemelt fontosságú a sport. De, hogy a kínai állam, hogyan gondoskodik a visszavonult sportolókól, az nem ismert. Ez pedig lényeges kérdés. Azt sem tudni, hogy milyenek a felkészülési feltételek” – mondja Dénes Ferenc. 

Felvetésünkre, miszerint míg itt biztos helyük volt, a biztató kezdet ellenére egyáltalán nem biztos, hogy a Liu testvéreknek sikerül bekerülniük a kínai keretbe, és ott van a sérülés lehetősége is, úgy válaszol: „Természetesen mindezeket

De a Liu testvérek intelligens, felkészül emberek, van mögöttük egy csapat, nyilván végiggondolták mindezeket, és ezzel együtt döntöttek”.

Nyitókép: A Liu testvérek pekingi téli olimpiáról hazaérkezve, AFP/Kisbenedek Attila