Már megint Kína van nyeregben 

India a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságaként ambiciózus klímacélokat tűzött ki maga elé: 2030-ra az elektromos energia felét megújuló forrásokból kívánja előállítani, 2070-re pedig nettó nulla kibocsátást ígér. Ez az átállás azonban egyre inkább Kína jóindulatától függ, hiszen a hatalmas északi szomszéd szállítja a zöldfordulathoz szükséges technológiákat, sőt mivel India a zöldátálláshoz szükséges ásványokból is alig ural valamennyit, azokat is Ázsia vezető hatalma biztosítja számára. Egy két neves közgazdász által jegyzett indiai anyag épp e sérülékenységre világít rá, azaz a függés nem pusztán technológiai, hanem geológiai értelemben is fennáll, vagyis hosszabb távon sem könnyen enyhíthető. 

A paradoxon nyilvánvaló: miközben Újdelhi az elektromos járművek tömeges terjedését, a napelemparkok bővítését és az akkumulátorgyártási kapacitások fejlesztését szorgalmazza, gyakorlatilag teljes mértékben importra szorul nemcsak az említett kész zöldkomponensekből, mint a napelemek, az akkuk, az elektromos autók, a szélturbinák és a hálózati eszközök, de még olyan kritikus ásványokból is, mint a lítium, a kobalt és a nikkel. Az indiai Energiagazdasági és Pénzügyi Elemzési Intézet (IEEFA) számításai szerint 

Ellátási monopólium 

A problémát tovább súlyosbítja, hogy a globális ellátási lánc egyetlen szereplő, Kína kezében összpontosul. Peking birtokolja a világ igazolt, a zöldátálláshoz szükséges kritikusásvány-készleteinek 38 százalékát. A kitermelésnek mintegy kétharmadát adja, és a zöldgazdaság ásványainak finomítási értékláncát 85-90 százalékban kontrollálja. Ez a súlyos dominancia messze túlmutat a kereskedelmi befolyáson: olyan stratégiai fegyverré vált, amelyet Peking hajlandó is bevetni a geopolitikai céljai érdekében. Legutóbb áprilisban jelentett be exportkorlátozásokat, amelyek kiválóan illusztrálják, hogy az ásványfüggőség könnyen alapvető gazdasági, sőt biztonsági sebezhetőséggé alakulhat. 

Versengés vagy kényszerű kooperáció? 

India hivatalos retorikája egyértelműen a diverzifikációt hirdeti. A Modi-kormány egy 4 milliárd dolláros Nemzeti kritikus ásványi missziót indított, amelynek célja a hazai bányászat fellendítése, újrahasznosítási kapacitások kiépítése és alternatív beszállítói kapcsolatok kialakítása Ausztráliával, Kazahsztánnal és az Egyesült Államokkal. India részt vesz a Minerals Security Partnership kezdeményezésben, emellett a Quadrilateral Security Dialogue-ban (QUAD – India, USA, Japán és Ausztrália biztonsági együttműködése) is erősíti a koordinációját. 

A valóság azonban ennél pragmatikusabb: a diplomáciai feszültségek – a határ menti konfliktusok és a pakisztáni terrortámadások miatti újabb összecsapások – ellenére az augusztusi kínai–indiai külügyminiszteri találkozón Peking ígéretet tett India ritkaföldfém-szükségleteinek kielégítésére. Ez a gesztus azonban nem a jóindulat jele, hanem annak felismerése, hogy Kína számára is előnyös lehet India gazdasági pályán tartása, miközben megtartja felette a stratégiai befolyását. 

Az alternatív beszállítói hálózatok kiépítése, a hazai finomítói kapacitások fejlesztése és az újrahasznosítási ipar felgyorsítása évtizedekbe telhet. A haidarábádi Midwest Advanced Materials (MAM) ebben az évben kezdi meg nagy mennyiségben a neodímiummágnesek gyártását, de még messze van attól, hogy a hatalmas felvevőpiacot jelentő India valóban önállóvá váljon akárcsak e téren. (Az elektromos járművek motorjai, a szélturbinák generátorai, az okostelefonok, a laptopok vagy a katonai eszközök is használnak ilyen mágneseket.) 

Az indiai ingaállam mozgástere 

A világ legnépesebb országa helyzetének paradoxona abban rejlik, hogy a geopolitikai versengése Kínával egyre inkább kölcsönös gazdasági függőséggel párosul. Míg Újdelhi az amerikai és ausztrál szövetségesek felé fordul, technológiai és kereskedelmi téren továbbra is kínai szállítókhoz kötődik. Ez a helyzet pedig nem csupán India számára kockázatos: a világ számára is újraértelmezi az energiabiztonság fogalmát. 

Így például az Európai Unióból nézve különösen érdemes figyelemmel kísérni India szerepét mint az amerikai–kínai versengés óriási „ingaállamát”.  

Átalakuló globális erőviszonyok 

Ha pedig Újdelhi kénytelen szorosabbra fűzni a kapcsolatait Pekinggel, az nemcsak a QUAD-ot és az indiai-csendes-óceáni stratégiát gyengíti, hanem Európa számára is szűkíti a lehetőségeket egy kiegyensúlyozottabb, többpólusú világrend kialakítására. India zöldátállásának a sikere így messze túlmutat Újdelhi érdekein, és a globális erőviszonyok alakulásának alapvető kérdése lesz.  

Ugyanis a kőolaj és a földgáz mellett egyre fontosabb lesz a kritikus ásványok feletti ellenőrzés, hiszen a zöldátállás nem egyszerűen az energiaforrások átrendeződése, hanem egy új típusú geopolitikai sebezhetőség. India esetében ez azt jelenti, hogy a zöldátállás ára nemcsak beruházási összegekben, hanem stratégiai engedményekben is mérhető lesz. A nagy kérdés az, hogy miként lesz képes ezt a függőséget úgy kezelni, hogy közben nem veszélyezteti a hosszú távú szuverenitását és a gazdasági növekedését.  

 Kapcsolódó: 

     
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

Nyitókép: STR / AFP