Kedves Puzsér úr – a többség nem kér a tényleges terrorbrigádok önkéntes szellemi csicskásaiból

Esküszöm, semmiféle fixáció nem fűz Puzsér Róberthez, de nem tehetek róla, hogy vannak olyan megnyilvánulásai, amelyek akkor is a kezembe erőltetik a billentyűzetet, amikor millió jobb dolgom lenne.

Ezt tette most azzal, hogy

miután a magyar kormány kitiltotta a triót az országból .

Puzsér szerint természetesen ez mindössze szólásszabadsági kérdés, amelyben a kormányfő – szintén természetesen – súlyosan blamálta magát, és sokadjára bizonyította be elvtelenségét, amiért merészelte nem hagyni szegény, sanyargatott sorsú zenész tehetségeknek, hogy elmondják a maguk álláspontját Izraellel kapcsolatban a Sziget Fesztiválon, illetve a magyar nyilvánosságban.

„A Kneecap tagjai gyűlölik a zsidó államot, amely jelenleg a Nyugat háborúját vívja a dzsihadizmussal, úgyhogy ezek az ír rapperek az én szememben a civilizációnk árulói – de ugyan miért ne árulhassák el szabadon azt a nyugati civilizációt, aminek éppen az az ereje, hogy minden ellene feltörő indulatnak csatornát ácsol, és magába integrál, hanglemezt ad ki, koncertet szervez neki, és pólót gyárt belőle, miközben a nyilvánosság feldolgozó erejével kifejleszti vele szemben a szellemi immunitás képességét?” – teszi fel egy levegővel eldarálva a költőinek szánt, meglehetősen álnaiv kérdést a publicista.

Ha pedig valaki nincs tisztában azzal, hogy kicsoda, micsoda a szóban forgó raptrió, és milyen eszközökkel fejezik ki az Izraellel szembeni nemtetszésüket, illetve tényleg csak ennyit művelnek-e a színpadon,

De aki veszi a fáradtságot, és mondjuk több szellemi energiát fektet a témakörbe annál, mint hogy keresztülfuttassa az agyán az „Orbán Viktor csinál valamit + Orbán Viktor rósz = Amit Orbán Viktor csinál, az rósz” megoldóképletet, az hamar rájöhet, hogy itt nem a szólásszabadság fennkölt eszméjének lábbal tiprásáról van szó.

Ahogy az sem igaz, hogy „nincs érdemleges különbség” Orbán Viktor és a Kneecap között. Puzsér Róbert állítja: „mindketten a szabadság ellenségei, a despotizmus huszadik századi szellemének érvényesítői, és még ostobák is, mert nem tanulták meg a történelemből, hogy amit üldöznek, azt érvényesülésre ítélik”.

Ha pusztán igazságtalannak vagy embertelennek tartanák a palesztinokkal szembeni zsidó fellépést és a gázai helyzetet, valóban lehetne indokolatlannak vagy túlzónak tekinteni az állami szintű kitiltást.

Azonban a Kneecap nem ezt teszi, nem ezt mondja. A Kneecap teljesen nyíltan, mindenféle irónia, úgynevezett művészet nélkül,

Használják a jelképeiket, koncertjeiken lengetik a zászlóikat, skandálva ünnepeltetik őket a közönséggel, a közösségi médiában népszerűsítik az agymosó propagandájukat és végső soron egyetértenek a céljaikkal.

Hiába próbálják a zenekar tagjai most, amikor bírósági eljárásokkal és jogi következményekkel néznek szembe, finomítani vagy egyenesen letagadni ezt, illetve eltüntetni ennek nyomait a közösségi oldalaikról,

(Azt most hagyjuk, hogy emellett előszeretettel terjesztenek szélsőbaloldali propagandát, illetve szólítanak fel a brit konzervatív politikusok meggyilkolására előadás közben, ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz.)

Ezek a terrorszervezetek pedig nem azt szeretnék, hogy Izrael másképp csináljon valamit, hanem azért küzdenek, emberalatti, elképesztően aljas és erőszakos módon, hogy

Az európai kultúra, politika és közvélemény többsége – legalábbis annak 2015 előtt is Európában tartózkodó része – ezekről a törekvésekről már elég régen eldöntötte és kimondta, hogy nem szeretne nekik teret adni, és nem élvezhetik a szólás-, illetve véleményszabadság jelentette védelmet.

Ezzel pedig semmiféle „érvényesülést” nem kockáztattak volna, ha tíz évvel ezelőtt a liberális német bűntudat nem tárja sarkig Európa kapuit, és nem importálja addig sosem látott mértékben a kontinensre ezt a konfliktust is.

„Remélem, hamarosan együtt tűnnek el a hazai politika lefolyójában, és még a magyarok rémálmaiban sem térnek vissza” – írod, kedves Róbert.

Köszönhetően a magyar miniszterelnöknek, aki átvágta a baloldal megmondóembereinek és a zenekart még nem nyíltan, de azért szőrmentén már mosdatgató médiájának mesterségesen kreált gordiuszi csomóját.

A magát előszeretettel szakmaivá, függetlenné és objektívvé fantáziáló liberális sajtó ugyanis a kitiltás óta nem is olyan burkolt kéjelgéssel számol be róla, hogy az ír terrorpromóterek Orbán Viktort gyalázzák a koncertjeiken, amit próbálnak belegyömöszölni az általuk vágyott „mocskos Fidesz summer” trendbe...

Tudjuk, tudjuk, a világ már egy nagy falu lett, amelyben mindannyian együtt várjuk, hogy végre véget érjen az a fránya történelem. De attól, hogy egy ír zenei formáció a magyar miniszterelnök miatt duzzog Lengyelországban, még senki sem fogja máshová húzni az ikszet egy év múlva a magyarországi választáson.

Ahogy azt sem gondolnám, hogy a többség – legyen akár jobb-, akár baloldali – magáévá képes, illetve szeretné tenni azt az O1G-görcsben fogant reflexet, hogy a magyar miniszterelnökkel és kormánnyal szemben még a tényleges terrorbrigádok önkéntes szellemi csicskásait is erkölcsi magaslatokba kell emelni.

Fotó: A Kneecap egyik tagja a Hezbollah egyik fő propagandakiadványát olvassa / Facebook