Majdnem minden harmadik ukrán a szegénységi küszöb alatt él: ezt tette az országgal a pusztítás, a hadigazdaság és a sorozások

Az ukránok helyzetét ma már nemcsak a harctéri veszteségek, hanem a társadalmi lecsúszás is meghatározza. A KISZó által ismertetett adatok szerint szakértői becslések alapján a lakosság közel harminc százaléka élhet a szegénységi küszöb alatt, ami világos jele annak, mennyire mélyre vitte az országot az orosz–ukrán háború gazdasági és társadalmi ára.

Ella Libanova demográfus szerint a helyzet rosszabb, mint a háború előtt volt, és ennek következményei hosszú távon is velünk maradhatnak a munkaerőpiacon, a társadalmi mobilitásban és az állam teherbíró képességében. Az is világos, hogy az ukrán gazdaság túlélése továbbra is jelentős mértékben a nemzetközi pénzügyi támogatástól függ.

Az ukránok elszegényedése már tömeges jelenség

Libanova egy független, nem kormányzati ukrán kutatóintézet, a Centre for Economic Strategy podcastjában beszélt arról, hogy a szegénység terjedése látványos. Elmondása szerint a Covid előtti 22–23 százalékos szintről mára 30 százalék környékére emelkedhetett a szegénység aránya. Ez már nem egyszerű megingás, hanem tömeges lecsúszás.

A kép különösen azért súlyos, mert még a jelentős külső finanszírozás ellenére is romlik a lakosság helyzete. Libanova szerint európai segítség nélkül a helyzet sokkal súlyosabb lenne, az állam mozgástere pedig drámaian beszűkülne. A Centre for Economic Strategy háborús gazdasági követője is azt emeli ki, hogy a külső finanszírozás meghatározó szerepet játszik az ukrán gazdaság stabilitásában.

A háború egyik legbeszédesebb következménye, hogy egyszerre van jelen a munkaerőhiány és a munkanélküliség. A szakértői becslések szerint körülbelül egymilliós potenciális munkaerő-tartalék létezhet, miközben egyre több ágazat panaszkodik szakemberhiányra. Ez az ellentmondás arra utal, hogy a gazdaság szerkezete szétesett. Sokan hosszú ideje nem találnak munkát, miközben a munkaadók más képzettségű vagy más térségekben elérhető embereket keresnek. 

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy a háború következtében az ukrán gazdaság szerkezete megváltozott. Kevesebb szükség van bizonyos irodai és értékesítési pozíciókra, miközben nő a termelő ágazatok jelentősége. Ez azonban nem enyhíti a társadalmi feszültséget, inkább tovább növeli azt, mert sokan nem tudnak gyorsan alkalmazkodni, szakmát váltani vagy új munkát találni.

A háború után is szegény ország maradhat Ukrajna

Libanova szerint a háború utáni időszak sem ígér gyors felzárkózást. Úgy látja, Ukrajnának valószínűleg külföldi munkavállalókat is be kell majd vonnia, mert a saját demográfiai és gazdasági tartalékai nem lesznek elegendők az újjáépítéshez. 

A szakértő ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy Ukrajna aligha lesz olyan célpont, amely magas szociális juttatásokkal vagy nyugat-európai életszínvonallal tudná magához vonzani a bevándorlókat. Magyarán még az újjáépítés reményében is szegény ország képe rajzolódik ki, amely legfeljebb munkát tud majd kínálni, bőséget nem.

Az ukránok számára a pusztítás tehát nem csupán katonai vagy infrastrukturális kérdés, hanem mindennapi egzisztenciális valóság: elszegényedés, széteső munkaerőpiac, külső pénzfüggés és egy olyan jövőkép, amelyben az ország még saját újjáépítéséhez is kívülről keres majd embereket.

Nyitókép: Anatolii STEPANOV / AFP