Övék a napelem-világuralom, de még csavarnának rajta 

Kína óriási zöldkapacitásokat alakított ki az elmúlt években, ám a gazdaság és a zöldátállás lassulása, valamint a kereskedelmi feszültségek miatt stratégiai váltásra kényszerül: az Egy övezet, egy út (BRI) keretében a jövőben még nagyobb hangsúlyt helyez a zöldtechnológiák exportjára. Jó úton halad, mert egy friss anyag szerint a 2017-ben indított Zöld selyemút (GBRI) már mérhető eredményeket produkál. A 139 országot vizsgáló jelentés szerint a BRI-országok szén-dioxid-kibocsátása 5,9 százalékkal gyorsabban csökkent, mint a hasonló fejlettségű, de a programban részt nem vevőké.  

Eltérő hatások  

A GBRI hatékonysága azonban nem mindenütt egyforma. A legszembetűnőbb eredményeket az alacsony és a magas jövedelmű országokban érték el, míg a közepeseknél – ahol a növekedési célok gyakran felülírják a klímavédelmi szempontokat – statisztikailag nem igazolható ez a hatás. Ez a jelenség összhangban áll az úgynevezett környezeti Kuznets-görbével (EKC), amely szerint a fejlődés köztes szakaszában a gazdasági növekedés prioritást élvez. (Igaz, sok kutatás szerint ez csak korlátozott környezetben igaz, és az összefüggés nem általános érvényű.) A tanulmány rámutat: a jó kormányzás és a jogállamiság alapvető fontosságú, és ahol ezek erősek, ott a GBRI hatása jelentősen nagyobb. Ugyanakkor  

Négy csatorna 

A GBRI négy egymást erősítő mechanizmuson keresztül hat a partnerországokra. A zöldtechnológiai kereskedelem bővülése révén a megújulóenergia-hatékonysági megoldások gyorsabban terjednek. A digitális infrastruktúra és az IKT-szolgáltatások (beleértve a fintecheket) fejlesztése hatékonyabb ellenőrzést, visszakövetést és karbongazdálkodást tesz lehetővé. Az ipari modernizáció tisztább, magasabb hozzáadott értékű szektorok felé tolja el a gazdasági tevékenységet, míg az intézményi koordináció erősíti a zöldpénzügyi szabályozást és az elszámoltathatóságot. 

Kína különleges helyzete 

Peking különleges helyzetben van a globális zöldátállás felgyorsítása terén, mivel több mint 120 ország legnagyobb kereskedelmi partnereként, a világ vezető napelemgyártójaként és -exportőreként 2024-ben a globális napelemexport 70 százalékát adta (lásd az ábrán), valamint hatalmas piacot nyitott az alacsony jövedelmű gazdaságok előtt. Azaz megvan a hatóköre, az erőforrása és a technológiai tudása a zöldebb növekedés előmozdítására. 

Az ábra azt mutatja, hogyan változott Kína részesedése a világ fotovoltaikus (napelem) cellaexportból 2013 és 2024 között. A grafikon alapján a részesedése folyamatosan nőtt, a 2013-as kb. 30 százalékról 2024-re közel 70-ig emelkedett. (A növekedés 2021 után különösen felgyorsult.) Ez azt jelzi, hogy az ázsiai nagyhatalom mára vezető szerepet tölt be a globális napelem-technológia exportjában, illetve domináns beszállító a zöldenergia-átállás alapvető piacán. Forrás: United Nations Commodity Trade Statistics Database (az ENSZ hivatalos, globális kereskedelmi adatbázisa) 

Ezek a jövőbeli irányok 

A tanulmány három alapvető fontosságú területet említ az Egy övezet, egy út további zöldítéséhez. Először is a zöldtechnológiák kereskedelmének bővítését, hogy ezek a zöldmegoldások olcsóbbak és elérhetőbbek legyenek, másodszor a külföldi befektetések valódi zöldítését szigorú környezeti kritériumokkal és a meglévő szénintenzív eszközök utólagos korszerűsítésével, harmadszor a partnerországok kormányzási színvonalának és jogállamiságának erősítését, hogy a zöldvállalások végrehajtható és számonkérhető eredményekké váljanak. 

Magyar és EU-s vonatkozások 

Bár a zöldátállást gyorsítja az olcsó kínai technológia, az EU és Magyarország számára az ázsiai nagyhatalom zölddominanciája növekvő kihívást jelent. Miközben az európai zöldmegállapodás ambiciózus célokat tűz ki, a napelem-, szélturbina- és akkumulátorgyártásban erősödik a kínai szereplők technológiai és költségelőnye. Az unió az importvámok szigorításával és saját gyártókapacitások ösztönzésével próbálja csökkenteni a függőséget, ám valójában a zöldátállás jelenlegi üteme a kínai technológiák nélkül aligha tartható. 

Hazánknak ez kettős kihívást jelent: egyrészt kihasználhatja a kínai befektetéseket és technológiatranszfert (mint a szegedi BYD-gyár esetében), másrészt közép-európai régióként különösen kiszolgáltatott a „közepes jövedelmű országok csapdájának”, hiszen esetünkben a GBRI hatékonysága valamivel gyengébb. A magyar gazdaságstratégiának ezért egyensúlyra kell törekednie a kínai zöldtechnológiák befogadása és az EU-s függetlenségi törekvések között. 

Kapcsolódó: 

    
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

 Nyitókép: AFP