Akkor Puzsér Róbertnek ezennel vége van, elvtársak – ugye? Ugye...?

„Ha jobban belegondolok, van egy szint, ahova nem megy az ember” –

lám, a bohócfejecske-nyomogató párt újabb politikusáról derül ki, hogy irtózatosan zavarja a közbeszédben az, ha őt kritizálják. De ne bántsuk: aki azt számolgatja szorgosan, hogy hány százalékot is hoz nekik 50 kórház felújításának elmaradása, annak figyelmét simán elkerülheti, valahányszor a saját pártelnöke tisztességes újságírókat illet „aljas, mocskos senkik vagytok” szavakkal a színpadról, követőinek legnagyobb megelégedésére.

Viszont az EP-képviselő kedvéért nézzünk egy példát arra, hogy

Volt ugye a Vadhajtásokon anyák napján az a megkérdőjelezhetetlenül ordenáré és kontraproduktív cím, amely leprostituáltazta Magyar Péter szülőanyját – ami akkor is ordenáré és kontraproduktív, ha tudjuk: valamiféle vendégszöveg akart lenni, hiszen a különféle hangfelvételek szerint a Vadhajtásokhoz képest némileg befolyásosabb és más szinten mozogni vágyó

a Tisztelet, a Szabadság és a Szeretet nevében prédikálva, nem pedig őszintén vállalva már nevében is a vadhajtást. Magyar Péter tegyen így, őt minősíti a dolog; egy mégoly radikális jobboldali portál viszont legalább ne anyák napján adja a lovat a jobboldalt gyalázni vágyók alá.

Ugyanazon a vasárnapon a Vadhajtásokhoz képest bő ötször annyi követővel rendelkező és az igazikonzervatívok Magyar Hangjában rendszeresen publikáló Puzsér Róbert kitett egy mémet, amely manipulált fotósorozatban ábrázolja csókolózó homoszexuális párként Hont Andrást és Deák Dánielt.

„haha, most jól odapörköltem ezeknek azzal, hogy lejáratásképpen úgy állítom be őket, mintha a saját nemükhöz vonzódnának” – gondolhatta magában az alkotó.

Ha most beírjuk valamely internetes keresőbe egyrészt azt, hogy „Vadhajtások Magyar”, másrészt azt, hogy „Puzsér Hont”, és leszűkítjük a találatokat az elmúlt egy hétre,

„Magyar Péter édesanyját is gyalázza a Vadhajtások” (444), „Ennél már nincs lejjebb – írta Magyar Péter” (Telex; figyeljük meg, hogy megint nem magát a hírt hozza le a portál, hanem Magyar Péter reakcióját); „Anyák napján jutott el a kormánypropaganda odáig, hogy lekurvázza az ellenzék vezetőjének édesanyját” (Nyugat; szép összemosás, meg kell hagyni); „Alpári stílusban, káromkodva gyalázta Magyar Péter édesanyját egy szélsőjobboldali portál” (Magyar Hang); „Ha létezik tökéletesen kivitelezett öngól a politikában, ez az volt” (a Mandiner szemlerovata). Satöbbi.

„Betelt a pohár Hont Andrásnál: kihívta egy nyilvános vitára Puzsér Róbertet” (Mandiner); „Öt: tévéműsor, véleménycentrum, szellemi-lelki gyökértelenség” (Puzsér Róbert publicisztikája a Magyar Hangban, még a mém előttről).

