Decemberben sokan fogják tudni az Aldiban, hogy mit jelent, ha egy közjogi Pankotay Lili testesíti meg a nemzeti egységet

„Egy vaddisznó tiszteletét tette a Kossuth téren, a köztársasági elnök megválasztására érkezett fiatalosan. A hírekből nem derült ki, hogy jelöltként vagy választófejedelemként jött. Mindegy is, mert kevés tragikus közjáték (metrógázolás) után Baka Andrást választották meg a legfőbb hazai méltóságnak.

Dr. Baka kiérdemelte a tisztségét. Egy ’56-os ügyben Magyarország ellen szavazott az EJEB-ben, mindenféle bírói gyakorlat nélkül elvállalta a Legfelsőbb Bíróság szakszerű vezetését, majd az LB megszüntetésével elvesztette fontos hivatalát, mire ő maga is beperelte a Magyar Államot. Utóbbi azért figyelemre méltó körülmény, mert egy olyan székbe ül most bele, amelynek előző gazdáját ugyancsak kipenderítették idő előtt – de közjogi okoskodás nélkül, ukmukfukk.

Az EJEB megsemmisítette ezeket az ítéleteket, arra hivatkozva, hogy nem volt bizonyítva egyértelműen, tényleg megadták-e magukat az áldozatok.

Az amerikai bírósági filmekből tudhatóan a bíróságok ténybeli (bűnös vagy sem) és jogi (hány év) kérdésekben döntenek. Az EJEB-nek elvileg nincs joga ténykérdésben döntenie. El kell fogadnia azt a tényállást, amit a hazai bíróságok megállapítottak a bizonyítás során. Ehhez képest az EJEB túlterjeszkedett a jogkörén. Azt állapította meg, hogy számára a magyar bíróságok ténymegállapításai nem elfogadhatók, és bizonytalan, hogy valóban letették-e a fegyvert az agyonlőtt emberek.

Azt fejezte ki ugyanis az ítélet, hogy az EJEB számára a rávonatkozó írott jog innentől smafu, és a jövőben olyan szabályok alapján jár el, amelyek épp az eszébe jutnak. Azaz ráhúzta a rolót a jogállamra, bevezette az önkényt, és Baka erre szavazott.

Decemberben sokan fogják tudni az Aldiban, hogy mit jelent, ha egy közjogi Pankotay Lili testesíti meg a nemzeti egységet. Akkor már nem lesz kedvük röhögős fejet rakni, anyázni, szívecskepéterezni, hanem megindulnak, mint a felhúzott bimm-bammos óra ütőszerkezete. Egészségükre, aztán csak vége lesz egyszer ennek is.”

Nyitókép: Nizalowski Attila Facebook-oldala