Na jó: tegyünk tisztába néhány fogalmat a Kneecap kitiltása kapcsán!

Ha nem is teljesen derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy a magyar állam kitiltja területéről a tömeggyilkos terrorista szervezeteket éltető Kneecap zenekart, mégis nagy vihart kavart a döntés, és természetesen

Elsősorban a Sziget Fesztivál sajtóosztálya, illetve az ügybe ímmel-ámmal beleálló mainstream sajtó végzi a kavarást a fogalmak körül, céljuk nyilván az, hogy bizonyos felkapott kifejezésekkel, buzzwordokkel összezavarják az olvasókat, és úgy állítsák be a Kneecapet, mint egy diktatórikus kormány áldozatát.

arról nem is beszélve, mennyire visszás, amikor valaki ezen súlyos milliókat keres (gondolok itt a szervezőkre).

Az, hogy ennek jogi következményei vannak, senki számára nem lehet különösebben meglepő. A Kneecaphez hasonló performanszt nyújtó, izraeli katonák megölésére biztató Bob Vylan művész úrnak például az amerikai vízumát vonták vissza.

Az állam jobb helyeken fellép a terrorizmust támogató egyénekkel szemben, a jövőben ebből valószínűleg többet fogunk látni, mint kevesebbet. Azok, akik a szólásszabadság álcája mögé bújva uszítanak terrorszervezetek mellett, jobb ha ezt megszokják.

Az érvényes magyar törvények szerint például senki sem mehet be egy plázába és kiabálhatja azt, hogy „tűz van”. Ez ugyanis bűncselekmény. Hasonlóan: nyíltan támogatni egy terrorszervezetet azért tilos, mert az emberek egy része ne adj' Isten még félreérti, és azt hiszi, a terrorizmus jó dolog. Tehát a szólásszabadságnak is vannak észszerű korlátjai, amelyeket betartatni az állam feladata. A libertárius érvelés nyilván úgy szólna, hogy „nem kell beavatkozni, mert majd a piac rendezi a dolgot, ha az embereknek nem tetszik a Kneecap, akkor majd nem mennek a Szigetre, és nem lesz bevételük”.

Ez csak papíron működik így, a gyakorlatban nyilván nem mondják vissza tömegek a jegyüket, és csakis az állami beavatkozás mentette meg a magyar társadalmat attól, hogy agresszív tömegeket uszítsanak terrorizmust támogató „művészek” széles nyilvánosság előtt, miközben egy cinikus, elvtelen társaság ebből még a zsebeit is megtömi.

A cancel culture egy létező probléma, főleg a nyugati tudományos és kulturális életben, ahol azért mondják le előadók – főleg konzervatívok – fellépéseit, felszólalási lehetőségeit, mert nem a megfelelő nézeteket képviselik bizonyos ügyekben. Félreértések elkerülése végett, nem az erőszakra való felszólítás lehetőségétől megfosztott egyének a cancel culture áldozatai, hanem pl. azok, akik annyit mondanának, hogy talán van némi kritikájuk, teszem azt, az abortuszlobbival vagy a gyermekek nemváltoztatását propagáló lobbival szemben, és ezért elveszik tőlük a felszólalási lehetőséget. Ez valóban cancel culture, és nem helyes.

mint ahogyan a palesztinok emberi jogai mellett is lehet úgy felszólalni – Izraelben rendszeresen meg is teszik –, hogy valaki például nem fotózkodik a tömeggyilkos – és Izrael által nemrég nagyon helyesen likvidált – Hasszán Naszrallah Hezbollah-vezér beszédeinek gyűjteményes kötetével. Arról, ami még szerepelt a Sziget és szervezői korábbi nyilatkozataiban, miszerint szegény előadók írek, és meg kell értenünk, hogy az írek ilyenek, szinte szólni sem érdemes – tökéletesen irreleváns jogi szempontból, hol születtek a terrorizmus mellett felszólaló egyének, a magyar államnak akkor is feladata, hogy megvédje az állampolgárait, ha az uszítók történetesen Kuala Lumpurból jönnek vagy máshonnan.

Először is rögzítsük: elég vicces, hogy a szabadság szigetének állítólag liberális szervezői simán beleírtak egy ilyen kódolt zsidózást a nyilatkozatukba. Másodszor pedig tisztázzuk, hogy nem, nem „a zsidók” tiltakoztak a Kneecap ellen, hanem a teljes magyar társadalom keresztmetszetét adó nevek: liberálisok és konzervatívok, keresztények, zsidók, ateisták, jobb- és baloldaliak. 

Nem „nyomásgyakorló csoportoknak” van bajuk a tömeggyilkos terroristák éltetésével Magyarországon, hanem a magyar embereknek. A magyar embereket pedig megvédte a magyar kormány, ilyen egyszerű a történet, nem kell tovább ragozni.

Kádár Tamás Sziget-szervező nemrég arról beszélt, hogy „nincsen jó válasz” a dilemmára – mármint amikor a meghívott zenészekről kiderült, hogy terroristákat éltetnek. 

és reméljük, a jövőben is mindig lesz olyan magyar kormány, amely majd segít megtalálni a jó választ. 

Nyitókép: Oli SCARFF / AFP