Persze, persze, lehet mondani, hogy a Vadhajtások címe egy politikust érint, Puzsér Róbert mémje pedig „csak” két közéleti szereplőt (és az ő családjukat); ez azonban azt jelentené, hogy az ordenáré megnyilatkozások kizárólag politikussal (sőt: egy bizonyos politikussal) szemben elítélendők. Hogy a közbeszéd romlása, a vitakultúra kocsmai szint alá süllyedése és úgy általában a vállalhatatlan megnyilvánulások ellen akkor kell fellépni, ha ez a fellépés esetlegesen a kormányváltást segítheti;

És valóban ezt látjuk: amennyiben egy nagyhangú ellenzéki újságíró-műsorvezető követ el ilyesmit más újságírókkal és véleményvezérekkel szemben, az bagatell. Nincs hírértéke. Nem szól oda a Magyar Hang Puzsér Róbertnek, hogy te, Robi, ez nettó homofóbia, szedd már le azt a posztot, mert ránkég – nem szól oda, mert a jelek szerint nem ég rájuk. Ha a nevében is Vadhajtások kirak egy bántó címet, az az előugró nempropagandisták és kérlelhetetlen jogvédők szerint legott az összes nem ellenzéki újságírót és publicistát minősíti,

– ha azonban a Magyar Hang publicistája gyárt le gondosan egy homofób, lejárató jellegű, személyeskedő mémet, síri a csend. Az állítólagos kormánypárti propagandistáknak eszükbe nem jut öles betűkkel hirdetni, hogy tessék, ilyenek a Magyar Hang újságírói mind egy szálig, ez a Magyar Péter-i értelemben vett igazikonzervativizmus, nesztek, ez az ellenzéki értelmiség. Nem, a kollektív bűnösség elvét már megint csak a tisztelet és szabadság legnagyobb rajongói alkalmazzák.

Magukat fölöslegesnek érző momentumos politikusok oldalain sincs nyoma legalább egy ismeretterjesztő jellegű észrevételnek a puzséri „poén” kapcsán, ezért kénytelen vagyok én feltenni a kérdést, hogy mi károsabb vajon a szexuális kisebbségek tagjaira nézve: ha nem az Andrássy úton tartják évente egyszer a kommersz Pride-ot,

és lejárató mémet alapozhatnak arra, hogy két férfi ölelkezik, anélkül, hogy felhorkanna legalább a liberális értelmiség?

A TISZA-vezér úgy reagált a Vadhajtások cikkére, hogy „Vajon milyen lelke lehet ezeknek az embereknek, akiknek sem a karácsony, sem az anyák napja, sem civil emberek magánélete nem szent” –

Ha valaki Magyar Péter kezébe montázsol ukrán zászlót, már kapja is a fenyegetést, hogy a szabadság totális kiáradása esetén egy ilyen posztért mérlegelés nélkül menne a kóterbe (pedig a veséjét is leverhetnék); egy-egy Tisza-kritikus családapa homoszexuálisnak való beállítása ellenben szóra sem érdemes kis szurkapiszka.

ócska lakájpropagandista tempó; ha tiszás ábrándozik mások megkínzásáról és kivégzéséről, az elszigetelt eset, amelyet csak a kormánypropaganda hangosít fel, és egyébként is, semmi bizonyíték nincs arra, hogy nem aljas provokációról van szó – ha azonban a nevében is Vadhajtások portálon egy (1) fő ízléstelenül próbál ironizálni, már tele is az online tér azzal, hogy ez „a” jobboldali újságírás, ezek „a keresztény, konzervatív értékek”.

„Vajon el lehet-e hinni akár csak egyetlen szavát is azoknak, akik minden nap a békéről papolnak és eközben azon munkálkodnak, hogy magyart a magyarral összeugrasszanak és hogy félelembe taszítsák a honfitársaikat?” –

Aki a politikai ellenfelei esetében készségszinten alkalmazza a kollektív bűnösség elvét, az egyszerű szavak mágiájával élve, a szeretet, a tisztelet és szabadság nevében ítélve el ártatlan tömegeket egy magát eleve vadhajtásnak nevező vadhajtás miatt is, miközben a „minél rosszabb, annál jobb” elvre építi mozgalmát, az vagy náci vagy bolsevik hajlamú, vagy esetleg egyszerre mindkettő.

Aki nem hiszi, érettségizzen le újra történelemből.

***

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)