Puzsér Róbert szerint Orbán nagyon ambiciózus ember – na de ez mikor vált megbocsáthatatlan bűnné, pláne a politikában?

Puzsér Róbert nemrég ismét beleszállt Orbán Viktorba, azt kifogásolva, hogy a miniszterelnök „lángoló becsvágyát a kilencvenháromezer négyzetkilométerre kiterjedő szuverenitás nem elégítette ki”, és merészelt szerepet vállalni az európai, sőt, a világpolitikában.

A saját kávézójának éppen a lakók ellenében közterületet einstandoló megmondóember úgy látja, hogy „Orbán Viktor ott van, ahová mindig vágyott: nemzetközi figyelem középpontjában”. Valamiféle bűnlajstromként olvassa a fejére azt is, hogy „arca címlapokon virít, kijelentéseit és politikáját nemzetközi elemzők értelmezik, neve az Egyesült Államok legutóbbi elnökjelölti vitájában kétszer is elhangzott”.

Nos, kedves Róbert, lehet, hogy újat mondok ezzel, de

Egy jó kormányfő nem a saját országa elefántcsonttornyába zárva várja, hogy hová sodorják hazáját a nemzetközi viharok, esetleg mikor próbálja valaki külföldről rákényszeríteni az akaratát. (Tudjuk, a te legújabb választottadnak ennyi is megteszi, hiszen ő és a képviselői is olvasatlanul szavaznak meg mindent azon a kiváló kifizetőhelyen, ahová ő személyesen még kijárni sem annyira szeret. De a miniszterelnökség normál esetben nagyon nem így működik.)

Például, amikor 2015-ben Angela Merkel úgy döntött, hogy neki márpedig éppen csillapíthatatlan bűntudata van a második világháború miatt, ezért magára húzza a fél Közel-Keletet. A német kancellár a lehető legtermészetesebbnek vette, hogy a germán politikusok általa jellemzően alsóbbrendű csatlósállamoknak tekintett uniós tagországoknak – így hazánknak is – magukba kell injektálni néhány millió migránst.

az Európai Bizottság pedig egy szóval sem kérdezné, hogy mire költjük azokat. Sőt, valószínűleg a jogállamisági  kötözködésekkel sem ismerkedhettünk volna meg testközelből.

De Orbán Viktort nem hagyta nyugodni a vére: szinte erőszakkal követelte, hogy a Hitler-bajusz különböző verzióival viríthasson a nagy nyugati lapok címoldalain, nemzetközi elemzők nevezhessék napjában többször fasisztának, az amerikai demokrata diplomáciai gépezet pedig olyan kitüntető figyelemben részesítse, amit

Ha megkérdeznénk Orbán Viktort, hogy ilyen nemzetközi figyelemre vágyott-e, valószínűleg azt válaszolná, hogy nem. De ez egy vállalt küzdelem volt a részéről, nem valamiféle szeretem-nemszeretem PR-kampány.

És az olyannyira kifogásolt nemzetközi piedesztált épp ez a felhajtás ácsolta Orbán Viktor alá, kedves Róbert. Az általad a jogállamiság felkent bajnokainak tévképzelt politikusok nem állhatták meg, hogy Magyarország ne legyen napi téma az Európai Parlamentben,

Akire idővel elkezdtek tényezőként és szövetségesként tekinteni azok az erők, amelyek nem Európai Egyesült Államokban gondolkodnak, amelyek szintén nem nézik jó szemmel az Európai Bizottság túlhatalmát és amelyeknek szintén elegük van abból, hogy

Ha az egyébként saját hazájuk közéletéből parkolópályára állított politikusok nem Orbán Viktor és Magyarország ócsárolásával igyekeztek volna igazolni a saját létjogosultságukat, ma egészen máshogy festene az európai politika.

Jó eséllyel nem létezne a Patrióták Európáért EP-frakció, gyaníthatóan az Európai Bizottságnak sem kellene mindenféle jogi kiskapu után kutakodni, hogy megkerülje az elégedetlen tagországok jogos vétóit, de valószínűleg Donald Trump amerikai elnöknek sem Magyarországgal lenne a legpozitívabb diplomáciai kapcsolata a kontinensen.

Kedves Róbert, azzal a zavaros gondolatmenetet, hogy Orbán Viktor nem volt a saját súlycsoportjában az autoriter keleti vezetők sorában, ezért elbukott, de mégis róla szól a világpolitika, inkább hagyjuk.

Szerinted nyilvánvalóan nem, mivel úgy látod, hogy Orbán Viktor a népe jövőjét áldozta fel a nemzetközi szereplése érdekében. Most pedig „nagyságának tudatában áll a vár fokán, onnan néz le a magyarokra”.

de ha már egyszer ez a helyzet, akkor legalább csodálkozni nem kéne azon, hogy kedvére is van a nemzetközi szereplés. Amiben ráadásul sikeres, és amire ráadásul ennyi lehetőséget kap.

Mert valóban, a miniszterelnök tényleg a vár fokán áll, azonban azt elfelejted, kedves Róbert, hogy ez a vár ostrom alatt áll: azok a támadások, amelyek eddig is folyamatosan arra kényszerítették a kormányfőt, hogy ki-kicsapjon az erősségből, nem szűntek meg, inkább fokozódtak.

Foglalkozhatna Orbán Viktor többet Magyarország belügyeivel? Kétségtelenül. Valószínűleg ő maga is ezt szeretné tenni. De amíg Brüsszel is szinte kizárólag a mi belügyeinkkel van elfoglalva, amíg a pénzcsapok továbbra is zárva vannak, amíg tarthatatlan energiapolitikai és mezőgazdasági lépésekbe akarnak belehajszolni minket pusztán ideológiai indokokkal, addig talán megbocsátható, hogy nem minden figyelmét a hazai pálya köti le.

***

Fotó: ALAIN JOCARD / AFP