Botrány: Ferenc pápa halála után néhány nappal vallásgyalázó plakátokkal kampányolnak Karácsonyék

A melegségét nyíltan felvállaló Barabás Richárd, a Párbeszéd-ZÖLDEK frakcióvezetője kijelentette: „a magyar emberek nem vallásosak”.

Nagyon komoly tanítást kaptunk az 1 százalékos parlamenti párt politikusától. Nagyon komoly tanítást.
Van valami megkapó abban, amikor húsvét hetében egy Barabás nevű ember indít roadshow-t az egyházak ellen, egy közvélemény-kutatás tendenciózusan kiválogatott adataira hivatkozva. „Az emberek harmada szerint a vallás kifejezetten káros” – mondja Barabás;
egész jó az arány ahhoz képest, hogy nagypénteken gyakorlatilag a tömeg egésze Krisztus megfeszítését szorgalmazta.
Ezt is ajánljuk a témában
A melegségét nyíltan felvállaló Barabás Richárd, a Párbeszéd-ZÖLDEK frakcióvezetője kijelentette: „a magyar emberek nem vallásosak”.
A választópolgárok 99 százaléka szerint alkalmatlan és/vagy vállalhatatlan (és mégis hatfős parlamenti frakciónak és ezzel arányos állami támogatásnak örvendő) „Párbeszéd” politikusa nyilvánvalóan
a 2023-as világszintű Ipsos-felmérésre hivatkozik,
amelyben egyébként a magyarok jóval átlag alatti arányban értettek egyet azzal az állítással, hogy a vallás több kárt okoz a világban, mint amennyi jó származik belőle (2017-ben még a magyarok bő fele vélte így, 2023-ban már csak 37 százalék; a vizsgált uniós országok közül messze ez a legalacsonyabb érték – Svédországban tízből heten értettek egyet az állítással).
Szintén méretes csúsztatás az, hogy „nemzetközi összehasonlításban nálunk a legalacsonyabb azoknak az aránya, akiknek fontos a vallási identitásuk”. Valójában az állítás úgy szólt, hogy „a vallásom határoz meg engem mint személyt” – ezzel valóban a magyarok értettek egyet a legkisebb arányban (15 százalék), ebből azonban logikailag nemigen következik, hogy mások számára abszolút nem fontos az identitásuknak ez a része.
Egy budai katolikus orvos-családanya se igen fogja azt mondani, hogy őt egészében a budaisága határozza meg, miközben nyilvánvalóan nem elhanyagolható elemét képezi ez az identitásának.
Csodálatos továbbá, hogy miközben a hollandok egyharmada szentül állítja, hogy őt a vallása határozza meg, csupán egynegyedük imádkozik otthon legalább havonta egyszer, és 22 százalékuk hisz a Biblia (vagy más szent könyv) szerinti Istenben. Elég komoly katyvasz lehet annak a fejében, aki szerint őt a vallása definiálja, miközben de facto nem hisz.
Mintha azt mondanám, hogy személyem meghatározója a veganizmus, húst pedig hetente hatszor eszem.
Akkor már koherensebbnek tűnik a magyar, aki legalább elismeri, hogy hite nem olyan erős, hogy teljességében meghatározná a személyiségét.
További érdekesség, hogy ugyanezen Ipsos-kutatásban a megkérdezett magyarok 58 százaléka mondta magát kereszténynek –
azaz továbbra is a többség, csak Barabás úr szelektíven olvas.
A vizsgált európai országok közül csak a lengyelek és az olaszok végeztek előttünk; Svédország például az Ipsos szerint 37 százaléknyi keresztényt tud felmutatni.
Van ráadásul egy másik, frissebb adatsor is, a Pew Research Center kutatása: aszerint a magyarok közel háromnegyede véli úgy, hogy a vallás többnyire segíti a társadalmat, és hogy előmozdítja a toleranciát – a vizsgált európai országok közül itt a legjobb az arány (Svédországban mindössze 42, illetve 27 százalék, de például Lengyelországban is csak 62, illetve 53 százalék értett egyet ezekkel az állításokkal). Magyarországon csupán 21 százalék tartja társadalmi szempontból ártalmasnak a vallásokat – Nyugat-Európában
(köztük Németországban, ahol az egyházak most épp egy nagypénteki belberlini körmeneten tematizálták a ghánai queerek, az afgán nők és az éghajlatváltozás problémáját)
45-55 százalék gondolja őket károsnak.
De kapaszkodjon meg Barabás Richárd: a Pew Research Center felmérésében azt is megkérdezték, mennyire fontos, hogy az ország vezetője kiálljon az emberek vallási meggyőződéséért – erre pedig Magyarországon nem kevesebb mint 62 százalék válaszolta azt, hogy valamennyire vagy nagyon fontos. Ez nagyjából az izraeli aránynak és a világátlagnak felel meg.
Ettől még nem muszáj hinni a felmérésnek – akkor viszont az Ipsos hasonlóan reprezentatív kutatása sem lehet jogalap.
Igaz, a közvélemény-kutatásra való hivatkozás mellett további „érveket” is felhoz a Párbeszéd XI. kerületi politikusa, a Széll Kálmán térre kitett plakátjait indokolandó (mert Barabás Richárd valamiért kínosan ügyel arra, hogy sose a saját választókörzetében rúgjon az egyházakba, és ne a saját kerületének valamely templomára javasoljon LMBTQ-díszkivilágítást). „Képmutatás, korrupció, pedofília mindenütt” – mondja a politikus, kommentben fűzve hozzá, hogy ilyen morális bűnök után „egy civil szervezet talán felszámolásra, egy kormány leváltásra kerülne”.
