Barabás úr azt kéri, mutassunk rá, melyik plakátjával van problémánk – hát akkor „mutatjuk”, úgymond

Másfél nap után a szervezők összepakolták a háromnaposra tervezett budapesti „egyházügyi” plakátkiállítás maradékát és eltakarították – besült a projekt a fővárosban, úgy tűnik. Ilyenkor kell azonban az üres káröröm helyett irgalmasnak lenni és ismereteket terjeszteni; hátha legközelebb nem szalad bele a párbeszédes egy újabb kínos kudarcba.

„Mutassanak rá, hogy melyik állításunkkal van problémájuk” – kérte a főszervező;

Egy. „A katolikus egyház véleménye a családról annyiban mérvadó, amennyiben az ateistáké a hitről – semennyire”, mert tudniillik a római katolikus papok nem házasodhatnak.

Ez már rögtön zseniális szöveg, hiszen azt sugallja: Barabás Richárdék jobban tennék, ha nem nyilatkoznának meg hit és vallás kérdésében, mivel ők maguk nem gyakorolják azokat. Tehát hogy

Ez a része stimmelhet is.

Ugyanakkor persze a hasonlat meglehetősen béna: nem rémlik, hogy papok és szerzetesek bármikor is plakátkampányt szerveztek volna a családtámogatások ellen, és elavultnak nevezték volna az egész intézményt. Az ateisták ráadásul per definitionem nem hisznek, sok esetben nincsenek is megkeresztelve – ezzel szemben a papok családba születtek, rendszerint papként is vannak szüleik, testvéreik, unokahúgaik/-öccseik és keresztgyerekeik;

vagy a magyar népesség azon egyharmadának, amely soha nem élt házasságban.

De persze játszhatjuk azt, hogy mindenki kizárólag abban a témában mondhatja el véleményét, amivel kapcsolatban adott időpillanatban állapotát tekintve közvetlen személyes tapasztalatokkal bír; ebben az esetben viszont ne mehessen dietetikusnak normál BMI indexszel rendelkező egészséges,

és Isten ments, hogy társasházi perekben ingyenes jogi tanácsadást biztosítson olyan ügyvéd, aki családi házban él.

Kettő. „Ne engedjétek hozzájuk a kisgyermekeket”, merthogy a számtalan tisztességes pap mellett léteznek szégyentelen, perverz bűnözők is.

– Barabás Richárd mit szólna, ha nem egy mosolygó pap képe illusztrálná ezt a szöveget, hanem egy mosolygó LMBTQ-személyé? Saját kerületében nemrég egy óvodában kaptak el pedofilt – ez tán azt jelenti, hogy általában véve nem javasolt óvodába engedni a kicsiket? A sport területén most épp egy skót futballklubnál történt visszaélések ügyében zajlik eljárás –

A párbeszédes politikus emlegeti, hogy a katolikus papok 2 százaléka lehet érintett szexuális visszaélések ügyében; eközben különböző nemzetközi felmérések szerint

Működik már minden egyesületnél gyermekvédelmi bejelentőrendszer, mint a katolikus egyházban?

Miközben az is tény, hogy tanulmányok egész sora tárt már fel szoros összefüggést a fiatalok körében a spirituális egészség és a mentális jóllét között: Jonathan Haidt ateista szociálpszichológus kutatásai szerint például az okostelefon is kevésbé árt a vallásos (és konzervatív) családban élő gyerekeknek; körükben kifejezetten ritkábbak a mentális zavarok – ráadásul a szerző rámutat, hogy ellenkező esetben egyfajta ördögi körről van szó:

Aki tehát a kollektív bűnösség elvét alkalmazva, az egyház ellen hangolva arra buzdít, hogy tartsuk távol a kicsiket minden egyházi rítustól, közösségtől és keretrendszertől, és ezáltal minden transzcendenstől, az az olcsó politikai hangulatkeltés kedvéért potenciálisan gyerekeket foszt meg egy kulcsfontosságú védőfaktortól.

Eleve fura logikailag, amikor valaki Ferenc pápát, Krisztus földi helytartóját idézi „morális iránytűként”, az ő egyik mondatával igyekezvén valamiképpen alátámasztani egyházellenes hergelésének létjogosultságát –

Ha a Megváltó azt mondta, engedjük hozzá a gyerekeket, egy párbeszédes politikus viszont ennek ellenkezőjére szólít fel, vajon kire érdemesebb hallgatnunk?

Három. A katolikusoknál „tilalom alatt állnak a fogamzásgátló tabletták”, ami a vonatkozó plakát szerint szoros összefüggésben áll azzal, hogy az iskolákban nem tarthat bárki felvilágosítást.

Kedvelt vád ez, csakhogy

A tablettához nyúlók közül a katolikus egyház még senkit nem égetett el máglyán; sőt, az ilyen készítményekkel élők körében eredendően nagyobb gyakorisággal előforduló trombózis és daganatos betegségek sem Isten büntetései. Valójában az egyház a nők egészsége szempontjából legbiztonságosabb, ráadásul a lehető legzöldebb és legolcsóbb, párkapcsolati és testtudatosságon alapuló, a férfitől is erőfeszítést igénylő, ugyanakkor hatékony természetes családtervezési módszerek felé igyekszik irányítani azokat, akikben megvan erre a nyitottság –

Az úgy béna, ha a zöldek egyik nap elavult középkori megoldásnak minősítik a hormonmentes, teljesen bio születésszabályozást, másnap pedig amiatt sóhajtoznak, hogy a vízi ökoszisztémába kerülő ösztrogéntől pusztul a halállomány.

Négy. „Add meg Orbánnak, ami Orbáné” – „a választások előtt világos, kire kell a papoknak buzdítaniuk”.

Egészen abszurd az az évek óta zajló meddő vita, amelyben templomba nem járó emberek magyarázzák, mennyire ömlik a szószékekről a pártpropaganda; amikor pedig az akár naponta templomba járók és tucatnyi különböző pap miséin résztvevők rákérdeznek, hogy hol, mert ők valahogy soha nem futnak bele ilyenbe, érkezik évről évre ugyanaz a három-négy link, hogy tessék, nézzétek: az a (ma már egyébként felfüggesztett) pap is mit mondott egyszer egy mise utáni beszélgetésen.

Nem voltam rest, és összeszámoltam a miserend.hu oldalon, vajon

– ismétlem, csak a fővárosban. 52 hét alatt az bő húszezer, és akkor a hét többi napját és az ünnepeket nem is néztük. Nem fura, hogy évekre visszamenőleg ebből a sokaságból mindössze annyi politizálást sikerül előrángatni, amennyit? Ettől függetlenül mindenkit csak buzdítanék, hogy ne higgye el nekem bemondásra, hanem

Azt pedig kifejezetten köszönjük a párbeszédes politikusnak, hogy akciójával újabb alkalmat adott a tiszás főfarizeus lelepleződésére: míg a II. kerület (szintén egyházi iskolában végzett és a szociális érzékenységét onnan eredeztető) exszoci polgármestere beszólt Barabás Richárdnak a Széll Kálmán téri plakátkiállítás miatt, a XII. kerület önjelölt tiszás országgyűlési képviselőjelölt-jelöltje semmiféle kommentálnivalót nem talált a kerületét érintő performaszban.

így nem jutott ideje arra, hogy a kollektív bűnösséget sugalló plakátokkal szemben kiálljon kiváló extanárai és alma matere mellett. Hadd ne csodálkozzunk, ha egy hívő keresztény választópolgár ezek után se rohan, hogy feltétlenül rá szavazzon.

***

(Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd)