Az ukrajnai háború hullámai elérték a balti országokat

Hosszú évek óta a NATO és Oroszország közötti lehetséges konfliktuspontok egyik legnagyobbikának tartják szakértők a balti országok helyzetét. A függetlenségét az első világháború után megszerző, majd a második világégés során a sztálini birodalom által megszállt, a szovjet uralom alatt társadalmilag és demográfiailag átformált, többszörösen meggyötört Észtország, Lettország és Litvánia a kilencvenes években nyerte vissza önállóságát. 

A három nemzetalkotó nép és politikai elitje amint lehetett, sietett az európai politikai és az észak-atlanti védelmi közösségbe. Ez több mint érthető: az önálló államiságukat megszüntető, még etnikai arányaikat is megváltoztató szovjet óriás utódja, az örök Oroszország ott maradt a szomszédjukban. A méretben és kapacitásokban összehasonlíthatatlanul nagyobb szomszéd miatt legfeljebb a jelcini szétesés évei alatt nem kellett minden pillanatban aggódni. A balti államok bel­politikája sem maradt mentes az orosz befolyástól. Mindhárom országban főleg a szovjet betelepítés nyomán jelentős orosz kisebbség él – Lettországban 34, Észtországban 28, Litvániában 6 százalék az oroszt első nyelvként használók aránya –, és az orosz kisebbség korlátozott jogait EU-tagként sem tudták teljesen rendezni. Már csak ebből is következik, hogy az orosz irányultságú vagy befolyásoltságú politikáktól nem tudnak mentesek lenni a balti országok. Gyakori, hogy különböző ideológiájú pártok a balti nemzeti ügyek mentén kötnek szövetséget, koalíciót az oroszpárti erőkkel szemben. 

Hosszú a története a kétezres évekbeli feszültségeknek a balti országok és az oroszok között. Emlékezetesek például az Észtország elleni 2007-es kibertámadások. Egy potenciális konfliktuspont pedig a Suwałki-folyosó nevű térség, Litvánia és Lengyelország rövid határszakasza, melynek két végén egyrészt a Kalinyingrádi terület nevű orosz enklávé, másrészt a szinte orosz vazallus Belarusz áll. E folyosó egyúttal az EU és a NATO területeinek folytonosságát is jelenti a térségben Lengyelországtól a baltiak felé. Szakértők szerint ez a két irányból is stratégiai fontosságú térség adott esetben egy Oroszország és a NATO közötti közvetlen háború tűzfészkévé válhat. 

Ami viszont nem elmélet, hanem tény: miközben az ukrajnai konfliktus egyre hangsúlyosabban drónháborúvá vált, ahol a technológia pusztítási potenciálját erősíti mindkét oldal egy fegyverkezési versenyben, a drónok inváziószerűen hatolnak be a balti országok légterébe is, magasra csavarva a feszültséget a három országban. 

Ukrajna az utóbbi hónapokban fokozta dróntámadásait Oroszország ellen, és már olyan távoli célpontokat is támadott, mint az észt határ melletti Uszty-Luga, illetve a finn határhoz közeli Primorszk települések tengeri kikötői. Egyes errefelé támadó drónok viszont, hogy, hogy nem, behatoltak a balti országok légterébe. Moszkva azzal vádolta a balti államokat, hogy az ő légterükön keresztül támadták az orosz célpontokat az ukrán drónok, a baltiak, illetve Petteri Orpo finn miniszterelnök viszont azt gyanítják, hogy az oroszok hekkelték meg a támadó ukrán drónokat, hogy megsértsék ezen országok légterét. 

Március 23-án ukrán drón zuhant Litvánia területére, amit a következő napokban hasonló incidensek követtek Lettország, Észtország és Finnország területén is. Észtországban az auverei erőmű egy kéményét is eltalálta egy drón. Május folyamán folytatódtak az incidensek. A régió közepén, Lettországban számos drón problémát okozott. A legsúlyosabb esetben egy drón felrobbantott egy olajtározót Rēzekne város közelében – emberi sérülés nem történt. 

Az orosz határ menti iskolákban szünetet rendeltek el, a vasúti közlekedést is felfüggesztették, a balti légteret őrző francia katonai repülőgépek is felszálltak, egy szintén légteret őrző román F-16-os vadászgép pedig Észtország fölött lelőtt egy drónt. Május 20-án Litvánia került bajba: a behatoló drónok miatt felfüggesztették Vilnius repülőterének forgalmát, a parlament képviselőit és a minisztereket pedig bunkerbe menekítették. 

A dróninvázió első napjaiban, április elején Észt­ország, Lettország és Litvánia külügyminisztere közös nyilatkozatot adott ki, amelyben elutasította az orosz vádakat, miszerint a balti államok megengedték volna területük vagy légterük használatát ukrán dróntámadásokhoz Orosz­ország ellen. A miniszterek szerint az állítások egy orosz dezinformációs kampány részét képezik. 

Május végén közös nyilatkozatot adtak ki az észak-európai országok: Dánia, Észtország, Finnország, Izland, Lettország, Litvánia, Norvégia és Svédország külügyminisztere elutasította az orosz és fehérorosz vádakat az északi és balti régióban elkövetett légtérsértésekkel kapcsolatban, és elítélte Oroszország fenyegetését, hogy erőt alkalmazna Lettországgal és más regionális államokkal szemben. A miniszterek a drón- behatolásokat Oroszország ukrajnai inváziója közvetlen következményeként írták le, és kijelentették, hogy Moszkva a NATO-szövetségesek megfélemlítésére törekszik. 

A két nyilatkozat között azonban súlyos politikai következményei is lettek a folytatólagos incidensnek: 

A kormányfő előbb menesztette Andris Sprūds védelmi minisztert, amire reagálva tiltakozásként Sprūds Progresszívek nevű pártja visszavonta Siliņa koalíciójának támogatását. Ezzel összeomlott a kabinet, hónapokkal a tervezett általános választás előtt. „A politikai szélhámosok a válságot választották – mondta a miniszterelnök. – Lemondok, de nem adom fel.” 

Lettország kormánya a balti szomszédokhoz hasonlóan Kijev legerősebb támogatói között volt az ötödik éve tartó háborúban. Ukrajna ellenségei ha el nem érték is a baltiak meghátrálását, jelentős zavart okoztak a geopolitikai erőviszonyoknak teljességgel kitett kis országokban – szerencsére nyílt háború nélkül.

Nyitókép: Vörös riasztás: Riga látképe
Fotó: Shutterstock