Először is, udvariasan szeretném kérni a „mindenütt” kifejezés pontosabb definiálását. A legutóbbi népszámláláson a nem kötelezően megválaszolandó kérdésnél négymillióan jelölték be, hogy katolikusok, reformátusok vagy evangélikusok.
Ebből a sokaságból Barabás Richárd tudomása szerint hány százalék a pedofil és hányan korruptak? És hányan élnek szép csöndben feddhetetlen életet?
Ebben az Insta-világban kétségkívül béna, hogy a valamirevaló keresztények úgy adakoznak és úgy segítenek, hogy nemhogy nem kürtöltetnek maguk előtt, de még a jobb kezük se tudja, hogy mit csinál a bal (barabási megfogalmazásban: „középkori válaszokat kínálnak a modern világ kérdéseire”) – marketingszempontból valóban kedvezőbb lenne, ha például
P. atya szelfik kíséretében kiposztolná, mikor melyik rászoruló cigánynak adta oda egyhavi pénzét
vagy melyik haldoklóra vagy kétségbeesettre áldozta a napi egyetlen szabad félóráját. Így, hogy természetesen eszébe se jut az efféle magamutogatás, csakúgy, mint I., G., Á., I., A. és a többi atyának vagy A., L., J. és a többi nővérnek se (hiszen keresztények, nem pedig képmutató farizeusok), a Barabások elől óhatatlanul rejtve marad ez a világ.
Nem is bűn az ilyen szintű tájékozatlanság – de hogy nem tesz alkalmassá sommás megállapítások megfogalmazására, az is bizonyos.
Külön érdekes az a felvetés, hogy hasonló „morális bűnök” esetén más szervezeteket már felszámoltak volna. Ha véletlenül kiderülne, hogy az uniós társjogalkotóként működő 720 fős Európai Parlament tagjainak akár egynegyede is érintett bűncselekményekben vagy visszaélésekben, a bosszúpornótól kezdve az Eva Kailikig, akkor vajon Barabás Richárd kiállna és követelné, hogy
ne merészeljen ez a banda hatásköröket vindikálni magának, újabb és újabb állásfoglalásokban bírálni másokat, egyre több uniós adófizetői pénzt emésztve fel évről évre?
Ugye, hogy nem állna ki, hanem legjobb esetben is azt mondaná, hogy igen, tény, hogy akadnak ott vállalhatatlan figurák, az ördög nem alszik, de maga az intézmény, maga az elgondolás, maguk az értékek, maga a bázis üdvös, hasznos, sőt, pótolhatatlan? Ahogyan tavaly, amikor újbudai alpolgármestersége idején kiderült, hogy egy önkormányzati óvodában pedofil fajtalankodott, természetesen fel sem merült, hogy ő, Barabás Richárd vagy bármely más önkormányzati képviselő vagy dolgozó pedofil lenne és „mindenütt” csak a pedofília tombolna.
Naná, hogy nem merült fel, hiszen szó nincs erről.
Akkor viszont mi végre támad most a politikus komplett egyházakat, miközben maga Jézus Krisztus figyelmeztette előre az általa(!) a világba kiküldött tanítványokat (köztük a nagypéntekre virradó éjjel személyesen is megbotló, és mégis kősziklának minősített Pétert): „lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak”? Ha a szabad akarat miatt még a második isteni személy számára is lehetetlen, hogy kiiktassa a vérlázító bűnöket,
akkor kinek képzeli magát Barabás, amikor képmutatásmentességet vár el egy bűnös emberekből álló egyháztól?
A Párbeszéd–Zöldek politikusa mellesleg az előző ciklusban több mint négyszáz alkalommal taxizgatott haza Újbudán az önkormányzat pénzéből, a további bő hatszáz egyéb (zömében magánjellegű) önkormányzati taxihasználata mellett – spongyát rá, ha megbánta és azóta nem tesz ilyet, de azért ha én lennék a folyamatosan más pártok hátán pozíciókba jutó Zöldek politikusa, eggyel halkabban kiabálnék vérlázító képmutatást és érdemtelen élősködést.
***
Ezt is ajánljuk a témában
A HVG cikkéből kiderül: egy Valenciában élő megkérdezettel előfordult, hogy egy idős néni „előreengedte a boltban, amikor csak kevés dolgot vásárolt”. Nem semmi! Francesca Rivafinoli írása.
Nyitókép: Facebook/Barabás Richárd
Ezt is ajánljuk a témában
Miért van kiemelt jelentősége Jézus keresztfán kimondott szavainak? Mi ad(hat)ja „a szenvedés értékét”? Tényleg túlságosan „búskomor” a katolikus egyház? A Sursum Kiadó vezetőjét kérdeztük.
Ezt is ajánljuk a témában
A nagyböjt az elcsendesedés, az elmélyülés és az ima ideje, amikor különösen fontos, hogy lelkünket Isten felé fordítsuk. (Nagyböjti sorozatunk II. része.) Jeges Mirjam kármelita nővér írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Az erények modern és posztmodern karneváljára nem „hívták meg” az alázatot. Hogy miért? Mert ezen a részeg mulatságon csak a gőg által megrontott erények vehetnek részt. (Nagyböjti sorozatunk IV. része.) Czopf Áron esszéje.