Kutyaszorítóban. Néhány gondolat a mocskos fideszezésről és a könnyűzenéről

„Az állításom tehát az, hogy ami a mocskos fideszezést illeti, lényegében nincs itt különösebb látnivaló. Ezzel összefüggésben azt is gondolom, hogy az ezzel összefüggő mindenféle túlfeszült intézményi reakció felesleges és kontraproduktív. A legrosszabb esetben ez úgy tud kinézni – és bizony úgy is néz ki –, mint a Kádár-rendszer egynémely kulturális korifeusának a korabeli fellépése. Egy akármilyen fennálló rendszer csak rosszul, de inkább nevetségesen jöhet ki egy efféle pengeváltásból, ezt érdemes nem elfelejteni. A fesztiválokon vagy a klubokban Mocskos Fideszt skandáló ifjúságból és a kormányellenes szólamokat hangoztató zenészekből nem lesz Fidesz-szavazó, vagy a NER lelkes híve, még akkor sem, ha a kormányzat és az ahhoz közel álló sajtó és megmondóemberek reggelig toporzékolnak. Az Orbán-rendszer különben is úgy mozog a kultúra területén, mint elefánt a porcelánboltban, és igaz ez erre az esetre is. Ráadásul ezek a fiatalok teljesen legitim módon adnak hangot az érzéseiknek. Amik – mármint ezek az érzések, és hozzájuk tartozó megnyilvánulások – olyanok, amilyenek. Nagykamaszok, fiatal felnőttek érzületei és azok kifejeződései, néhol homályosak, néhol nem egészen világosak.

Megint más kérdés, hogy az ellenzéki sajtó nagy kedvvel instrumentalizálja ezeket a megnyilvánulásokat.

És ez még akkor is így van, ha egyébként igaza van Ceglédi Zoltánnak abban, hogy »nem a mélyszegény szegregátumokból zúg a mocskos Fidesz, pedig több okuk lenne rá«. Sőt, még akkor is, ha hozzátesszük, a sok esetben elviselhetetlen diktatúráról éneklő zenekarok, előadók dalait 2010 után azért játszotta-játszogatta a Petőfi Rádió, az állami kulturális pénzek visszaosztásából pedig jól dokumentált módon részesültek – nem kevesen, nem keveset. Félreértés ne essék, ezeket a visszaosztható javakat az állampolgárok politikai elkötelezettségre tekintet nélkül rakták a közkasszába, többek közt a Nemzeti Kulturális Alapba. Nem kegy onnan, abból részesülni. Ugyanakkor azt is érdemes leszögezni: vagy mocskos, keleties diktatúra van, vagy – egyébként, azt gondolom, kifejezetten méltányosan, szakmai módon – kiosztott támogatási pénzek, megnyilvánulási lehetőségek, klubkoncertek, fesztiválok. A kettő egyszerre nem tud lenni.”

Nyitókép forrása: MTI/Bodnár Boglárka

***